Weitzer J. Gép-, waggongyár és vasöntőde r.-t.
Az aradi Weitzer János Gép-, Waggongyár és Vasöntöde Rt. 1891. december 1-én alakult az osztrák Grazer Wagon- und Maschinenfabriks A. G. Vormals Johann Weitzer vagongyár alapításaként.
Johann Weitzer (1832–1902) 1854-ben nyitotta meg kovácsműhelyét Grazban, majd a lovak patkolása mellett már hamar belekezdett a különféle kocsik és szekerek építésébe, javításába. Kocsigyárát 1857-ben nyitotta meg K. k. priv. Wagenfabrik J. Weitzer néven. A cég növekedését a hadsereg megrendelései alapozták meg, mely révén az üzem az 1870-es évekre már 1500 munkást alkalmazott és nem csak kocsikat, hanem hátultöltős fegyvereket is gyártott.
A magyarországi gyáralapításra azért volt szükség, hogy a Weitzer cég közvetlenül is részt vehessen a magyarországi vasúti beruházásokban. Ennek értelmében a cég fő profilja a mozdony és vasúti kocsi építés, a hídszerkezetek gyártása, a gőzkazángyártás és később az évtized végén a Diesel-motorok gyártása volt, majd 1900-tól a villanymozdonyok gyártásába is belekezdtek.
Az aradi gyár eredendően 1 200 000 Frt alaptőkével, az alábbi igazgatósággal alakult: Wenfeld Károly, Weitzer János, Vásárhelyi Béla, Purgly János, Boros Béni, Ramor Lajos, Huzl Alfons lovag, Schueller & Comp. ternitzi czég, Tisza István, gróf Zselinszky Róbert; majd később csatlakozott hozzájuk Hieronymi Károly, mint a társaság elnöke.
A cég termeléséről 1893-ból van pontos adatunk. E szerint a cég azévi gyártása kitett 327 321 kg vasárut, 5 171 m3 faárut, 878 vasúti kocsit, 206 wagonette-et. Az eladott áruk összértéke ekkor 1 952 488 Frt volt, munkásainak száma 1 200 fő, míg a cég éves profitja 116 007 Frt volt.
A cég az 1890-es évtizedben nagy lendülettel vágott bele – 1895-ben – egy soproni és egy borosjenői gyár felépítésébe és működtetésébe. Ugyanakkor, míg a három településen működő cégóriás működésében ez 1898-ig nem hozott nagyobb hasznot, 1899-től masszív veszteségbe fordultak a mérlegek: 1899-ben 60 763 Frt vesztesége lett a cégnek (3 000 000 Frt alaptőke mellett); 1900-ban pedig már 996 006 K volt a veszteség mértéke. Az alaptőkét ezzel összhangban le is kellett szállítani a valutareform miatti 6 000 000 koronáról 2 555 700 koronára, miközben a cég eladta a legveszteségesebb soproni telepét, melyből megalakult a Vasárúgyár Sopron-Graz Rt., melyben ugyanakkor részvényesként továbbra is jelen volt az aradi Weitzer cég.
A profit a veszteséges üzem eladása után újból emelkedni kezdett és beállt az évenkéti 200–400 ezer K közötti értékre, ám 1907-ben a vállalat az ismételten vereségesnek bizonyult borosjenői gyárat is értékesítette, mely Mundus Egyesült Hajlított Fabútorgyárak Rt. néven működött tovább. Ezzel az aradi törzsgyár már valóban nagysikerű vállalattá vált, melyet a profitrátája mutat legjobban: 5 000 000 koronára felemelt (1909) alaptőke mellett az éves haszon beállt az 500–900 ezer K közötti értékekre, mely egészen a világháborúig tartott.
Időközben az 1906. július 22-én megkötött kartellalapítási egyezmény is segítette a cég teljesítményét, melyet a vezető öt nagy vagongyártó: a budapesti Ganz, Danubius, Schlick, valamint a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. és az aradi Weitzer János Gép-, Vagongyár és Vasöntöde Rt. kötött egymással és amelyben felosztották egymás közt a magyar vasútikocsi-piacot. Az egyezmény értelmében az aradi gyár 22 százalékkal részesedett a Ganz 36,5 és a győri 23 százaléka után. Ugyanakkor az Arad–Csanádi Egyesült Vasutak nevű helyiérdekű vasúttársaság beszerzéseinek az 50 százaléka is Weitzerék üzemét illette.
A cég növekedését és jövőjét Trianon húzta keresztül. A compassok szűkszavúan tájékoztatnak minket a cég sorsáról: „1921 február 26-án a társaság felszámolása kimondatott s összes aktíváit és passzíváit az Astra első román vagon- és motorgyár r.-t. vette át. A Castiglioni csoport tulajdonába levő részvények darabonkint 500 lei névértékű Astra részvényre becseréltettek.”
A Weitzer cég menetelése ezzel ugyan véget ért Magyarországon, de a három évtizedes működése számos tárgyi emléket hagyott hátra főleg vasúti kocsik és mozdonyok révén, melyek hazai múzeumaink gyűjteményében a mai napig megtalálhatók.
Forrás:
Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tárgyi gyűjteményeinek adatbázisa
Korunk – 2005. október – EPA (oszk.hu)
Berend T. Iván–Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában. 1900–1914. Bp., 1955.
Alapítás ideje: 1891
Megszűnés ideje: 1921
Alapítók nincsenek beállítva
Kibocsátott értékpapírok:
Weitzer J. Gép-, waggongyár és vasöntőde r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1891-1901 | Weitzer János |
1902-1906 | Vásárhelyi Béla |
1907-1919 | lovag Schoeller Richárd |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Alapítás ideje: 1891
Alapítók nincsenek beállítva
Meghatározó vezetők:
1891-1901 | Weitzer János |
1902-1906 | Vásárhelyi Béla |
1907-1919 | lovag Schoeller Richárd |
Főtevékenység nincs beállítva
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek nincsenek beállítva
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Dr. Pelles Márton
Weitzer J. Gép-, waggongyár és vasöntőde r.-t.
