Ossoinack Lajos, lovag

Johannes Aloysius Ossoinack (Rieka, 1849. június 26. – Fiume, 1904 október 28.) fiumei kereskedő család sarjaként fiatal korától kezdve több később világhírűvé vált fiumei iparvállalatot és hajózási társaságot is alapított, miközben a helyi politikai és társadalmi életnek is meghatározó személyisége volt. Olyan volt ő a város számára, mint Széchenyi Magyarország számára: egész életében kereste az új innovációkat (gépesített faipar, modern rizsfeldolgozás, kőolajfinomítás stb.), és a külföldön bevált módszerek hazai meghonosításával nagy hírnevet szerzett magának.

Élete

Fiume történelmében mindig fontos volt a kereskedelem és a hajózásra épülő, azt kiszolgáló helyi ipar.. Az 1870-es évekre a tengeri szállításban a gőzhajózás átvette a vitorlások szerepét. Fiuméra nézve a modernizációnak gyors és végzetesnek tűnő következménye volt, hiszen a fatestű-hajóépítésből élő családok sorra csődbe mentek, és a tovagyűrűző hatások miatt az ő fogyasztásukból élő boltosok, vendéglátók is egyre veszteségesebbek lettek, ami hosszú távon a város lakosságának elszegényedését vetítette előre.

Történetesen ez az időszak egybeesett a horvátok által 1848-ban megszállt város (Rieka-Fiume) Magyarországhoz való visszacsatolásának idejével (1868) és a kikötőépítés megkezdésével (1870). Az, hogy az állam vasutat épít (1873), kikötőt modernizál, hivatalokat létesít Fiuméban és törvényekkel adókedvezményt ad a gyáralapításra, olyan kedvező keretrendszert alkottak, amely vonzotta a tőkéseket. Noha több vállalkozás is alakult az 1870-es évek Fiuméjában, volt egy olyan ember, aki a későbbi évtizedekből visszatekintve, a saját gazdaságélénkítő ötleteivel minden szempontból katalizálni tudta a helyi ipar és kereskedelem beindulását és így a város sorsának alakulását. Ez volt Ossoinack Lajos.

Gyermekévei

Az Ossoinack család egy Fiume és Voloskó között félúton fekvő Osojnaki nevű faluból eredeztethető. A család első ismert tagja az 1700-as évek végén élt Andrea Ossoinack, egy voloskói bor és olívaolaj kereskedő volt. Andrea fia Giuseppe folytatta atyja vállalkozását, ám amikor 1811-ben a britek megostromolták a napóleoni seregek által védett Fiumét, szinte minden hajóját elvesztette és tönkrement; ezt követően 1820-ban felesége halála után 12 gyermekével beköltözött Fiuméba. Legifjabb fia, Natalin Gennaro Ossoinack, atyja borkereskedését átalakítva egy helyi kocsmát nyitott a Fiumara folyó jobb partján, melyet házassága révén (Maria Repach) egy szeszfőzdével is tudott gyarapítani.

Ifjú évei

Ebből a házasságból született Joannes Aloysius Ossoinack, akit 1849. június 26-án, az akkor horvát megszállás alatt álló Riekában kereszteltek meg. Az ifjú Lajos előbb a laibachi és grazi kereskedelmi akadémián tanult, majd felsőfokú kereskedelmi tengerészeti tanulmányokat folytatott Triesztben, Hamburgban, Odesszában, Londonban és New Yorkban. Utazásainak köszönhetően az olasz, magyar és horvát anyanyelve mellett kiválóan megtanult németül, angolul, franciául és oroszul, illetve behatóan megismerte az akkori világkereskedelem működését is.

Házassága

Ossoinack 1874-ben (25 évesen), a nyugati mintákkal és kiterjedt kapcsolatrendszerrel a birtokában hazatért az időközben újra magyarrá vált Fiuméba. Egy éven belül (1875. január 16.) feleségül vette a gravosai származású Anna Baccich-ot akitől később több gyermeke is született: Gennaro Ossoinack (1876), Andrea Ossoinack (1878), Nicola Ossoinack (1881), Luigia Ossoinack (1882), Tassilo Ossoinack (1884), Renzo Ossoinack (1891).

