Székely (Schlesinger) Ferenc

Székely (Schlesinger) Ferenc 1858-ban született a Fejér vármegyei Alapon. Kereskedelmi tanulmányait követően Budapesten előbb gyakornoki, majd osztályvezetői pozícióba került. 1892-ben őt hívták meg a Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság elnöki posztjára. 1902-től 1936-ban bekövetkezett haláláig töltötte be az István Téglagyár Részvénytársaság elnöki posztját. Tevékeny részese volt Budapest politikai életének, illetve a magyarországi izraelita hitközség egységének előmozdításában.

Schlesinger Ferenc 1858. január 9-én született Alapon az izraelita vallású Schlesinger Simon és Klein Pepi fiaként. A fiú apja kereskedőként dolgozott Alapon, ahol bóchernek (bochur) gúnyolták (ez a zsidó értelmező szótár szerint annyit tesz, hogy a húszéves kort betöltött, ám még nőtlen, „vándorló” ösztönű fiatalemberként ismerték).

Schlesinger Ferencnek 5 testvére volt: születésük sorrendjében József, Adolf, Johann és Juli, illetve Ignác (Izsák). Közülük – Ferenc mellett – talán a legsikeresebb karriert Schlesinger Ignác futotta be, aki több fatermelő részvénytársaság igazgatója, illetve az 1894-ben általa alapított Magyar Fakereskedő szaklapnak volt a szerkesztője.

Az ifjú Schlesinger gyermekkorát Alapon töltötte. Az izraelita iskoláztatási céloknak megfelelően, a gazdasági pályára szánt fiút a Székesfehérvári Kereskedelmi Akadémiába íratták. Az akkor még csak kétéves akadémia elvégzése után Budapestre került gyakornoknak a Posner Károly Lajos céghez. 1878-ban, a boszniai okkupáció idején tartalékos hadnagyként mozgósították.

1882-ben került a Magyar Országos Bankba gyakornoknak. Ezt követően a Creditanstalt trieszti fiókjában már igazgatósági titkárként jelent meg. Ekkor küldte be a valuták rendezéséről szóló díjazott pályázatát a Magyar Tudományos Akadémiának. 1890-től a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank levelezési osztályának vezetőjeként tevékenykedett. 1892-től 1936-ban bekövetkezett haláláig az 1892-ben alapított Belvárosi Takarékpénztár Részvénytársaság vezérigazgatója, illetve elnöke lett. Ekkor már magyarosított nevén, Székely Ferencként jelent meg a gazdasági publicisztikákban. E minőségben volt lehetősége többek között részt venni az István Téglagyár Részvénytársaság vezetésének munkájában, amelynek elnöki pozícióját 1902-től töltötte be.

Az említettek mellett számos más vállalatban is vállalt vezető pozíciót, illetve rendelkezett érdekeltséggel. A Pesti Lloyd Társulat, illetve az Angol-Magyar Bank alelnöke volt, majd a Révai Testvérek Irodalmi Részvénytársaságnak elnöke volt. Ezen kívül elnöke volt még a Bajai Bank és Kereskedelmi Bank Részvénytársaságnak és a Dunaföldvári Népbank Részvénytársaságnak, illetve igazgatósági tagja számos vidéki pénzintézetnek is.

Gazdasági jellegű tevékenységén kívül aktívan részt vett a tudományos közélet formálásában is: a Nemzetgazdasági Szemlében megjelent publikációi mellett a Borsszem Jankó szerkesztőjeként tevékenykedett. Ezen kívül aktív szereplője volt a politikai életnek is. Előbb a IV. kerületi törvényhatósági bizottság tagjaként, majd a Belvárosi Polgár Kör elnökeként a belvárosi szabadelvű, majd munkapárt elnökeként funkcionált. A budapesti „húszas pénzügyi bizottság” tagja volt. Az első világháború idején a közélelmezési bizottság tagjaként vett részt a főváros élelmezési helyzetének rendezésében. Tevékenységei elismeréseként 1910-ben udvari tanácsosi címben részesült, illetve megkapta a Ferenc József-rend középkeresztjét. Emellett tulajdonosa volt a másodosztályú polgári érdemkeresztnek is.

Szabadidejében előszeretettel vadászott. Leányfalun egy hármas vadásztársaságot hozott létre. Megbízható kapcsolataira utal a gazdasági élet területén, hogy a társaság másik két tagja Benes József vezérigazgató, illetve dr. Jeiler Lajos ügyvéd volt. Másik hobbija – idősebb korában – a turistáskodás volt. Életének utolsó éveiben a nyarat a Svábhegyen töltötte. Kedvenc időtöltésével függött össze, hogy a Magyar Pénzintézeti Sportegyletek Ligájának egyik aktív támogatója volt.

Izraelitaként tevékeny módon részt vett a zsidó felekezeti élet erősítésében. 1909-től ő maga vezette az ugyanebben az évben létrehozott Országos Izraelita Patronage Egyesületet. 1915-től az Országos Rabbiképző Intézet vezérbizottsági tagja, 1917 és 1919 között a Pesti Izraelita Hitközség elnöke volt. Utóbbinak élete végéig választmányi tagja és képviselőtestületi dísztagja maradt. A Tanácsköztársaság bukása után Feleki Bélával jelentős szerepet játszott abban, hogy megteremtette Magyarországon az önálló zsidó gimnázium intézményét. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat pénztárnoka, majd 1927-től ennek elnöke is volt. Az izraelita felekezetűek egységéért küzdő Székely tevékenységét igazolja, hogy neve az Izraelita Tanügyi Értesítőben többször felbukkant, mint olyan támogatóé, aki jelentős összeggel segítette az árvák, özvegyek vagy éppen izraelita tanítók helyzetét.

Székely Ferenc a halálát megelőző néhány évben egyre gyengébb fizikummal bírt. Asztma betegségének gyógyítása érdekében, illetve üdülés céljából Abbáziába utazott. Itt hunyt el 1936. április 11-én. Testét a hazaszállítást követően a Budapesti Takarékpénztár palotájának előcsarnokából, a rákoskeresztúri Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra 1936. április 19-én. Temetésén a magyar politikai és gazdasági élet számos elismert alakja részt vett.

Felhasznált források:

Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 3. Budapest, 1939. 36.

Sajtóanyagok 1890–1936.

Tolnai Új Világlexikona 16. Sör-Táv. Budapest, 1929. 139.

Vécsey Miklós: Száz értékes magyar. Budapest, 1931. 269–270.