Osztrák-magyar államvasút

Az Osztrák-magyar államvasút 1855-ben jött létre, de nem minden előzmény nélkül. Elődje az osztrák Cs. kir. Északi Államvasút, valamint a Cs. kir. Délkeleti Államvasút volt, amely 1850-be kebelezte be az első magyar gőzvasút társaságot, a Magyar Középponti Vasutat. Ezen társaságokat 1850-től az osztrák állam államosította, és államvasúti rendszerben képzelte el a birodalom vasúthálózatát.

Az osztrák államvasút rendszer 1854-re gazdaságilag megbukott, és az állam az addig meglévő pályákat, az épülő szakaszokat és az engedélyeket is eladta. Így szerezte meg a későbbi Osztrák Államvasút vonalhálózatát egy francia és osztrák tőkésekből álló csoport, amelyet Sina György, Eskeles Dániel, Pereire Izsák és Galliera Rafael képviselt. A hálózat magába foglalta a Bécs–Pest, a Pest–Szeged vonalakat Magyarországon, valamint az osztrák területen a Bécs-Brnoig, illetve Olmützig vezető szakaszokat, ezen felül a társaság engedélyt kapott a Szeged-Temesvár, valamint a Temesvártól a Duna felé vezető vonalra, kiágazással a már meglévő Lissava Bazias vasúthoz. Ugyancsak az új vállalkozás kezelésébe került a már kiépült Lissava–Oravica–Baziás vasút, ahogy a Bécs-Győr vonal is. Az átvételi ár kereken 77 millió forint volt, de a társaság a megváltási összeg után az államtól 5,2% járadékot kapott. A megváltási árat 36 havi részletben kellett kifizetni. A cs. kir. szab. osztrák Államvasút-Társaság az alaptőke biztosítására és a szükséges beruházásokra 1858 és 1864 között összesen 200 millió frank értékű kötvényt bocsátott ki.

Az új szakaszok építését azonnal megkezdték, illetve a már folyamatban lévőket befejezték, így Temesvártól a Dunáig tartó szakasz 1858-ra elkészült, ezzel az cs. k. szab. osztr. államvaspálya társulat összefüggő vasúthálózattal rendelkezett Csehország nyugati határától – több kiágazó vonallal az osztrák területen –, Magyarországon Budapesten és Szegeden keresztül egészen Orsováig. Ezen felül hozzájuk tartozott még a Bécs–Újszőny–Komárom vonal, és egy Galántáról Zsolnáig tartó szakasz is, ez osztrák területen 1350 kilométeres, míg Magyarországon 1500 kilométeres hálózatot jelentett.

Ha megnézzük az akkori magyar vasúthálózatot, látható, hogy az Államvasút-Társaság birtokolta és üzemeltette Magyarország legfontosabb vasútvonalait, azaz a Bécsbe, valamint az Alföldön át Szegedre, Dél-Erdélybe és a Bánságba vezető vasútvonalakat, azaz a legfontosabb gabonateremtő területekről Nyugat-Európába vezető irányokat.

A vállalat építette fel 1857-ben a szegedi vasúti Tisza hidat, amelynél a hazai hídépítésben addig nem ismert módszereket alkalmaztak, így ez lett az első keszon, azaz túlnyomásos módszerrel alapozott híd, és ez lett az első olyan fémszerkezet Magyarországon, amelyet szegecseléssel kapcsoltak össze. A társaság folyamatosan újabb vonalakat nyitott meg az 1870-es években, az 1880-as évek elején több vonalát, például a Pest-Bécs közöttit kétvágányúra építette át.