Halála

Szomorú, hogy Ossoinack élete váratlanul ért véget, ugyanis 1904. október 28-án máig tisztázatlan körülmények között lett öngyilkos. A korabeli sajtó leírta, hogy napra pontosan 12 évvel azelőtt Ossoinack pisztolyával lelőtt egy a kertjét dézsmáló tolvajt, aki azonnal belehalt sérülésébe. A feltevés szerint Ossoinack a bűntudat terhe alatt nem bírta tovább így élni az életét. Halála után az általa alapított vállalatokban a helyét fia, Ossoinack Andrea (magyarosan Endre) vette át, aki az itt szerzett gazdasági tőkéből kovácsolt magának olyan politikai tőkét, mellyel előbb Fiume országgyűlési képviselőjeként (1915–1918) működött, majd 1920–24 között a Fiumei Szabad Állam egyik létrehozója és legfőbb gazdasági támogatója lett.

Szakmai tevékenysége

Ossoinack-féle Mechanikai Faipari Rt.

A mindössze 25 éves Ossoinack gyorsan felismerte, hogy mekkora válságba került a város a fatestű hajóépítés csődje következtében.  Sógorával Eugenio (Jenő) Baccich-csal közösen, még 1875-ben megalapította az Ossoinack-féle Mechanikai Faipari Rt-t (Lavoratorio Meccanico Legnami Luigi Ossoinack Societá Anonima), mely felhasználva a kikötőbe áramló kiváló minőségű alapanyagot ládákat és hordókat állított elő ezzel újra munkát adva a fához értő helyi szakembereknek. Adataink szerint az üzemben 1890–1909 között csak férfiak dolgoztak, átlagosan 55-en, azonban amikor már O. Endre idejében 1912-ben a gyár kefe- és ecsetgyártó részleggel is kibővült akkor ugyanennyi nő is munkát kapott. A dolgozókat több gép is segítette, összesen 25–30 lóerős kapacitással. A gyár átlagos éves láda és hordó termelése 197.087 db volt, ennek 46,5%-a hordó és 53,5%-a láda. A termelés összértéke évente átlagosan 292.048 Koronát tett ki.

Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt.

A Láda- és hordógyár amellett, hogy életben tartotta a helyi faipart, még egy fontos lépésre bátorította Ossoinackot. A vállalkozó szellemű fiatal már 1874-ben kezdeményezte gróf Szápáry Géza fiumei kormányzónál, hogy az állam kísérletképpen támogassa a közvetlen tengeri összeköttetés megteremtését Fiume és Liverpool között. Ossoinack jól látta, hogy a bismarcki német vámpolitika szorításában, a nyugati piacokra a magyar lisztet és agrártermékeket csak tengeren lehet eljuttatni. Ennek folyományaként alakult meg lépésről-lépésre az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt., amely egész fennállása alatt Ossoinack hordóiban szállította a lisztet előbb Nyugat-Európába, majd később Brazíliába is.

A fiumei kikötő kiépítése

Ossoinack Lajos az 1870-es évek végén Giovanni de Ciotta mérnökkel (Fiume polgármestere 1872–1896 között), valamint Ettore Catinelli és Antonio Francesco Smouquina helyi iparosokkal közösen kidolgozta azt a tervezetet, amely beépült Hajnal Antal magyar mérnök és Hilarion Pascal a marseille-i kikötő tervezője által jegyzett programba, amely a fiumei kikötő kiépítését tűzte ki célul. A munkálatok több lépésben egészen 1914-ig folytak, amikor még mindig születtek újabb és újabb tervek a modernizálásra. 1906-ig azonban kiépült Fiume modern nagykikötője, mely 1910-re áruforgalom szempontjából Európa tizedik legforgalmasabb tengeri csomópontjává vált. A kikötőépítéssel így létrejött mintegy 6 kilométernyi rakpart, két kilométer hullámgát, feltöltésre került 50 hektár terület és létrejött 60 hektárnyi vízmedence a hullámgátak és a mólók közötti területen.

A Fiumei Első Rizshántoló- és Keményítőgyár Rt.

