Neuhold János

Neuhold János sokszor kezdte újra a cége építését. A telefongyár alapítója számos próbálkozás, kisebb nagyobb sikerek és bukások után helyezte biztos alapra cégét.

Neuhold János születési évéről több lexikon annyit ad meg, hogy 1840 körül született, de születési helyét nem közlik. Temetésekor, 1904-ben az őt búcsúztató Benes Sándor, aki a gyár munkásainak nevében szólt, 1837-es születésűnek mondta, aki a Sopron vármegyei Ruszton született. A gyár történetét bemutató, 1976-ban megjelent a Telefongyár története című kötet viszont a születése évét 1840-re datálta, születési helyének Sopront adta meg. A sírkövén, a Fiumei úti temetőben születési évként 1840 szerepel. Apja, szintén e könyv szerint dr. Neuhold Ferenc volt, aki Stuttgartból származott, az osztrák hadsereg katonaorvosa volt, és egészen magas, vezértörzsorvosi rangot ért el, ami a második legmagasabb rang volt, amit katonaorvosok el lehetett érni.

Nem meglepő ezután, hogy Neuhold János is katonai pályát, igaz hadmérnöki pályát választott, az életrajzai szerint tanulmányait Ausztriában, a kremsi katonai akadémián végezte el. Fiatal utászhadnagyként ott volt az 1859-es solferinoi ütközetben, később az 1865-1866-os schleswig-holsteini háborúból sebesülten került Pestre.

A sebesült katonatiszt Pesten beleszeretett a nála öt évvel fiatalabb Rampel Máriába, azonban a korabeli katonai rendelkezések miatt katonatiszt csak egy bizonyos összeg (kaució) letéte esetén házasodhatott. Ez eredetileg a katonatiszt, illetve esetleges özvegye nyugdíjalapja volt, de a XIX. század közepén már csak azt biztosította, hogy a katonatiszt megfelelő körökből nősüljön. E kaucióra Neuholdnak nem volt pénze, ezért elhagyta a hadsereget. (Érdekesség, hogy apósa, Rampel József is katonatiszt volt, századosi rangban vonult nyugdíjba.)

A magyar földművelés-, ipar és kereskedelemügyi miniszter 1868. április 11-én Neuhold János főhadnagyot első osztályú távírásszá nevezte ki.

Későbbi pályafutásáról az emlékbeszédben Benes Sándor és a Telefongyár hivatalos története mást ír, az emlékbeszéd szerint a kassa-oderbergi vasúthoz szerződött, ahol sok éven át, mint távirdaellenőr működött. A hivatalos Telefongyári történet szerint viszont 1869. április 29-én a Posta és Távírász Igazgatósághoz került I. osztályú távírász építésvezetőnek, és csak 1871-ben csatlakozott a Kassa-Oderbergi vasúthoz.

A vasúttársaságnál ezen állásáról 1876-ban mondott le, és Budapesten önálló műhelyt nyitott a Stáció utcában, ahol 10-12 munkással vasúti távírógépeket javítottak. Pár évvel később, 1879-ben már a Dohány utcában 150 munkást foglalkoztatott.

Neuhold sikerrel szerepelt termékeivel, vasúti távirdákkal és harangjelzőkkel az 1885-évi országos vásáron.

Ugyan az üzem jól ment, de a megrendelők, a MÁV, illetve a Posta Igazgatóság a számlákat csak nagy késekkel egyenlítette ki, ezért Neuholdnak forgótőkére volt szüksége. Előbb a Magyar Általános Hitelbankhoz fordult 1891-ben, de mivel a hitelre miniszteri garanciát a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara támogatása ellenére sem kapott, részvénytársasággá alakította az üzemét.

A részvénytársasági forma azonban nem tudta stabilizálni a cég helyzetét, az 1894. március 24-i közgyűlés az alaptőke leszállítását, és az akkor már a Damjanich utcában lévő gyár eladását fogadta el. A részvények nagy része belga kézbe került, és a Neuhold Vasúti Szerelvények és Elektronikai Gépgyár Rt. nevet Magyar-Belga Fémipari Gyár Rt-re változtatta. Neuhold az új céggel nem kívánt együttműködni, ezért a vezetésről lemondott, és a cégből – komoly anyagi veszteségekkel – kiszállt.

Szinte azonnal közkereseti társaságként újrakezdte a vállalat felépítését, ebben partnere, legidősebb fia Neuhold Géza volt. Komoly kapcsolatokat épített ki a hannoveri Joseph Berliner & Jacob Berliner telefongyárral, amely egyre komolyabb részt szerzett Neuhold vállalatában, sőt 1900-ban meg is vásárolták azt, így a magyar gyár Neuhold vezetésével a német cég magyarországi vezérképviselete lett.

Neuhold János 1904-ben Hannoverbe utazott a Telefongyár felügyelőbizottsági ülésére. A cég sikerrel működött, épp ekkor, 1904-ben a MÁV-tól egy nagyobb megrendelést is kapott. Ezért is volt váratlan, amikor az 1904. október 19-i, Hannoverben tartott felügyelőbizottsági ülésen Neuhold rosszul lett és elhunyt. Neuhold Jánosnak négy gyermeke volt, Géza, Kornél, Ervin és Elza. Neuhold ugyan egész életében sikeres vállalkozó volt, de komoly személyi vagyont nem halmozott fel, gyermekei és felesége (aki 1920-ban hunyt el) csak adósságokat örökölt. A Telefongyárat – amelyet ugyan nem hivatalosan, de a századfordulótól így neveztek – fia, Neuhold Kornél vitte tovább, aki 1901-ben lépett be a céghez.

Búcsúztatásakor Benes Sándor így emlékezett rá:

„Neuhold a vasúti berendezések terén elsőrendű kapacitás volt hazánkban. Ebbe a szakmába vágó szabadalmaival sok dicsőséget szerzett hazánk iparának. A telefonnal kapcsolatos harangjelző-berendezés, mely neki köszöni létrejöttét nemcsak a hazai, hanem számos külföldi vasútnál is alkalmazásban van s mindenütt nagy feltűnést keltett. Neuhold a mérnök- és épitészegyletnek s az országos iparegyesületnek számos éven át tagja és számvizsgálója volt s az egyesületi életben is nagy tevékenységet fejtett ki.”

Irodalom:

• https://itf.njszt.hu/intezmeny/telefongyar
• Czakó Sarolta, Jenei Károly A Telefongyár története1876-1976.
• https://lazarbibi.blog.hu/2016/03/09/a_telefongyar_tortenete_i_resz