Ormody Vilmos de Ormod
Ormody Vilmos 1838-ban született a Miskolcon. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Középiskolai tanulmányait követően azonnal az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szolgálatába állt, közel negyven éven át tisztviselő, majd 24 évig a társaság vezérigazgatója, végül 94 éves korában bekövetkezett haláláig egy évtizeden át annak elnöke volt. Több elsősorban a tisztviselők jólétét segítő kezdeményezés és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1897-ben ormódi előnévvel nemességet, majd 1906-ban bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.
Élete
Ormody – születésekor Berger – Vilmos 1838. december 8-án született Miskolcon Berger József (1797–1854) és Spitzer Borbála (1805–1862) tizenkét gyermeke közül a hatodikként zsidó kispolgári családban. Középiskolai tanulmányai után, 1857-ben a frissen alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) szolgálatába állt és 75 éven át, haláláig abban is maradt. Családja 1862-ben vette fel az Ormody nevet. Ormody Vilmos 1857-től Sopronban, majd 1865-től Pesten élt, ahol 1868. június 2-án nőül vette Eisenberger Mór lányát, Eisenberger Amália (1849–1903). Egyetlen gyermekük született: Ormody Róza (1876–1956), akinek első férje Tarcsay Pál (1873–1909), a budapesti Központi Kereskedelmi és Iparbank igazgatója, második házastársa pedig Hegyi Emánuel (Manó) (1877–1944) zeneakadémiai tanár volt. Ormody Vilmos a közgazdaságtan terén végzett eredményes munkásságáért előbb 1897-ben ormódi előnévvel nemességet, majd 1906-ban bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett. Testvérei közül csak Lajos és Bertalan (Miskolc, 1836. január 7. – Pest, 1869. december 24.) költő, hírlapíró neve maradt fenn. Ormody Vilmos 1922-es nyugdíjba vonulása után a társaság elnöki pozícióját töltötte be és továbbra is az EMÁBIT Vigadó téri palotájában lévő lakásában élt. Itt is halt meg 94 évesen, 1932. december 6-án. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Szakmai tevékenysége
Ormody Vilmos tanulmányai végeztével Sopronban állt munkába az EMÁBIT szervezés alatt lévő soproni főügynökségén, titkárként. 1862-ben még Bergerként ugyanott mutatják a forrásaink, 1867-ben viszont már biztosan a pesti Központi Hivatalban volt osztályvezető. Valószínűleg ekkor néhány éve már ebben a pozícióban dolgozhatott, mert a következő évben már aligazgatói címet kapott, 1881-től igazgató, 1888-tól igazgatósági tag, 1898. március 14-én pedig vezérigazgató lett.
Ormody Vilmos az Első Magyar vezérigazgatójaként a korábbinál is az óvatosabb üzletvezetés híve volt. Míg a Lévay-korszakban többnyire a tiszta nyereség 60–70%-át fizették ki osztalékként, Ormody vezérigazgatósága alatt ez az arány már csak 30–60% között ingadozott. Ormody prudens üzletpolitikája leginkább a jégbiztosítások területén hozta meg az eredményét. A jégágazat, rendkívüli káringadozásai miatt ebben az időszakban is sok fejtörést okozott a menedzsmentnek. A káringadozás legfőbb ellenszerének a biztosítás szélesebb körű elterjesztése látszott, de ebben – az EMÁBIT által korábban létrehozott – Magyar Gazdák Jégbiztosító Szövetsége sem hozta meg a várt áttörést. Ormody rögtön vezérigazgatósága első évében a jégüzlet átfogó reformjához kezdett. Nem újította meg a szövetséget, 1898-tól ismét csak saját számlára kötött új üzleteket az EMÁBIT. A tarifákat teljesen átdolgoztatta, amelyeket a tapasztalati kárstatisztika alapján minden évben revízió alá vettek. Ez a gyakorlatban jelentős áremelést jelentett. A kárvolatilitás kezelésére a korábbinál lényegesen magasabb arányban adta viszontbiztosításba a jégüzletet, mindössze 35%-át tartotta meg saját kockázatban a társaság. A reformmal sikerült az EMÁBIT jégkár veszteségét jelentősen csökkenteni, ugyanakkor volt egy hosszú távú, az egész piacot átformáló eleme is, ez pedig a jégkárrendezés átalakítása, az összes biztosító nevében eljáró Jégkáriroda megalakítása volt.
Ormody Vilmos vezérigazgatóként elsősorban a Központi Hivatal főtisztviselőire támaszkodott. Közülük valóként – nagyra becsülte, szerette és támogatta a tisztviselői kart. Míg Lévay ügynököket, addig Ormody tisztviselőket támogató alapítványokat kezdeményezett. Az 1896-ban – még Lévayval közös időszakuk végén – létrehozott Ezredéves Alapítvány tisztviselők és ügynökök gyermekeinek felsőbb iskoláztatására, az Ormody Vilmos Alapítvány (1897) beteg tisztviselők gyógyfürdőkben való kezeltetésére szolgált. Feleségének halálára emlékezve 1903-ban létrehozta az Ormody Amélie Alapítványt, amely tisztviselők leányainak a kiházasítását támogatta, a segélyt minden évben a névadó 1903-as halálának napján osztották ki. Válaszul a hálás tisztviselők saját pénzükből egy Ormody Amélie Koszorú-alapot hoztak létre. Ormody Vilmos ugyanakkor nemcsak a társaságon belül, hanem a teljes iparágban élharcosa volt a tisztviselők érdekképviseletének. 1891-től első elnöke a frissen alakult Biztosítási Tisztviselők Országos Egyesületének, amelynek utódszervezete, a Biztosítási Tisztviselők Országos Szövetsége 1912-től.
Az egész Ormody-korszakot az erős Központi Hivatal, a fényes főtisztviselői karrierek és a tisztviselőiről bőkezűen gondoskodó társaság jellemezte. Hivatalban betöltött szerepéhez csupán egyetlen apró adalék: 1922-es nyugdíjba vonulásáig az EMÁBIT és a Pannonia Viszontbiztosító táviratcíme egyaránt ormodyvil, csak ezután változtatták meg a népszerű emabit rövidítésre.
Ormody 65 év szolgálat után a vezérigazgató pozícióból visszavonult ugyan, de egyúttal elfoglalta a társaság elnöki székét Csekonics Endre grófot váltva. Összes illetményét, tantiem-ét, nyereségrészesedését és szolgálati lakását is megtartotta. Ez utóbbi azért bírt jelentőséggel, mert ez a lakás az EMÁBIT Vigadó téri hivatalpalotájában volt, sőt a palotában ez volt az egyetlen lakás. A korábbi vezérigazgató tehát haláláig rendszeresen be-, illetve lejárt a hivatalba.
Ormody Vilmos pozíciói az Első Magyar vállalatcsoportban
Első Magyar Általános Biztosító főügynökségi titkár 1857–1865
osztályfőnök 1865–1867
aligazgató 1868–1880
igazgató 1881–1887
igazgatósági tag 1888–1897
vezérigazgató 1898–1922
elnök 1922–1932
Pannonia Viszontbiztosító számvizsgáló 1870
igazgatósági tag 1871–1932
Bécsi Biztosító igazgatósági tag 1887–1926
Bécsi Élet- és Járadékbiztosító igazgatósági tag 1887–1926
Magyar–Francia Biztosító igazgatóság elnöke 1893–1932
Nemzeti Balesetbiztosító Rt. igazgatósági tag 1894–1924
igazgatóság elnöke 1896–1914
elnök 1913–1932
Ormody Vilmos testvérei közül Lajosnak és Bertalannak is volt kapcsolata az EMÁBIT-tal. Ormody Lajosról nem sokat tudunk. 1875-ben már biztosan az EMÁBIT főügynökség titkára volt Debrecenben, ezt a helyi szabadkőműves páholy alapításakor feljegyezték róla, mint alapító tagról. A kompaszokban főügynökség vezetőként 1911-ig szerepelt a neve. Ormody Bertalan, költő, 1861-ben Vilmoshoz hasonlóan, szintén a soproni főügynökségen kezdett el dolgozni, de nem sok lelkesedést mutatott az ügynöki pálya iránt. Sokkal inkább szeretett volna egy új folyóiratot létrehozni – Soproni Füzetek néven – amely irodalmi, művészeti és társas életi híreket közölt volna és egyszersmind az EMÁBIT életbiztosítási ágának a közlönye is lett volna. Amennyiben terve sikerül, ez a lap lehetett volna az első magyar nyelvű biztosítási szaklap Magyarországon. Egy nappal azonban az 1861. június 1-re tervezett indulás előtt a költőt, egy engedély nélkül megjelentetett hazafias verséért lefogták és öccse valamint Sopron hölgyei által indított mentőakció dacára négyhavi fogházra ítélték. A lap soha nem jelent meg, Ormody Bertalan pedig rövidesen elhagyta a biztosítói pályát.
Közéleti tevékenysége
Ormody vilmos a közéletben elsősorban mecénási, támogatói szerepében jelent meg. A biztosítási tisztviselőket támogató alapítványairól már volt szó. Ezeken kívül számos kulturális és jótékonysági kezdeményezést támogatott mind a biztosítótársaság, mind pedig magánvagyonából.
Nevéhez fűződik az Erzsébet Szanatórium és a Budapesti Poliklinika Egyesület megalapítása, 1895-ben a Budapesti Zenekedvelők Egyesületének elnökének választották. 1903-ban elhunyt felesége emlékére a Magyar Tudományos Akadémián irodalmi alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy „a tiszta női eszménynek hódoló szépirodalmi művek” jutalomban részesülhessenek. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává választották, abban az évben Chorin Ferenccel, Hatvany-Deutsch Sándorral, Kornfeld Zsigmonddal és Sváb Károllyal együtt egyike a felsőház 5 izraelita tagjának. Ugyanezen év júniusában az uralkodó a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Alapítótagja volt a Kisfaludy Társaságnak.
Írói munkássága, publikációi
Ormody viszonylag keveset publikált, sem az általános közéleti és gazdasági lapokban, sem a biztosítási szaklapokban nem találunk tőle sok írást.
Emlékirat a biztosítási reform tárgyában (Budapest, 1900)
A díjtartalékok elhelyezéséről (Magyar Biztosítási Évkönyv, Budapest 1901)
Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. szerkesztő (Budapest, 1908)
Előszó a Magyar Biztosítottak Halandósága négykötetes halandósági táblázathoz (Budapest, 1912)
Emlékezete
Ormody Vilmos és Amélie síremléke a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Források
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Molnár Jenő: Látogatás a kilencvenegy éves Ormody Vilmosnál. Magyar Hírlap 1929. december 25: 51.
Egyesületi hírek. Biztosító tisztviselők orsz. egyesülete. Budapesti Hírlap, 1891. február 9. 5.
Név nélkül 1897: Ormody Vilmos Vasárnapi Újság (44.) 51. 865.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2017: Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság rövid története. Biztosítás és Kockázat. (4.) 3. 94–97.
Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 8. kötet. Budapest.
Szinnyei József 1906: Magyar írók élete és munkássága. Budapest.
Tamás Gábor 2019: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Újvári Péter (szerk.) 1929: Magyar zsidó lexikon. Budapest.
Született: 1838. december 8.
Születési hely: Miskolc
Halál ideje: 1932. december 6.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Biztosítótársaság vezérigazgatója
Szülők: Berger József (1797–1854) Spitzer Borbála (1805–1862)
Házastársak: Eisenberger Amália (1849–1903) 1868. június 2-án Pesten
Gyermekek: Ormody Róza (1876–1956)
Szerző: Tamás Gábor
Született: 1838. december 8.