A fiumei vasútépítés és kikötőfejlesztés sikeresen csábította a városba a hazai nagybankokat, melyek sokszor letelepedésük után – hogy kihasználják a törvények nyújtotta adókedvezményeket – iparvállalatokat is alapítottak. A fiumei rizshántoló gyárat Ossoinack Lajos a Magyar Általános Hitelbank finanszírozásával 1881. július 11-én alapította. A gyár budapesti székhellyel és 800.000 Frt tőkével alakult, elnöke Zichy Nándor lett, alelnökei pedig Pallavicini Ede őrgróf (Magyar Általános Hitelbank) és Steinacker Arthur voltak.  Maga az üzem két épülettel (rizshántoló és keményítőgyár) Fiume külvárosában, Ponsalban épült fel és a háború kitöréséig működött átlagos évi 10–15% osztalékkal.

Kőolajfinomító Rt.

A fiumei Kőolajfinomítógyár alapításának története kifejezetten kalandos volt. Az iparág Łukasiewicz Ignác kísérletei (1854) után jött létre, aki először állított elő lámpaolajat a kőolajból. Ezt követően a világ több pontján kezdték kutatni a fekete aranyat. Az 1875–1885 közötti években, az akkor már elavultnak számító vitorlások nagy mennyiségű kőolajat szállítottak az Egyesült Államokból Európába, ugyanis az Amerikában zajló Rockefeller-féle árverseny lenyomta a kőolaj árát, és az olcsó áru elárasztotta az európai piacot. Ezzel egy időben a Rothschild és Nobel családok is elkezdték kitermelni a kőolajat az orosz Batum és Baku térségében, ám szükségük volt arra, hogy Európában felépíthessék valahol kőolajfinomítójukat. Ossoinack Lajos győzte meg végül a Rothschild érdekeltségű Magyar Általános Hitelbankot arról, hogy mivel Fiume a Gibraltár-Batum képzeletbeli tengely felezőpontjánál helyezkedik el, egy oda telepített gyár tudná a legoptimálisabban felvenni az amerikai és orosz kőolajat és a finomított termékeket teríteni az európai piacon. Az üzem a nagykikötőtől északnyugatra épült fel egy önálló, lezárható kőolajkikötővel amelyhez a Magyar Államvasutak saját költségén 1.320.000 Frt értékben kiépítette a fiumei állomáshoz csatlakozó síneket, töltőállomásokat és rakodót.

A finomítót üzemeltető Kőolajfinomítógyár Rt. 1882. október 13-án alakult meg Budapest székhellyel. A társaság igazgatója Pallavicini Ede őrgróf volt, az igazgatósági tagok: Deutsch Henry, Dub Mór, Kornfeld Zsigmond, Singer Vilmos, Ziffer Ede Ferenc; a felügyelőbizottságnak pedig Ghyczy Géza, Glatz Frigyes, Ossoinack Lajos és dr. Stapff Emil voltak a tagjai.  A fiumei telephely műszaki igazgatója Milutin Barač lett. A társaság alaptőkéje 1.500.000 forint volt, mely 1912-ben már 8.800.000 K volt.

Az üzem folyamatos és a világpiaci hatások miatt egyre gyengülő mennyiségű termelés mellett sikeresen tudott működni, és míg a kezdeti években 80–90%-os osztalékot fizetett, addig a háborút megelőző években is stabilan 40% körül mozgott ez az érték.

Oriente Magyar Hajózási Rt.

Ossoinack 1891–93 között azért, hogy biztosítsa az ellátást a rizshántoló gyára számára, helyi tőkésekkel karöltve, megalapította az Oriente Magyar Hajózási Rt-t, mely nevéből fakadóan is a Fiume–Távol-Kelet közötti forgalomra specializálta magát. Összességében a levéltári számlák alapján az Oriente Rt. 1893–1914 között 1.369.382 tonna árut szállított. A vállalat összes áruforgalmának 28%-a Fiume, 11,4%-a Cardiff, 9,5%-a Szingapúr részére történt. A vállalat által Fiuméba szállított áru összmennyisége 308.986 tonna volt, melynek 64%-a volt a hántolatlan rizs, ugyanez a termék a vállalat teljes forgalmát tekintve 17,5%-ot tett ki, tehát a társaság nemcsak a fiumei gyár kiszolgálójaként hanem szabadhajózási vállalatként is megállta a helyét a világpiacon.

