Északmagyar egyesült kőszénbánya- és iparvállalat

Látva a Salgótarjáni Kőszénbánya sikerét, az 1880-as években, az ipartámogató törvényi keretrendszer előnyeit kihasználva több bányatársulat is alakult Észak-Magyarországon. Ezek legsikeresebbje volt az Északmagyarországi egyesült kőszénbánya- és iparvállalat Rt., mely egészen 1917-ig támasztott versenyt a nagy riválisának, amikor végül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. felvásárolta.

Az ÉKI, ahogy a szakirodalom rövidíti, 1881. augusztus 28-án alakult 1 600 000 Frt alaptőkével a Magyar Országos Bank támogatásával. A társulat hat nógrádi bányaművet egyesített magában, így a kisterenyeit, a nemtit, a mátraszele-mizsérfait, a csókásit, a baglyasaljait és a karancsaljait. A társaság elnöki székét gróf Esterházy István, alelnöki tisztségét Beretvás Endre foglalhatta el. Az igazgatóságba pedig bekerült Birnbaum Imre, Fröhlich Gusztáv, Heller Gábor, Hoffmann Jakab, Lederer Sándor, dr. Pulszky Ágost, Rosenstein Zsigmond, Salm Henrik és dr. Stiller Mór.

Az 1882. május 17-i igazgatósági jelentés kiemeli, hogy a társaság jól kezdte a megalakulás utáni időszakot és a kitermelt 3 112 047 mázsa kőszén 99,7%-án értékesítette is, ugyanakkor, mivel a bevételeiből további szénlelőhelyek vásárlásait készítették elő csak szerény, 284 forintos nyereségre tettek szert.

Az 1883-as évben 27%-al növelte a társaság a termelt és értékesített kőszén mennyiségét, mellyel 70 339 frt üzleti eredményt értek el. Majd újabb beruházással újabb aknákat nyitottak a már meglévő telepeiken, így tovább tudták növelni termelésüket, melynek megfelelően a nyereség is folyamatosan nőtt és az 1886-os évre elérte a 120 000 forintot. Az 1889-es évben a társaság kizárólagos szénfejtési jogot szerzett az Esztergom megyei lelőhelyekre ezek részeként Tokodon új aknák építését is megkezdték, melyeket 1896-ban Esztergomvidéki Kőszénbánya Rt. néven új társaságba is kiszerveztek.

Ezek az évek így kiegyensúlyozott működést hoztak a cégnek, melyet jól jellemez az, hogy további beruházásra nem volt szükség, és a cég profitja 1894-ben átlépte a 230 000 forintot is. A tokodi beruházással ugyan 2 000 000 forintra nőtt az alaptőke az 1895/1896-os évben, ám ez az összeg a Korona bevezetését követően sem módosult már egészen a háborúig.

A termelés növelésére 1907-ben intenzíven elkezdték növelni mind a munkáslétszámot, mind a munkabéreket. Az azévi igazgatósági jelentés kiemeli, hogy új telepeket, lakóházakat és elkészítettek leendő dolgozóik számára. Ennek megfelelően az 1908-as év eredménye már átlépte a 365 000 koronát, majd 1910-ben a 426 000 koronát is ez pedig így a háború előtti egyik legjobb évük lett.

A háború kitörése nehéz helyzetbe hozta a vállalatot, hiszen meg kellett küzdeniük a hirtelen fellépő munkáshiánnyal, ugyanakkor a kereskedelmi miniszter közbelépésére a munkások csak harmadát vitték el katonának, így a termelés tovább folyhatott az üzemekben. Az 1915-ös évre további nehézséget okozott bizonyos a termeléshez szükséges anyagok beszerzése is, illetve a tapasztalható élelmiszerár infláció miatt a tásaság a saját munkásaik részére mélyen, áron alul értékesítettek élelmiszereket, melyeket a cég nagytételben piaci áron szerzett be.

Az 1917. évre a cég vezetése belátta, hogy a felmerült nehézségek kezelésére már nem képes egyedül ezért részvénykibocsátás útján próbáltak tőkét vonni a cég működésébe. A helyzetet végül a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. használta ki, amikor az év folyamán kivásárolta az ÉKI részvényeseit, majd 1925. május 2-án végleg magába is olvasztotta az egykori Északmagyarországi Egyesült Kőszénbánya és Iparvállalat Rt-t.

Ha össze kívánjuk hasonlítani a legnagyobb északmagyarországi kőszénbányatársulatok tevékenységét, akkor azt láthatjuk, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1868–1945 között összesen 646 234 520 mázsa kőszenet termelt ki, az ÉKI 1881–1925 között 141 367 860 mázsát és a Salgótarján–Rimamurányi Rt. 1869–1945 között 66 844 290 mázsát. Évekre vetítve a Salgó 8 392 656 mázsát termelt átlagosan, az ÉKI 3 212 905 mázsát és a RIMA 879 530 mázsát, míg a többi kisebb társasággal együtt a salgótarjáni szénmedence összes termelése 1848–1945 között 925 898 840 mázsa volt, melynek 69%-át a Salgó, 15%-át az ÉKI és 7%-át a RIMA termelte ki.

Forrás:

Compass: Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár

A MAGYAR SZÉNBÁNYÁSZAT ISMERTETÉSE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ 1900. ÉVI PÁRISI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁSON RÉSZTVEVŐ VÁLLALATOKRA.: 10849.pdf (oszk.hu)

Szvircsek Ferenc: Bányászkönyv (Salgótarján, 2000): Bányászkönyv (Salgótarján, 2000) | Könyvtár | Hungaricana

Alapítás ideje: 1881

Megszűnés ideje: 1925

Alapítók nincsenek beállítva

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: szénbányászat

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Dr. Pelles Márton