Születési hely: Miskolc
Halál ideje: 1932. december 6.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Biztosítótársaság vezérigazgatója
Szülők: Berger József (1797–1854) Spitzer Borbála (1805–1862)
Házastársak: Eisenberger Amália (1849–1903) 1868. június 2-án Pesten
Gyermekek: Ormody Róza (1876–1956)
Szerző: Tamás Gábor
Ormody Vilmos de Ormod
Ormody Vilmos 1838-ban született a Miskolcon. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Középiskolai tanulmányait követően azonnal az Első Magyar Általános Biztosító Társaság szolgálatába állt, közel negyven éven át tisztviselő, majd 24 évig a társaság vezérigazgatója, végül 94 éves korában bekövetkezett haláláig egy évtizeden át annak elnöke volt. Több elsősorban a tisztviselők jólétét segítő kezdeményezés és jótékonysági alapítvány fűződik a nevéhez. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért előbb 1897-ben ormódi előnévvel nemességet, majd 1906-ban bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett.
Élete
Ormody – születésekor Berger – Vilmos 1838. december 8-án született Miskolcon Berger József (1797–1854) és Spitzer Borbála (1805–1862) tizenkét gyermeke közül a hatodikként zsidó kispolgári családban. Középiskolai tanulmányai után, 1857-ben a frissen alakult Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) szolgálatába állt és 75 éven át, haláláig abban is maradt. Családja 1862-ben vette fel az Ormody nevet. Ormody Vilmos 1857-től Sopronban, majd 1865-től Pesten élt, ahol 1868. június 2-án nőül vette Eisenberger Mór lányát, Eisenberger Amália (1849–1903). Egyetlen gyermekük született: Ormody Róza (1876–1956), akinek első férje Tarcsay Pál (1873–1909), a budapesti Központi Kereskedelmi és Iparbank igazgatója, második házastársa pedig Hegyi Emánuel (Manó) (1877–1944) zeneakadémiai tanár volt. Ormody Vilmos a közgazdaságtan terén végzett eredményes munkásságáért előbb 1897-ben ormódi előnévvel nemességet, majd 1906-ban bárói címet kapott és a főrendiház tagja lett. Testvérei közül csak Lajos és Bertalan (Miskolc, 1836. január 7. – Pest, 1869. december 24.) költő, hírlapíró neve maradt fenn. Ormody Vilmos 1922-es nyugdíjba vonulása után a társaság elnöki pozícióját töltötte be és továbbra is az EMÁBIT Vigadó téri palotájában lévő lakásában élt. Itt is halt meg 94 évesen, 1932. december 6-án. A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Szakmai tevékenysége
Ormody Vilmos tanulmányai végeztével Sopronban állt munkába az EMÁBIT szervezés alatt lévő soproni főügynökségén, titkárként. 1862-ben még Bergerként ugyanott mutatják a forrásaink, 1867-ben viszont már biztosan a pesti Központi Hivatalban volt osztályvezető. Valószínűleg ekkor néhány éve már ebben a pozícióban dolgozhatott, mert a következő évben már aligazgatói címet kapott, 1881-től igazgató, 1888-tól igazgatósági tag, 1898. március 14-én pedig vezérigazgató lett.
Ormody Vilmos az Első Magyar vezérigazgatójaként a korábbinál is az óvatosabb üzletvezetés híve volt. Míg a Lévay-korszakban többnyire a tiszta nyereség 60–70%-át fizették ki osztalékként, Ormody vezérigazgatósága alatt ez az arány már csak 30–60% között ingadozott. Ormody prudens üzletpolitikája leginkább a jégbiztosítások területén hozta meg az eredményét. A jégágazat, rendkívüli káringadozásai miatt ebben az időszakban is sok fejtörést okozott a menedzsmentnek. A káringadozás legfőbb ellenszerének a biztosítás szélesebb körű elterjesztése látszott, de ebben – az EMÁBIT által korábban létrehozott – Magyar Gazdák Jégbiztosító Szövetsége sem hozta meg a várt áttörést. Ormody rögtön vezérigazgatósága első évében a jégüzlet átfogó reformjához kezdett. Nem újította meg a szövetséget, 1898-tól ismét csak saját számlára kötött új üzleteket az EMÁBIT. A tarifákat teljesen átdolgoztatta, amelyeket a tapasztalati kárstatisztika alapján minden évben revízió alá vettek. Ez a gyakorlatban jelentős áremelést jelentett. A kárvolatilitás kezelésére a korábbinál lényegesen magasabb arányban adta viszontbiztosításba a jégüzletet, mindössze 35%-át tartotta meg saját kockázatban a társaság. A reformmal sikerült az EMÁBIT jégkár veszteségét jelentősen csökkenteni, ugyanakkor volt egy hosszú távú, az egész piacot átformáló eleme is, ez pedig a jégkárrendezés átalakítása, az összes biztosító nevében eljáró Jégkáriroda megalakítása volt.
