Ribáry (Reich) Mór de Alsólócz

 

Ribáry (1902-ig Reich) Mór 1859-ben született a Pozsony megyei Alsólóc községben. 1873-ban 14 évesen kezdte meg hivatalnoki pályáját a Pesti Biztosító Intézetnél, amelynek 1916-ban vezérigazgatója lett és 1927-es haláláig 54 éven át dolgozott a vállalatnál. Az Adriai Biztosító csoport számos magyarországi és külföldi társaságának igazgatósági, vagy felügyelőbizottsági tagja. 1914-ben a közgazdaságtan terén végzett munkásságáért alsólóczi előnévvel magyar nemességet kapott.

Élete

Ribáry – születésekor Reich – Mór 1859. július 18-án született a Pozsony vármegyei Alsólóc községben (ma Szlovákia) zsidó kispolgári családban. Szülei Reich Salamon és Basch Rozália. Tanulmányairól nem sokat tudunk. 1873-ban már a Pesti Biztosító Intézetnél dolgozott. 54 éves hivatalnoki pályáját mindvégig az – 1879-től Foncière Pesti Biztosító, majd 1920-tól Foncière Általános Biztosító névre hallgató – társaságnál töltötte, annak titkára, majd igazgatója végül 1916-ban vezérigazgatója lett. Feleségével Spitzer Klárával 1891. szeptember 20-án Budapesten házasodtak össze. Három gyermeke született: Frigyes, Alajos és Olga. Idősebb fia, Ribáry Frigyes apja nyomdokait követve a Foncièrenél futott be tisztviselői pályát, majd 1926-tól a társaság igazgatósági tagja volt. Ribáry Alajos, építészmérnökként dolgozott és az első világháború előtt megalapította Wolfinger és Társa Hajózási társaságot Budapesten.  Reich Mór 1902-ben Ribárira magyarosította a nevét, majd 1914-ben a közgazdaságtan terén végzett eredményes munkásságáért alsólóczi előnévvel magyar nemességet kapott. A család ekkortól a Ribáry nevet használta. Ribáry Mór, 68 évesen, 1927. december 13-án Budapesten halt meg.

Szakmai tevékenysége

Reich Mór 1873-ban, 14 évesen csatlakozott a Pesti Biztosítóhoz, valószínűleg, mint fizetetlen gyakornok. Ez a karrierkezdet egyáltalán nem volt szokatlan a korszak biztosítótársasági vezetőinél, az Első Magyar Általános későbbi vezérigazgatója, Gergely Tódor is így kezdte a pályafutását. A korai hivatalnoki évekről nem sokat tudunk. Az első pont, ahol megfoghatjuk Reich karrierjét, az 1893, amikor Schön (Sarbó) Vilmos vezérigazgató korábbi titkárait, fiának Schön (Sarbó) Leót és Reich Mórt igazgatónak nevezte ki és cégjegyzési jogot adott nekik. Nem tudjuk, hogy Reich hány évig volt korábban a vezérigazgató titkára és azt sem, hogy pontosan mit is takarhatott ez a munkakör. Mindenesetre nem a szokványos, hivatalnok, osztályfőnök, igazgató karriert futotta be. A korábbi források pályafutása első húsz évében osztályfőnökként egyszer sem emlékeznek meg róla, az igazgatói kinevezés és főleg a cégjegyzői jog pedig egyértelműen arra utal, hogy ezt a grádicsot – a vezérigazgatói titkárság gyorsító pályáján – átugrotta az ekkor már 34 éves hivatalnok.

Reich és Schön (Sarbó) Leó pályája a továbbiakban is párhuzamosan futott az 1979-től már Foncière Pesti Biztosítóra átkeresztelt cégben. A vezérigazgató1906-os halála után tíz éven át társ ügyvezetőkként irányították a biztosítót, majd 1910-ben mindketten bekerültek a társaság igazgatóságába. Reich – illetve ekkor már Ribáry – Mór, Sarbó Leó 1916-os halála után 11 évig volt a Foncière vezérigazgatója. 1923-ban tisztviselői pályájának fél évszázados jubileumának alkalmából kormányfőtanácsosnak nevezték ki. 1920-ban a Foncière Pesti Biztosító – immár Foncière Általános Biztosítóként – az Adriai Biztosító (Riunione Adriatica) érdekkörébe került. Ribáry az olasz – osztrák cégcsoportban is megbecsült vezető maradt, a Foncière vezérigazgatói pozíciója mellett bekerült az anyavállalat magyarországi igazgatóságába, valamint számos hazai és külföldi leányvállalat igazgazóságába. A Trianon utáni nosztrifikáció során az utódállamokban létrejött Foncière leányvállalatokban Ribáry továbbra is meghatározó szerepet töltött be, a belgrádi és kolozsvári cégeknek alelnöke, a prágai Continentale Biztosítónak igazgatósági tagja volt. Magyarországon többek között a Hungária Általános Biztosítónak volt igazgatósági tagja.

