Kohner Adolf Dr. de Szászberek, báró

A Kohner-cég a 19. század elején került megalapításra Pesten. Tulajdonosai Kohner Henrik és testvérei voltak. Henrik fia, Zsigmond kivált a cégből és 1873-ban megalapította azt a céget, mely Kohner Adolf és Fiai néven híresült el testvérének (Kohner Károly) 1866-ban született fia után.

Amellett, hogy a Kohner Zsigmond által 1874-ben alapított bankcég vezetője volt, később újabb vállalatokkal növelte érdekeltségeinek körét. 1918. májusában létrejött az Unió Részvénytársaság, amelynek Kohner Adolf vezető tagja lett. Az elnöki posztot 1922. december 7-étől 1924. július 22-éig töltötte be. Ezt követően, főként az 1920-as években vállalatok sorát alapította meg, illetve vonta azokat érdekeltségei körébe. Ezek közé az alábbiak tartoztak: Continental Szalagszövőgyár Részvénytársaság, Gróf Zichy Béla Urkuti Bányaművei Részvénytársaság, Felsőmagyarországi bánya- és kohómű Részvénytársaság, Szegedi Kenderfonógyár Részvénytársaság, Hazai Mezőgazdasági Részvénytársaság, Kaszab-féle csavar- és vasárugyár Részvénytársaság, Magyar Bélésszövetgyár Részvénytársaság, Hungária Műtrágya-, Kénsav- és Vegyipar Részvénytársaság, „Hungária” vegyi- és kohóművek Részvénytársaság, Hungária Jacquard-szövőgyár Részvénytársaság. A Gyapjúmosó Részvénytársasággal úgy került szoros kapcsolatba, hogy mivel a vállalat részvényeseinek nem volt elég tőkéje, így Kohner tőkéért cserébe elnyerte annak elnöki posztját. A közgazdasági életben kifejtett tevékenységéért udvari tanácsosi címet nyert, illetve szászbereki előnévvel 1912-ben előbb nemesi, majd ugyanebben az évben bárói rangot is kapott.

Dr. Kohner Adolf nagy rajongója volt a tudománynak, irodalomnak és művészeteknek. 1902-ben megalapította a szolnoki festőművészeti telepet. Ezeken a területeken mecénásként működött, s fiatal alkotók előrelépését támogatta. Az említett értékek iránti rajongását bizonyítja, hogy Damjanich utcai palotájában szobrok, festmények, könyvek és műkincsek sokasága volt jelen. Szabadidejében csellózott, hatalmas mű- és hangszergyűjteménnyel rendelkezett. Ezen kívül szeretett vadászni: vadászkastélya volt a szlovenszkói Bagonyán, 1000 holdas erdővel. Pártoló tevékenysége abba is kiütközött, hogy egyesületekben is tagsági, illetve vezető pozíciót vállalt. Elnöke volt a Pesti Lloyd Társaságnak, valamint az Országos Képzőművészeti Társulatnak. Ugyanakkor, aktív tevékenységet folytatott a magyar izraelita hitéletben is: elnöke volt az Országos Izraelita Irodának és az Országos Magyar Izraelita Közalapnak, illetve tagja a Ferenc József Rabbiszeminárium vezérlőbizottságának is.

A Kohner által felügyelt cégek sikere az 1930-as évek elején bekövetkező gazdasági válságig tartott, amikor az érdekeltségek zömét el kellett adnia a cégnek. A válság elvitte a Damjanich utcai palotáját és egész magánvagyonát is.

Utolsó éveit szászbereki birtokán töltötte. Élete végén Kohner sokat betegeskedett, 1937. januárjában halt meg Budapesten, s a Kerepesti út mellett lévő izraelita temetőben temették el 1937. február 2-án.

Források

Dorogi Katalin: „Láttál te már angyalt?”. Múlt és Jövő. 2014, 25(2).

Hegedűs Lóránt: Kohner Adolf báró. In: Kecskeméti Vilmos (szerk.): Zsidó évkönyv 1928–1929. 112–113.

Hlbocsányi Norbert: Színház és vállalkozás Az Unió Rt. és a pesti pénzoligarchák. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 2014, XXI(2).

Hlbocsányi Norbert: A Kohner család vállalkozásai. Tanulmányok Budapest Múltjából – 37. 2012. 43–76.

Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. Első kötet A–K. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1967. 949.

Kempelen Béla: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 1. Budapest, 1937. 133–135.

Mészáros Ottó (szerk.): A 100 éves Gyapjúmosó és Szövőgyár története. 1868–1968. A Shoddytól a Treviráig. Budapest, 1968.

Révai Nagy Lexikona, 21. kötet: Kiegészítés A-Z. Budapest, 1935. 512.

Vécsey Miklós: Száz értékes magyar. Budapest, 1931. 161–164.