Ormody Vilmos vezérigazgatóként elsősorban a Központi Hivatal főtisztviselőire támaszkodott. Közülük valóként – nagyra becsülte, szerette és támogatta a tisztviselői kart. Míg Lévay ügynököket, addig Ormody tisztviselőket támogató alapítványokat kezdeményezett. Az 1896-ban – még Lévayval közös időszakuk végén – létrehozott Ezredéves Alapítvány tisztviselők és ügynökök gyermekeinek felsőbb iskoláztatására, az Ormody Vilmos Alapítvány (1897) beteg tisztviselők gyógyfürdőkben való kezeltetésére szolgált. Feleségének halálára emlékezve 1903-ban létrehozta az Ormody Amélie Alapítványt, amely tisztviselők leányainak a kiházasítását támogatta, a segélyt minden évben a névadó 1903-as halálának napján osztották ki. Válaszul a hálás tisztviselők saját pénzükből egy Ormody Amélie Koszorú-alapot hoztak létre. Ormody Vilmos ugyanakkor nemcsak a társaságon belül, hanem a teljes iparágban élharcosa volt a tisztviselők érdekképviseletének. 1891-től első elnöke a frissen alakult Biztosítási Tisztviselők Országos Egyesületének, amelynek utódszervezete, a Biztosítási Tisztviselők Országos Szövetsége 1912-től.
Az egész Ormody-korszakot az erős Központi Hivatal, a fényes főtisztviselői karrierek és a tisztviselőiről bőkezűen gondoskodó társaság jellemezte. Hivatalban betöltött szerepéhez csupán egyetlen apró adalék: 1922-es nyugdíjba vonulásáig az EMÁBIT és a Pannonia Viszontbiztosító táviratcíme egyaránt ormodyvil, csak ezután változtatták meg a népszerű emabit rövidítésre.
Ormody 65 év szolgálat után a vezérigazgató pozícióból visszavonult ugyan, de egyúttal elfoglalta a társaság elnöki székét Csekonics Endre grófot váltva. Összes illetményét, tantiem-ét, nyereségrészesedését és szolgálati lakását is megtartotta. Ez utóbbi azért bírt jelentőséggel, mert ez a lakás az EMÁBIT Vigadó téri hivatalpalotájában volt, sőt a palotában ez volt az egyetlen lakás. A korábbi vezérigazgató tehát haláláig rendszeresen be-, illetve lejárt a hivatalba.
Ormody Vilmos pozíciói az Első Magyar vállalatcsoportban
Első Magyar Általános Biztosító főügynökségi titkár 1857–1865
osztályfőnök 1865–1867
aligazgató 1868–1880
igazgató 1881–1887
igazgatósági tag 1888–1897
vezérigazgató 1898–1922
elnök 1922–1932
Pannonia Viszontbiztosító számvizsgáló 1870
igazgatósági tag 1871–1932
Bécsi Biztosító igazgatósági tag 1887–1926
Bécsi Élet- és Járadékbiztosító igazgatósági tag 1887–1926
Magyar–Francia Biztosító igazgatóság elnöke 1893–1932
Nemzeti Balesetbiztosító Rt. igazgatósági tag 1894–1924
igazgatóság elnöke 1896–1914
elnök 1913–1932
Ormody Vilmos testvérei közül Lajosnak és Bertalannak is volt kapcsolata az EMÁBIT-tal. Ormody Lajosról nem sokat tudunk. 1875-ben már biztosan az EMÁBIT főügynökség titkára volt Debrecenben, ezt a helyi szabadkőműves páholy alapításakor feljegyezték róla, mint alapító tagról. A kompaszokban főügynökség vezetőként 1911-ig szerepelt a neve. Ormody Bertalan, költő, 1861-ben Vilmoshoz hasonlóan, szintén a soproni főügynökségen kezdett el dolgozni, de nem sok lelkesedést mutatott az ügynöki pálya iránt. Sokkal inkább szeretett volna egy új folyóiratot létrehozni – Soproni Füzetek néven – amely irodalmi, művészeti és társas életi híreket közölt volna és egyszersmind az EMÁBIT életbiztosítási ágának a közlönye is lett volna. Amennyiben terve sikerül, ez a lap lehetett volna az első magyar nyelvű biztosítási szaklap Magyarországon. Egy nappal azonban az 1861. június 1-re tervezett indulás előtt a költőt, egy engedély nélkül megjelentetett hazafias verséért lefogták és öccse valamint Sopron hölgyei által indított mentőakció dacára négyhavi fogházra ítélték. A lap soha nem jelent meg, Ormody Bertalan pedig rövidesen elhagyta a biztosítói pályát.
Közéleti tevékenysége
Ormody vilmos a közéletben elsősorban mecénási, támogatói szerepében jelent meg. A biztosítási tisztviselőket támogató alapítványairól már volt szó. Ezeken kívül számos kulturális és jótékonysági kezdeményezést támogatott mind a biztosítótársaság, mind pedig magánvagyonából.
Nevéhez fűződik az Erzsébet Szanatórium és a Budapesti Poliklinika Egyesület megalapítása, 1895-ben a Budapesti Zenekedvelők Egyesületének elnökének választották. 1903-ban elhunyt felesége emlékére a Magyar Tudományos Akadémián irodalmi alapítványt hozott létre, amelynek célja, hogy „a tiszta női eszménynek hódoló szépirodalmi művek” jutalomban részesülhessenek. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává választották, abban az évben Chorin Ferenccel, Hatvany-Deutsch Sándorral, Kornfeld Zsigmonddal és Sváb Károllyal együtt egyike a felsőház 5 izraelita tagjának. Ugyanezen év júniusában az uralkodó a Ferenc József-rend nagykeresztjével tüntette ki. Alapítótagja volt a Kisfaludy Társaságnak.
Írói munkássága, publikációi
Ormody viszonylag keveset publikált, sem az általános közéleti és gazdasági lapokban, sem a biztosítási szaklapokban nem találunk tőle sok írást.
Emlékirat a biztosítási reform tárgyában (Budapest, 1900)
A díjtartalékok elhelyezéséről (Magyar Biztosítási Évkönyv, Budapest 1901)
Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. szerkesztő (Budapest, 1908)
Előszó a Magyar Biztosítottak Halandósága négykötetes halandósági táblázathoz (Budapest, 1912)
Emlékezete
Ormody Vilmos és Amélie síremléke a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Források
EMÁBIT (Ormody Vilmos) 1908: Az Első magyar általános biztosító társaság: 1857−1907. jubileumi albuma. Budapest.
Molnár Jenő: Látogatás a kilencvenegy éves Ormody Vilmosnál. Magyar Hírlap 1929. december 25: 51.
Egyesületi hírek. Biztosító tisztviselők orsz. egyesülete. Budapesti Hírlap, 1891. február 9. 5.
Név nélkül 1897: Ormody Vilmos Vasárnapi Újság (44.) 51. 865.
Horváth Gyula – Tamás Gábor 2017: Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság rövid története. Biztosítás és Kockázat. (4.) 3. 94–97.
Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 8. kötet. Budapest.
Szinnyei József 1906: Magyar írók élete és munkássága. Budapest.
Tamás Gábor 2019: Menedzseruralom? Szervezeti evolúció és tisztviselői karrierpályák egy biztosítótársaságnál. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka (szerk.): Uradalom – Vállalat. Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2019. (3.) 287–324.
Újvári Péter (szerk.) 1929: Magyar zsidó lexikon. Budapest.