Ribáry Mór 1927-es halálával nem szűnt meg a Ribáry család markáns képviselete a cégcsoportban. Idősebb fia Frigyes 1926–1938 között a Foncière igazgatósági tagja volt. Kisebbik fia, Alajos építészmérnök és tőzsdetanácsos, ugyan nem követte apját a biztosítási szakmában, de fiai közül ketten igen. A legidősebb, Ribáry Ernő ügyvéd szintén a Foncière igazgatósági tagja és jogtanácsosa lett, Ribáry Károly pedig az Adriai Biztosítónál futott be tisztviselői karriert. 1936-ban, amikor autóbalesetben maghalt már a társaság vezérigazgató-helyettese volt. Ribáry Alajos fiai – Ribáry Mór unokái – közül a két legfiatalabb is komoly karriert ért el: Leó az Angol–Magyar Bank főtisztviselője, Géza pedig az IBUSZ jogtanácsosa és az ügyvédi gazdasági párt alapítója volt.

Az első világháborút követő években, Ribáry Mór a teljes magyarországi biztosítási szektor egyik legelismertebb szakemberének számított. Tagja volt a Biztosító Magánvállalatok Felügyelő Hatósága mellett működő Biztosítási Szaktanácsnak, amelynek elsősorban jogszabálytervezetek véleményezése és a határozatok biztosításszakmai alátámasztása volt a feladata. A szektor kartellszervezetében, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségében is fontos szerepet töltött be, társelnöke volt a Szállítmánybiztosítási Egyezménynek.

Ribáry Mór a biztosításon kívül nem sok üzletben vállalt részt. Halálakor egyedül a Sátori Mór Egyesült Gipsz-, Műtrágya- és Vegyészeti Gyárak Részvénytársaságnak volt igazgatósági tagja.

 

Közéleti tevékenysége

Ribáry Mór közéleti szerepléséről gyakorlatilag semmi sem maradt ránk. A Foncière Pesti Biztosító Intézet Központi Tisztviselőinek és Szolgáinak Hitel- és Segélyegyletében betöltött igazgatósági tagsága is inkább a hivatali kötelességek, mint a jótékonysági tevékenységek közé sorolható.

 

Írói munkássága, publikációi

Ribáry Mór keveset publikált, sem az általános közéleti és gazdasági lapokban, sem a biztosítási szaklapokban nem találunk tőle írásokat.

 

Emlékezete

Ribáry Mórról és a Ribáry családról, annak ellenére nem találunk visszaemlékezéseket, hogy a család számos tagja töltött be a két világháború közötti Budapesten jelentős gazdasági pozíciókat. Emlékük­ – tragikus módon – leginkább a két Ribáry fiú internálásának történetében maradt fenn. Ribáry Alajos, Frigyes és Frigyes felesége, valamint két másik zsidó származású házaspár a német megszállás és nyilas diktatúra alatt, 1944 júniusában megállapodott egy csaló házaspárral, hogy egymillió pengő ellenében – melyet készpénzben és ékszerekben át is adtak – ők repülőgépen eljuttatják őket Egyiptomba. A repülőtér helyett azonban a Gestapo kezébe kerültek. Előbb Budapesten internálótáborba, majd onnan Németországba hurcolták őket. Az ügy a csaló házaspár 1945-ös pere kapcsán a magyar lapokban az érdeklődés homlokterébe került. Különösen, hogy a csaló csoportot összefüggésbe lehetett hozni a korábban villámkarriert befutott antiszemita oktatáspolitikus, Zilahi Kiss Jenővel.

 

 

 

 

 

Források

Név nélkül 1936: Ismeretlen rendszámú autóbusz taposta el Ribáry Károly biztosítóintézeti vezérigazgatóhelyettes kisautóiát. Ujság. 1936. június 4. 3.

Név nélkül 1945: Zilahy Kiss Jenő új szerepben: Egyiptom helyett internálótáborba juttatta a gazdag pesti családokat egy házaspár. Délamerikai Magyarság. 1945. szeptember 13. 5.

Horváth Gyula – Tamás Gábor 2019: A Foncère Pesti Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (6.) 2. 104–107.

Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 8. kötet. Budapest.

Kempelen Béla 1939: Magyarországi zsidó és zsidó származású nemesi családok. 3. kötet. Budapest.

Kenyeres Ágnes (szerk.) 1994: Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest.