Brassói cellulose-gyár r.-t.
A Brassói Cellulózgyár Részvénytársaságot 1889-ben alapították meg. Az első évtizedekben a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségeként működött. Az 1920-as években több más gyár vezetésében is érdekeltséget vállalt. A világgazdasági válság jelentősen rányomta bélyegét a részvénytársaság működésére: a túltermelésből következő árcsökkenés, illetve az exportlehetőségek beszűkülése miatt az 1930-as években majdnem minden érdekeltségén túladott.
A Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság 1889-ben került megalapításra. Hosszú éveken keresztül őrgróf Pallavicini Ede volt az elnöke, ami azzal indokolható, hogy a Magyar Állami Hitelbank érdekeltségéhez tartozott.
A századforduló első és második évtizedében jelentős fejlődést tudhatott magáénak. 1903-ban magába olvasztotta a Turócszentmártoni Cellulóz Gyárat. 1916-ban megvette a Braila-i Cellulóz Gyár összes részvényeit.
A részvénytársaság a brassói cellulózgyár mellett további érdekeltségeket tudhatott magáénak. Egyfelől Bukaresten hozott létre érdekeltséget 1922-ben a zernyesti cellulózgyárának államosításával kapcsolatban, másfelől 1924-ben a turócszentmártoni gyártelep államosításakor.
Változást a részvénytársaság életében az 1930-as évek hoztak. Az 1930-as években a zernesti és turócszentmártoni cellulózgyárak exportra dolgoztak, ugyanakkor a cellulóz árának rendkívüli visszaesése folytán megszűnt az export lehetősége. a cseh papír- és cellulózgyártás felívelt, minek következtében a gyár nem tudta termékét Románián belül értesíteni, így exportálni kényszerült. Az exportpiacon azonban nem tudta felvenni a versenyt a versenytársakkal, miközben a túltermeléssel összefüggésben lévő árzuhanást ugyanis nem tudta kompenzálni a vállalat vezetése a termelési költségek csökkentése nélkül. Míg a zernyesti gyár viszonylag kedvező helyzetben volt a környező felvevőpiaca révén, a túltermelés következtében 1932-ben a turócszentmártoni gyárat le kellett állítani. Utóbbit 1934 elején újra üzembe helyezték, ám a helyzet változatlansága miatt ismét leállították. A gyár érdekeltségébe tartozott a Vágvölgyi Papírgyár Részvénytársaság, ami azonban már 1933-ban felszámolás alá került. 1936-ban végül eladták a turócszentmártoni telepet is. Ehhez ugyanakkor az is bizonyosan hozzájárult, hogy megelőzően leégett turócszentmártoni telepe, ami a gyár cellulózraktárát, fa- és olajkészletét teljesen megsemmisítette, 500 ezer koronás kárt okozva. A Közgazdasági Szemle már az év elején arról tudósított, hogy a részvénytársaság el kívánja adni a gyárat, s a belőle szerzett bevételből kívánja rendezni kedvezőtlen anyagi helyzetét. 1937-ben a részvénytársaság megvált zernyesti cukorgyárától is, amit a román közlekedésügyi miniszter vásárolt meg. Az anyagi helyzet rendezéséről tanúskodik, hogy ezekben az években pozitív jellegű változás állt be a részvénytársaság árfolyamában is.
A már román érdekeltségben lévő gyárban 1939. decemberében felrobbant három kazán, miáltal több ezer liter klór folyt ki a gyár és a környező község területére. Az anyagi kárt több millió leiben állapították meg. A nagyszámú áldozat (64 fő, köztük a két igazgató és számos tisztviselő) mellett fokozta a problémát, hogy a baleset következtében klórgáz képződött. Következésképpen több civil személy szenvedett gázmérgezést.
Források
BME Honi Ipar 1891–1944.
Compass 1921–1944.
Nagy Magyar Compass 1891–1920.
Sajtóanyagok 1891–1944.
Alapítás ideje: 1889
Megszűnés ideje nincs beállítva
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Kibocsátott értékpapírok:
| Brassói cellulose-gyár r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1890–1913 | őrgróf Pallavicini Ede |
1914 | baranyavári Ullmann Adolf |
1915–1941 | dr. domonyi Domony Móric |
1942–1944 | Kállay Rudolf |
Főtevékenység: cellulózgyártá
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1889
Alapítók: Magyar Általános Hitelbank
Meghatározó vezetők:
1890–1913 | őrgróf Pallavicini Ede |
1914 | baranyavári Ullmann Adolf |
1915–1941 | dr. domonyi Domony Móric |
1942–1944 | Kállay Rudolf |
Főtevékenység: cellulózgyártá
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Brassói cellulose-gyár r.-t.
