Első magyar sertéshizlaló r.-t.
Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság 1869 és 1911 között állt fenn, s Kőbányán létesített sertés-telepeivel Közép-Európa legjelentősebb sertéspiacát tartotta fenn. Fejlődése töretlen ütemben haladt az századfordulóig, amikor előbb a sertésvész (1895), majd a politikai okokkal összefüggésben lévő szerbiai vámháború miatt teljesen elveszítette jelentőségét. Az említett okoknál fogva jelentőségét vesztett részvénytársaságot végül 1911-ben felszámolták.
Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság 1869-ban került megalakításra. Megalapításához jelentősen hozzájárult az a körülmény, hogy a sertésvásár és sertéshizlalás az egyik legjelentősebb kereskedelmi ágként funkcionált az akkori Pesten. Helyileg központként Kőbánya említhető, ahol már a forradalom és szabadságharc idején megszerveződtek az első sertéshizlaló telepek. Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság szállásain 100–130 ezer sertés volt állandóan jelen, az évi felhajtás mértéke 600–700 ezer darab körül mozgott. (Rekordot jelentett ebből a szempontból 1894, amikor 904 ezer 710 sertést hajtottak fel.) Főképp a részvénytársaság érdeme, hogy Kőbánya a 19. század második felében Közép-Európa legjelentősebb sertéskereskedelmi piaca volt, amely mintaszerű hizlalótelepei, egészségügyi berendezései, logisztikai összeköttetése (vasút) révén világhírű volt. A szállástelepeket ugyanis nemcsak csatornázták, de a számos ártézi kút mellett vízvezetékkel, élelemraktárakkal, két gőzmalommal és szállókkal is ellátták. A részvénytársaság növekvő kiviteli forgalmára utal, hogy telepét 1877-ben az Üllői-útig kibővítették, miáltal az 180 ezer sertés befogadására vált alkalmassá. A részvénytársaság nevét az 1883–1884-es évtől módosították, a korábbi és Első Magyar Sertéshizlaló- és kölcsönelőlegező Részvénytársaságról Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaságra. Mindezt igazolja, hogy az országos sertéskiállítást a részvénytársaság telepén belül rendezték meg 1885-ben. A részvénytársaság fejlődése töretlen ütemű volt 1894-ig, amire a Forintban mérhető nyereség időbeli változása is utal.
A fejlődéshez jelentékeny mértékben járult hozzá, hogy a főváros délkeleti peremén ipari célokból vasutat építettek a kőbányai sertésszállások kiszolgálására. E célból a MÁV külön, ebbe az irányba vezető szárnyvonalat hozott létre, amelyhez kialakította a Kőbánya-Hizlalda nevű pályaudvart is. Az iparvasút a sertések mellett takarmányt, trágyát és homokot is szállított. A virágzó üzletben romlást az 1895-ben fellépett sertésvész okozott. Ez olyannyira tönkretette a kőbányai sertéshizlalást, hogy a felhajtás 100–200 ezer darabra csökkent. Utóbbiban 1906-ig szinte már csak Szerbia vett részt a korábbi belföldi piac, illetve Románia mellett. Politikai okokra vezethető vissza, hogy a századforduló első éveiben a szerbiai felhajtás is megszűnt. Ez az Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia között kirobbant vámháborúval indokolható, amely 1906-ban kezdődött és öt éven keresztül tartott. A Monarchia célja az volt, hogy – mivel Szerbia külkereskedelme szinte teljes egészében a Monarchiához kapcsolódott – piacát hirtelen elzárja a szerb áruk elől, térdve kényszerítve Szerbiát. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt: a szerb mezőgazdasági export a vámháború éveiben sem csökkent, bár a Monarchia irányába tartó kivitel rendkívüli módon lecsökkent. Így a vámháború inkább a Monarchiának ártott, s a főként sertéspiaccal kapcsolatos kereskedelem megszűnése miatt „Schweinkriegnek” nevezett vámháború elősegítette Szerbia gazdasági függetlenedését is. A részvénytársaság árfolyama ezekben az években az említett folyamatnál fogva lecsökkent.
A kőbányai sertéspiac 1916-ban szűnt meg, miután a folyamatosan csökkenő nyereség miatt veszteségessé vált. Mindennek következtében a részvénytársaság 1911-ben megszűnt, majd 1912–1913-ban felszámolásra került.
Források
Galántai József: Az első világháború. Korona Kiadó. Budapest, 2000.
Nagy Magyar Compass 1875–1911.
Sajtóanyagok 1869–1916.
Alapítás ideje: 1868
Megszűnés ideje: 1911
Alapítók: Adler Mór
Kibocsátott értékpapírok:
Első magyar sertéshizlaló r.-t. |
Meghatározó vezetők:
1879–1901 | Adler Mór |
1902–1911 | Tolnay Lajos |
Főtevékenység: sertéskereskedelem és sertéshizlalás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1896–1911 | Kőbánya X. kerület, Szállás utca 7. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1868
Alapítók: Adler Mór
Meghatározó vezetők:
1879–1901 | Adler Mór |
1902–1911 | Tolnay Lajos |
Főtevékenység: sertéskereskedelem és sertéshizlalás
Fő termékek nincsenek beállítva
Székhelyek:
1896–1911 | Kőbánya X. kerület, Szállás utca 7. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Első magyar sertéshizlaló r.-t.
Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság 1869 és 1911 között állt fenn, s Kőbányán létesített sertés-telepeivel Közép-Európa legjelentősebb sertéspiacát tartotta fenn. Fejlődése töretlen ütemben haladt az századfordulóig, amikor előbb a sertésvész (1895), majd a politikai okokkal összefüggésben lévő szerbiai vámháború miatt teljesen elveszítette jelentőségét. Az említett okoknál fogva jelentőségét vesztett részvénytársaságot végül 1911-ben felszámolták.
Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság 1869-ban került megalakításra. Megalapításához jelentősen hozzájárult az a körülmény, hogy a sertésvásár és sertéshizlalás az egyik legjelentősebb kereskedelmi ágként funkcionált az akkori Pesten. Helyileg központként Kőbánya említhető, ahol már a forradalom és szabadságharc idején megszerveződtek az első sertéshizlaló telepek. Az Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaság szállásain 100–130 ezer sertés volt állandóan jelen, az évi felhajtás mértéke 600–700 ezer darab körül mozgott. (Rekordot jelentett ebből a szempontból 1894, amikor 904 ezer 710 sertést hajtottak fel.) Főképp a részvénytársaság érdeme, hogy Kőbánya a 19. század második felében Közép-Európa legjelentősebb sertéskereskedelmi piaca volt, amely mintaszerű hizlalótelepei, egészségügyi berendezései, logisztikai összeköttetése (vasút) révén világhírű volt. A szállástelepeket ugyanis nemcsak csatornázták, de a számos ártézi kút mellett vízvezetékkel, élelemraktárakkal, két gőzmalommal és szállókkal is ellátták. A részvénytársaság növekvő kiviteli forgalmára utal, hogy telepét 1877-ben az Üllői-útig kibővítették, miáltal az 180 ezer sertés befogadására vált alkalmassá. A részvénytársaság nevét az 1883–1884-es évtől módosították, a korábbi és Első Magyar Sertéshizlaló- és kölcsönelőlegező Részvénytársaságról Első Magyar Sertéshizlaló Részvénytársaságra. Mindezt igazolja, hogy az országos sertéskiállítást a részvénytársaság telepén belül rendezték meg 1885-ben. A részvénytársaság fejlődése töretlen ütemű volt 1894-ig, amire a Forintban mérhető nyereség időbeli változása is utal.
A fejlődéshez jelentékeny mértékben járult hozzá, hogy a főváros délkeleti peremén ipari célokból vasutat építettek a kőbányai sertésszállások kiszolgálására. E célból a MÁV külön, ebbe az irányba vezető szárnyvonalat hozott létre, amelyhez kialakította a Kőbánya-Hizlalda nevű pályaudvart is. Az iparvasút a sertések mellett takarmányt, trágyát és homokot is szállított. A virágzó üzletben romlást az 1895-ben fellépett sertésvész okozott. Ez olyannyira tönkretette a kőbányai sertéshizlalást, hogy a felhajtás 100–200 ezer darabra csökkent. Utóbbiban 1906-ig szinte már csak Szerbia vett részt a korábbi belföldi piac, illetve Románia mellett. Politikai okokra vezethető vissza, hogy a századforduló első éveiben a szerbiai felhajtás is megszűnt. Ez az Osztrák–Magyar Monarchia és Szerbia között kirobbant vámháborúval indokolható, amely 1906-ban kezdődött és öt éven keresztül tartott. A Monarchia célja az volt, hogy – mivel Szerbia külkereskedelme szinte teljes egészében a Monarchiához kapcsolódott – piacát hirtelen elzárja a szerb áruk elől, térdve kényszerítve Szerbiát. Ennek azonban éppen az ellenkezője történt: a szerb mezőgazdasági export a vámháború éveiben sem csökkent, bár a Monarchia irányába tartó kivitel rendkívüli módon lecsökkent. Így a vámháború inkább a Monarchiának ártott, s a főként sertéspiaccal kapcsolatos kereskedelem megszűnése miatt „Schweinkriegnek” nevezett vámháború elősegítette Szerbia gazdasági függetlenedését is. A részvénytársaság árfolyama ezekben az években az említett folyamatnál fogva lecsökkent.
A kőbányai sertéspiac 1916-ban szűnt meg, miután a folyamatosan csökkenő nyereség miatt veszteségessé vált. Mindennek következtében a részvénytársaság 1911-ben megszűnt, majd 1912–1913-ban felszámolásra került.
Források
Galántai József: Az első világháború. Korona Kiadó. Budapest, 2000.
Nagy Magyar Compass 1875–1911.
Sajtóanyagok 1869–1916.