Bevezetett részvények száma
A következő ábrán látható a tőzsdére bevezetett részvények számának alakulása 1864 és 1913 között. Nyitáskor 13 részvénnyel kezdődött meg a kereskedés, ami 1913-ra 174-re nőtt. Látható, hogy a növekedés nem volt lineáris, abban több gyors növekedési periódus látható, amit általában némi visszaesés követett – ezek a ciklusok összefüggenek a tőzsdei árak ciklusaival (általában a jelentős áremelkedést követte a bevezetések számának növekedése).
Az első gyors növekedés az 1867-73 évekre tehető, amikor a részvények száma 27-ről 115-re nőtt. Az időszakra a kiegyezést követő gazdasági eufória volt jellemző, amit az 1873-as nemzetközi tőzsdeválság tört meg.
A második gyors növekedés az 1890-95-ös időszakban volt megfigyelhető, a részvények száma ebben az időszakban 93-ról 158-ig nőtt. Az időszak a korona bevezetésével kezdődött és az 1896-os milleneumi kiállítással záródott.
A harmadik növekedési időszak az 1906-11-es években látható, amikor a részvények száma 138-ról 178-ra nőtt, ami egyben a dualizmus korában elért legmagasabb érték is volt.
Ágazati megoszlás
A részvények ágazati megoszlásában is érdekes időszakok figyelhetőek meg. A tőzsde kezdetben 6 ágazatba sorolta be a részvényeket (bankok, takarékpénztárak, biztosítók, gőzmalmok, közlekedési vállalatok, különféle vállalatok), amit 1894-ben bővített további 3 ágazattal (bányák és téglagyárak, könyvnyomdák, vasművek és gépgyárak). A 3 új ágazatban az szereplő részvények korábban a különféle vállalatok között szerepeltek.
Kezdetben a legjelentősebb a három pénzügyi ágazat volt (ezek adták a részvények csaknem felét), azonban 1870-re az egyéb bevezetéseknek köszönhetően a pénzügyi ágazatok összsúlya 30%-ra csökkent. 1870 és 73 között azonban bankalapítási láz tört ki, ami visszaemelte a pénzügyi ágazatok arányát 50%-ra. Ez a tőzsdekrach és az azt követő bankcsődök nyomán ismét csökkenni kezdett és 1894-re állt be ismét 30%-körüli értékre, ahol az időszak hátralévő részében tartózkodott.
Az 1864-70-es időszak slágerágazata a gőzmalmok voltak, amelyek 1870-re csaknem elérték a részvények 25%-át. Ezután részarányuk fokozatosan csökkent, 1894-re 6%- körüli értékre,és itt is maradt az első világháborúig.
1870 és 1885 a legjobban növekvő ágazat a közlekedési vállalatok voltak, azon belül is a vasutak. Ugyan 1876-tól kezdve 1891-ig a vasutakat folyamatosan államosították, azonban számos részvény az államosítást követően is a tőzsdén maradt, mint a Magyar Királyi Államvasutak kötelezettsége, és gyakorlatilag állami járadékkötvényként funkcionáltak.
Végül az 1890-95 időszakra tehető az ipari vállalatok részarányának növekedése, ami maga után vonta az új ágazatok kialakítását is a tőzsdén.
A kapitalizáció és a GDP aránya
Érdekes módon a kapitalizáció és a GDP arányában kevésbé láthatóak azok a ciklusok, amik a részvények számában megjelennek, inkább a folyamatos növekedés jellemzi.
A kapitalizációról egyelőre csak 1874-től rendelkezünk adatokkal, mivel 1875-ben jelent meg először a Magyar Compass. A GDP a történelmi Magyarország gazdaságára számított értéket jelzi. 1877-ben több, jelentős kapitalizációjú, a bécsi tőzsdén már jegyzett részvényt is bevezetnek a magyar tőzsdére (Déli Vasút, Kassa-Oderbergi Vasút, Első Császári és Királyi Dunagőzhajózási Társaság, Osztrák Hitelintézet, Osztrák-Magyar Államvasút). Ezeket külföldi részvénynek minősítettük annak ellenére, hogy a legtöbbjük tevékenységre kiterjedt Magyarországra is. Emiatt két görbét is ábrázoltunk: kékkel jeleztük azt az arányt, ami ezeket a részvényeket tartalmazza, sárgával pedig azt, amelyik nem.
A csak hazai részvényekből számított kapitalizáció aránya az 1874-es 3,3%-ról 1913-ra 25,4%-ra nő, szinte állandó ütemben. A külföldi részvényekkel kiegészített kapitalizáció aránya már 1894-ben eléri a 40%-os értéket, és ezután nagyjából változatlan marad, 1913-ban 37,7% a záróértéke. A hazai részvények aránya tehát folyamatosan egyre nőtt a kapitalizáción belül.
"Mindegyikünk komoly, kitartó akarata szükséges, mely arra legyen irányozva, hogy a fiatal intézményt gyakorta, kezdetben talán szokásaink, kényelmi vágyaink és érdekeink némi feláldozásával is, keressük fel, használjuk és élénkítsük."
Báró Kochmeister Frigyes (1816-1907)
A BÁÉT elnöke (1864-1900)"A cselekvési szabadság tekintetében nem kíván intézményünk többet, mint azt, hogy azt tehesse, a mi az egész ország javára válik és távol van tőle minden olyan egyoldalú törekvés, mint távol volt eddig is, hogy saját érdekeit a közjó rovására igyekezzék ápolni. "
Báró Kornfeld Zsigmond (1852-1909)
A BÁÉT elnöke (1900-1909)"Szegény édesanyánk, ez a szétdarabolt Magyarország beteg, súlyosan beteg és tegyünk félre minden egyéb, valódi vagy látszólagos érdeket és tartsuk szem előtt azt az egyetlen, szempontot: mi kell, mi jó a mi szegény, beteg édesanyánknak: Magyarországnak."