Hatvany-Deutsch Károly de Hatvan, báró

Báró Hatvany-Deutsch Károly 1863-ban született. 1890-ben csatlakozott a Deutsch Ignác és Fia nevű családi vállalkozáshoz. 1896-ban vette feleségül Csányi Renéet. A család 1897. május 12-én a nemesség és „hatvani” előnév megtartása mellett engedélyt kaptak a Hatvany-Deutsch családnév viselésére. 1908. október 23-án testvéreivel együtt bárói címet nyert. A sajtó úgy fogalmazott, hogy „a közgazdaság és közjótékonyság terén szerzett érdemeik elismeréséül,” díjmentesen jutnak hozzá a bárói címhez. Feleségétől két gyermeke született (Hatvany Mariann, Hatvany János). 1911-ben megváltoztatta családnevét: Hatvany-Deutsch helyett Hatvanyra, elhagyva nevéből a Deutsch családnevet.

1919. tavaszán, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után Bécsbe menekült a kommün elől. Ezt követően a hatalom villájába vöröskatonákat telepített. Miután a tanácskormány megbukott, a sajtó beszámolt róla, hogy egykori villáját nem adják vissza, hanem rekvirálják. A családi vállalkozásban betöltött tevékenysége mellett más vállalatok vezetésében is vezető szerepet vállalt. Elnöke volt a Concordia Gőzmalom Részvénytársaságnak, a Borsod-Miskolci Gőzmalom Részvénytársaságnak, illetve a Magyar Vidéki Malomegyesületnek is. Ezen kívül a Brassói Cellulose-gyár Részvénytársaság alelnöke. Igazgatója a Budapesti közúti vaspálya Társaságnak, a Ganz és Danubius Gépgyár Részvénytársaságnak, az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársulatnak, a Papíripar Részvénytársaságnak. Igazgatósági tagja volt a Nagy-Surányi Cukorgyár és Finomító Részvénytársaságnak, a Vas megyei Cukorgyárnak, illetve a Hatvani Cukorgyár Részvénytársaságnak. 1913-ban a Magyar Leszámítoló és Pénzváltozó Bank, Forgalmi Bank Részvénytársaság és Hungária Bank Részvénytársaság igazgatósági tagja lett.

1923-ban pert indítottak a báró ellen: a sajtó beszámolt arról az esetről, hogy a borossebesi főszolgabíró 21 ezer Lei megfizetésére kötelezte Hatvany-Deutsch Károlyt. Az ügy abból kifolyólag pattant ki, hogy a bárónak Arad megyében földbirtokai, ingatlanjai és malmai voltak. A buttyini katolikus egyházközség kegyura volt abban az értelemben, hogy ő finanszírozta plébánost, valamint az egyházközség kántorát. Bár a báró még az agrárreform életbe lépése előtt eladta összes vagyonát Romániában, így megszűnt a kapcsolata – legalábbis – az egyházközséghez. Amikor azonban az utóbbiak a javadalmazásukat kérték, a báró megtagadta azt arra hivatkozva, hogy már nem állnak rendelkezésre a korábbi kapcsolatai. Amikor a plébános és a kántor a helyi járási főszolgabíróhoz fordult, hogy kérésüket jogi úton rendezzék. A vitás helyzet következménye az lett, hogy a Körösvölgyi Takarékpénztár engedélyezte a 21 ezer Lei kifizetését, mire a báró tiltakozó levelet írt a jogtalan kifizetésre hivatkozva. Amikor az Arad megyei alispán került az ügy, az megsemmisítette az határozatában.

1943. május 30-án hunyt el Budapesten.

Felhasznált irodalom

Kempelen Béla 1931: Magyar főrangú családok. Budapest, 106.

Kempelen Béla 1938: Magyarországi zsidó és zsidó eredetű családok 2. Budapest. Hatvany-Deutsch, báró. 64.

Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.

Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.

Tóvári Judit 1980: A miskolci társadalom gazdasági vezető csoportjainak átrétegeződése (1872–1917). Századok (114) 5. 781–817.

https://adt.arcanum.com/hu/view/TolnaiVilaglapja_1910_01/?query=b%C3%A1r%C3%B3+hatvani+k%C3%A1roly&pg=196&layout=s