A magyar állam és a társaság 1882-ben átfogó szerződést kötött, ennek keretében elcserélte a MÁV-val a Győr–Újszőny vasutat, amiért cserébe átvette a Bécs–Bruck-Királyhida–Győr, Pozsony–Récse–Nagyszombat–Vágújhely–Trencsén, Nagyszombat–Szered és a Récse–Prácsa viszonylatokat. A MÁV részére ez azért volt fontos, mert a még hiányzó Buda-Újszőny viszonylat kiépítésével Budapest és a nyugati országhatár között a jobb parton végig a MÁV fennhatósága alatt haladhatott a vonal. A szerződés része volt az is, hogy a társaság megváltoztatja a nevét, ezért 1883-tól már Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság néven működött. Ugyancsak e szerződés kimondta azt, hogy a társaság magyarországi vonalait 1895. január 1-e után bármikor megválthatja az állam.

Azonban a magyar állam Baross Gábor államosítási politikája miatt nem várta meg az 1895-ös határidőt, mert az ország legfontosabb vonalait birtokló magánvasút az egységes állami vasúti koncepció egyik legnagyobb akadálya volt. 1891-ben ezért megváltotta az állam a vasutat, a megváltási összeget a szerződés szerint hetvenöt éven át, évi 10.665,000 osztrák értékű forint járadékban állapították meg. Ezzel a legnagyobb magánvasút vonalhálózata a MÁV kezelésébe került

Érdekességek

Az osztrák államvasút új pesti pályaudvarának építéséről átfogó megállapodást kötöttek, amely számos olyan vitás kérdést tisztázott, ami a vasúttársaság és Budapest között fennált. Amikor 1846-ban felépült Pest északi részén a pályaudvar, a környék beépítetlen volt, de 1874-re ez megváltozott, sőt a tervezett Nagykörút érintette is, azaz pontosabban félbevágta a régi állomás épületét. Ezért 1873-ban egy átfogó megállapodás keretében a társaság vállalta, hogy új állomásépületet épít a régi helyére, de attól kissé északabbra, és a meglévő állomást lebontja. A régi állomás déli végében, az akkori Gyár utcában ugyan nem sokkal a megállapodás megkötése előtt 350 ezer forintért új irodaépületeket építettek, de a megoldás az lett, hogy a régi állomást ugyan elbontották, de az újonnan épült házak, amelyek a kiépülő Nagykörút déli oldalára kerültek, megmaradtak.

Magát az új állomásépületet, amelynek csarnoka eredetileg 6 vágányt fogadott be, és ez volt a Monarchia akkori legnagyobb vasútállomás épülete 8 millió forintért építették meg 1877-re. A kivitelezés sem volt egyszerű, mert az új épületet a régi, 1846-ban emelt csarnok fölé építették, amelyet csak az új elkészülte után bontották el.

A beruházás részeként 1874-ben épült meg az a gyalogos aluljáró, amelyet a Teréz és az angyalföldi polgárok régóta követeltek, valamint a mai Ferdinánd híd elődje is.

Források

• Tisza István: A magyar és állami és magán vasúttársaságok kialakulása 1847 és 1875 között In: Magyar Vasúttörténet 1.
• Vörös László (szerk.): Magyar vasúti Évkönyv 1 évf. 1878 (Budapest, 1878)
• Vörös László (szerk.): Magyar vasúti évkönyv 5. évf. / 1882 (Budapest, 1883)
• 1891. évi XXXVIII. törvénycikk a szab. osztrák-magyar államvasuttársaság magyarországi vasutvonalainak megváltása iránt az 1891. évi XXV. törvénycikk alapján az 1891. évi junius 7-én/julius 11-én megkötött szerződés jóváhagyása és beczikkelyezéséről

Alapítás ideje: 1855

Megszűnés ideje: 1920

Alapítók: Sina György, Eskeles Dániel, Pereire Izsák és Galliera Rafael

Kibocsátott értékpapírok:

Meghatározó vezetők:

Főtevékenység: Vasúti üzem, vasútépítés

Fő termékek nincsenek beállítva

Székhelyek nincsenek beállítva

Telephelyek nincsenek beállítva

Fő mérföldkövek nincsenek beállítva

Szerző: Domonkos Csaba