A Brassói Cellulózgyár Részvénytársaságot 1889-ben alapították meg. Az első évtizedekben a Magyar Általános Hitelbank érdekeltségeként működött. Az 1920-as években több más gyár vezetésében is érdekeltséget vállalt. A világgazdasági válság jelentősen rányomta bélyegét a részvénytársaság működésére: a túltermelésből következő árcsökkenés, illetve az exportlehetőségek beszűkülése miatt az 1930-as években majdnem minden érdekeltségén túladott.
A Brassói Cellulózgyár Részvénytársaság 1889-ben került megalapításra. Hosszú éveken keresztül őrgróf Pallavicini Ede volt az elnöke, ami azzal indokolható, hogy a Magyar Állami Hitelbank érdekeltségéhez tartozott.
A századforduló első és második évtizedében jelentős fejlődést tudhatott magáénak. 1903-ban magába olvasztotta a Turócszentmártoni Cellulóz Gyárat. 1916-ban megvette a Braila-i Cellulóz Gyár összes részvényeit.
A részvénytársaság a brassói cellulózgyár mellett további érdekeltségeket tudhatott magáénak. Egyfelől Bukaresten hozott létre érdekeltséget 1922-ben a zernyesti cellulózgyárának államosításával kapcsolatban, másfelől 1924-ben a turócszentmártoni gyártelep államosításakor.
Változást a részvénytársaság életében az 1930-as évek hoztak. Az 1930-as években a zernesti és turócszentmártoni cellulózgyárak exportra dolgoztak, ugyanakkor a cellulóz árának rendkívüli visszaesése folytán megszűnt az export lehetősége. a cseh papír- és cellulózgyártás felívelt, minek következtében a gyár nem tudta termékét Románián belül értesíteni, így exportálni kényszerült. Az exportpiacon azonban nem tudta felvenni a versenyt a versenytársakkal, miközben a túltermeléssel összefüggésben lévő árzuhanást ugyanis nem tudta kompenzálni a vállalat vezetése a termelési költségek csökkentése nélkül. Míg a zernyesti gyár viszonylag kedvező helyzetben volt a környező felvevőpiaca révén, a túltermelés következtében 1932-ben a turócszentmártoni gyárat le kellett állítani. Utóbbit 1934 elején újra üzembe helyezték, ám a helyzet változatlansága miatt ismét leállították. A gyár érdekeltségébe tartozott a Vágvölgyi Papírgyár Részvénytársaság, ami azonban már 1933-ban felszámolás alá került. 1936-ban végül eladták a turócszentmártoni telepet is. Ehhez ugyanakkor az is bizonyosan hozzájárult, hogy megelőzően leégett turócszentmártoni telepe, ami a gyár cellulózraktárát, fa- és olajkészletét teljesen megsemmisítette, 500 ezer koronás kárt okozva. A Közgazdasági Szemle már az év elején arról tudósított, hogy a részvénytársaság el kívánja adni a gyárat, s a belőle szerzett bevételből kívánja rendezni kedvezőtlen anyagi helyzetét. 1937-ben a részvénytársaság megvált zernyesti cukorgyárától is, amit a román közlekedésügyi miniszter vásárolt meg. Az anyagi helyzet rendezéséről tanúskodik, hogy ezekben az években pozitív jellegű változás állt be a részvénytársaság árfolyamában is.
A már román érdekeltségben lévő gyárban 1939. decemberében felrobbant három kazán, miáltal több ezer liter klór folyt ki a gyár és a környező község területére. Az anyagi kárt több millió leiben állapították meg. A nagyszámú áldozat (64 fő, köztük a két igazgató és számos tisztviselő) mellett fokozta a problémát, hogy a baleset következtében klórgáz képződött. Következésképpen több civil személy szenvedett gázmérgezést.
Források
BME Honi Ipar 1891–1944.
Compass 1921–1944.
Nagy Magyar Compass 1891–1920.
Sajtóanyagok 1891–1944.