Az aradi Weitzer János Gép-, Waggongyár és Vasöntöde Rt. 1891. december 1-én alakult az osztrák Grazer Wagon- und Maschinenfabriks A. G. Vormals Johann Weitzer vagongyár alapításaként.
Johann Weitzer (1832–1902) 1854-ben nyitotta meg kovácsműhelyét Grazban, majd a lovak patkolása mellett már hamar belekezdett a különféle kocsik és szekerek építésébe, javításába. Kocsigyárát 1857-ben nyitotta meg K. k. priv. Wagenfabrik J. Weitzer néven. A cég növekedését a hadsereg megrendelései alapozták meg, mely révén az üzem az 1870-es évekre már 1500 munkást alkalmazott és nem csak kocsikat, hanem hátultöltős fegyvereket is gyártott.
A magyarországi gyáralapításra azért volt szükség, hogy a Weitzer cég közvetlenül is részt vehessen a magyarországi vasúti beruházásokban. Ennek értelmében a cég fő profilja a mozdony és vasúti kocsi építés, a hídszerkezetek gyártása, a gőzkazángyártás és később az évtized végén a Diesel-motorok gyártása volt, majd 1900-tól a villanymozdonyok gyártásába is belekezdtek.
Az aradi gyár eredendően 1 200 000 Frt alaptőkével, az alábbi igazgatósággal alakult: Wenfeld Károly, Weitzer János, Vásárhelyi Béla, Purgly János, Boros Béni, Ramor Lajos, Huzl Alfons lovag, Schueller & Comp. ternitzi czég, Tisza István, gróf Zselinszky Róbert; majd később csatlakozott hozzájuk Hieronymi Károly, mint a társaság elnöke.
A cég termeléséről 1893-ból van pontos adatunk. E szerint a cég azévi gyártása kitett 327 321 kg vasárut, 5 171 m3 faárut, 878 vasúti kocsit, 206 wagonette-et. Az eladott áruk összértéke ekkor 1 952 488 Frt volt, munkásainak száma 1 200 fő, míg a cég éves profitja 116 007 Frt volt.
A cég az 1890-es évtizedben nagy lendülettel vágott bele – 1895-ben – egy soproni és egy borosjenői gyár felépítésébe és működtetésébe. Ugyanakkor, míg a három településen működő cégóriás működésében ez 1898-ig nem hozott nagyobb hasznot, 1899-től masszív veszteségbe fordultak a mérlegek: 1899-ben 60 763 Frt vesztesége lett a cégnek (3 000 000 Frt alaptőke mellett); 1900-ban pedig már 996 006 K volt a veszteség mértéke. Az alaptőkét ezzel összhangban le is kellett szállítani a valutareform miatti 6 000 000 koronáról 2 555 700 koronára, miközben a cég eladta a legveszteségesebb soproni telepét, melyből megalakult a Vasárúgyár Sopron-Graz Rt., melyben ugyanakkor részvényesként továbbra is jelen volt az aradi Weitzer cég.
A profit a veszteséges üzem eladása után újból emelkedni kezdett és beállt az évenkéti 200–400 ezer K közötti értékre, ám 1907-ben a vállalat az ismételten vereségesnek bizonyult borosjenői gyárat is értékesítette, mely Mundus Egyesült Hajlított Fabútorgyárak Rt. néven működött tovább. Ezzel az aradi törzsgyár már valóban nagysikerű vállalattá vált, melyet a profitrátája mutat legjobban: 5 000 000 koronára felemelt (1909) alaptőke mellett az éves haszon beállt az 500–900 ezer K közötti értékekre, mely egészen a világháborúig tartott.
Időközben az 1906. július 22-én megkötött kartellalapítási egyezmény is segítette a cég teljesítményét, melyet a vezető öt nagy vagongyártó: a budapesti Ganz, Danubius, Schlick, valamint a győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt. és az aradi Weitzer János Gép-, Vagongyár és Vasöntöde Rt. kötött egymással és amelyben felosztották egymás közt a magyar vasútikocsi-piacot. Az egyezmény értelmében az aradi gyár 22 százalékkal részesedett a Ganz 36,5 és a győri 23 százaléka után. Ugyanakkor az Arad–Csanádi Egyesült Vasutak nevű helyiérdekű vasúttársaság beszerzéseinek az 50 százaléka is Weitzerék üzemét illette.
A cég növekedését és jövőjét Trianon húzta keresztül. A compassok szűkszavúan tájékoztatnak minket a cég sorsáról: „1921 február 26-án a társaság felszámolása kimondatott s összes aktíváit és passzíváit az Astra első román vagon- és motorgyár r.-t. vette át. A Castiglioni csoport tulajdonába levő részvények darabonkint 500 lei névértékű Astra részvényre becseréltettek.”
A Weitzer cég menetelése ezzel ugyan véget ért Magyarországon, de a három évtizedes működése számos tárgyi emléket hagyott hátra főleg vasúti kocsik és mozdonyok révén, melyek hazai múzeumaink gyűjteményében a mai napig megtalálhatók.
Forrás:
Magyar Compass 1874-1944 | Arcanum Digitális Tudománytár
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum tárgyi gyűjteményeinek adatbázisa
Korunk – 2005. október – EPA (oszk.hu)
Berend T. Iván–Ránki György: Magyarország gyáripara az imperializmus első világháború előtti időszakában. 1900–1914. Bp., 1955.