Fiumei Nyilvános Raktár Rt.

1891-ben a fiumei szabadkikötői státusz megszűnésekor Ossoinack felismerte, hogy a városnak, a növekvő forgalom miatt szüksége van kikötői tárházakra, melyek építését a Magyar Kereskedelmi Rt. segítségével a Fiumei Nyilvános Raktár Rt. megalapításával tette lehetővé. Ez a vállalkozás felhasználva a közben megépült kikötő mólóin található raktárakat ekkortól kezdve biztosított logisztikai lehetőségeket a kikötőben várakozó áruk számára.

A Fiume-New York közötti kivándorlás

A Magyarországról való Észak-Amerikába tartó kivándorlás a századforduló idején kezdte meg robbanásszerű növekedését. A magyar kormány, hogy nyomon követhesse az emigránsokat igyekezet Fiuméba terelni a személyforgalmat és több külföldi hajózási vállalattal is tárgyalt a kivándorlók szállítása kapcsán. Végül Ossoinack Lajos közbenjárására (1902) az állam az Adria Rt-t bízta meg a feladattal, pontosabban a magyar társaságon keresztül annak liverpooli ügynökét a Cunard Steamship Company-t, mely addigra nagy tapasztalatot szerzett a személyszállításban. Ekkortól kezdve a háború kitöréséig a Cunard hajói havi rendszerességgel tartottak fenn járatokat Fiume és New York között és az egyik ilyen járaton 1912-ben az RMS Carpathia gőzös mentette meg az RMS Titanic túlélőit is. 1904–1913 között összesen 305.299 fő vándorolt ki a Cunard hajókon Magyarországról.

Közéleti tevékenysége

Ossoinack helyi politikában betöltött szerepéről kevés szó esik a forrásokban. Ami bizonyos az az, hogy jelen volt a Fiumét irányító Városháza tagságában, illetve az 1896-tól kezdődő politikai viszályok miatt megszületett Fiumei Autonóm Pártnak is legfőbb gazdasági mecénása volt.

Írói munkássága

Fontosabb művei

Ossoinack Lajosnak egyetlen meghatározó írása maradt ránk. A Borovszky – Sziklay szerzőpáros nagyívű Magyarország Vármegyéi és Városai sorozat Fiume és a magyar tengermellék kötetében Ossoinack Lajo közreműködésével készült el a „Magyar tengerészet” 1896-os állapotait megörökítő fejezet.

Emlékezete

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Ossoinack Lajos emlékezete nem maradt meg napjainkra, ugyanis Fiume a történelem viharainak gócpontja lett a 20. században és a folyamatos határ- és impériumváltások elfeledtették a helyiekkel az egykori magyar időszak virágzását. A város (Rijeka) 1918-tól kezdve ma a 6. államalakulat városa, és a helyieknek már szinte semmi köze sincs a száz évvel ezelőtti Fiuméhez.

Ossoinack emlékét Magyarországon a Fluminensis Egyesület igyekszik napirenden tartani: ez egyfelől jelenti, hogy szeretnénk emléktáblát vagy szobrot állítani e neves szakembernek Fiuméban; illetve sikerült az egyesület kutatói révén több tudományos munkában is figyelmet szentelni neki.

Források

• Pelles Márton – Zsigmond Gábor (2018): A fiumei magyar kereskedelmi tengerészet története (1868–1918) – The Hungarian maritime trade history of Fiume (1868–1918). Pécs, Pro Pannonia.
• Samani, Salvatore (1975): Dizionario biografico fiumano. Dolo – Venezia. Istituto Tipografico Editorale.
• Sučević-Međeral, Krešimir (2017): Businessman – The Case of Ossoinack Family and Fiume. Collegium Antropologicum. 41/4.
• Szinnyei József (1903): Magyar írók élete és munkái. Budapest. Kiadja Hornyánszky Viktor könyvkereskedése.