Bálint (Büchler) Sándor
Bálint (Büchler) Sándor 1840-ben született Aradon. kereskedőként lépett a Kőbányai Gőztéglagyár Társulat kötelékébe, ahol 1877-ben igazgatósági taggá választották. Büchler családnevét 1891-ben magyarosította Bálintra. A vállalat fejlődését elősegítve modernizálta és bővítette azt, tevékenysége elismeréseként az uralkodó többször kitüntetést adományozott neki. A társulatnak vezérigazgatójaként és elnökeként működött 1911-es nyugdíjazásáig. 1915. októberében halt meg Budapesten.
A gépüzemi átállás révén a vállalat termelőképességét háromszorosára tudta növelni. Tevékenységének köszönhetően a társulat a 19. század végi Budapest építőiparának jelentős szereplője lett. 1879-ben a Sugár-úti építő vállalattól megvásárolta a Maglódi úton lévő téglagyárat, amit átalakított. Az 1880-tól meginduló téglakonjunktúra lehetővé tette, hogy a társulat számos beruházást hajtson végre. Többek között épített egy lovaspályát a kőbányai gyártelepen, 14 teljes fogatnyi ló és kocsi állományt szerzett be, számukra istállókat épített. A társulat emellett új agyagtelkeket és egy új téglagépet vásárolt, valamint tíz kemencét építtetett a kőbányai telepen.
Az 1890-es években további fejlesztéseket tudott eszközölni a társulat a nyereséges működésnek köszönhetően. 1892-ben megszerezte a fővárostól a Maglódi úton lévő gyárral szomszédos területet, amelyen gépházat, körkemencéket, illetve munkáslakásokat épített. 1894-ben a már meglévő kőbányai gyártelep mellett üzembe helyezett egy gyárat Rákoson is.
Érdemei elismeréseként az uralkodó többször is kitüntetéssel jutalmazta tevékenységét. Előbb az 1885. évi kiállítás alkalmából a koronás arany érdemkeresztet kapta meg, majd 1896-ban a Ferenc József lovagrend keresztjét.1886-ban hamis eskü bűntette miatt vád alá helyezték: amikor pert indított egy másik kereskedő ellen, az feljelentette és a fővárosi törvényszék ezzel kapcsolatban bűnösnek találta. Megcsappant népszerűségét támasztja alá, hogy még ebben az évben különböző „jótékonysági” akciók lebonyolítására és népszerűsítésére kényszerült: a sajtó szerint 1886. decemberében a gyárában dolgozó munkások gyermekei közül ötvenkét főnek ajándékozott teljes téli ruházatot, apró „csecsebecséket” és süteményt.
Aktívan vett részt a főváros ipari közügyeiben és más közéleti mozgalmakban. Említett tevékenysége mellett fővárosi bizottsági tag, illetve az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja is volt.
Közel harmincöt éven át volt vezetőségi tagja a társulatnak. Előbb mint vezérigazgató, majd elnök ment nyugdíjba 1911-ben, de ezután is a társulat igazgatósági tagja maradt.
Mint a társulat nyugdíjas vezérigazgatója, 1915. október 18-án halt meg Budapesten, 76 éves korában. 1915. október 20-án temették el. Halálát követően felesége 5 570 koronát adományozott különböző testületeknek, egyesületeknek egykori férje emlékére.
Felhasznált források:
Elhunyt gyárigazgató. Magyar Gyáripar. 1915. november 1. 12.
Sajtóanyagok 1877–1915.
Született: 1840
Születési hely: Arad
Halál ideje: 1915. október 18.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Kőbányai Gőzgépgyár Társulat vezérigazgatója és elnöke
Szülők:
Házastársak:
Gyermekek: Bálint Ernő, Bálint Margit, Bálint Béla
Szerző: Szabó Róbert
Született: 1840
Születési hely: Arad
Halál ideje: 1915. október 18.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: Kőbányai Gőzgépgyár Társulat vezérigazgatója és elnöke
Szülők:
Házastársak:
Gyermekek: Bálint Ernő, Bálint Margit, Bálint Béla
Szerző: Szabó Róbert
Bálint (Büchler) Sándor
Bálint (Büchler) Sándor 1840-ben született Aradon. kereskedőként lépett a Kőbányai Gőztéglagyár Társulat kötelékébe, ahol 1877-ben igazgatósági taggá választották. Büchler családnevét 1891-ben magyarosította Bálintra. A vállalat fejlődését elősegítve modernizálta és bővítette azt, tevékenysége elismeréseként az uralkodó többször kitüntetést adományozott neki. A társulatnak vezérigazgatójaként és elnökeként működött 1911-es nyugdíjazásáig. 1915. októberében halt meg Budapesten.
A gépüzemi átállás révén a vállalat termelőképességét háromszorosára tudta növelni. Tevékenységének köszönhetően a társulat a 19. század végi Budapest építőiparának jelentős szereplője lett. 1879-ben a Sugár-úti építő vállalattól megvásárolta a Maglódi úton lévő téglagyárat, amit átalakított. Az 1880-tól meginduló téglakonjunktúra lehetővé tette, hogy a társulat számos beruházást hajtson végre. Többek között épített egy lovaspályát a kőbányai gyártelepen, 14 teljes fogatnyi ló és kocsi állományt szerzett be, számukra istállókat épített. A társulat emellett új agyagtelkeket és egy új téglagépet vásárolt, valamint tíz kemencét építtetett a kőbányai telepen.
Az 1890-es években további fejlesztéseket tudott eszközölni a társulat a nyereséges működésnek köszönhetően. 1892-ben megszerezte a fővárostól a Maglódi úton lévő gyárral szomszédos területet, amelyen gépházat, körkemencéket, illetve munkáslakásokat épített. 1894-ben a már meglévő kőbányai gyártelep mellett üzembe helyezett egy gyárat Rákoson is.
Érdemei elismeréseként az uralkodó többször is kitüntetéssel jutalmazta tevékenységét. Előbb az 1885. évi kiállítás alkalmából a koronás arany érdemkeresztet kapta meg, majd 1896-ban a Ferenc József lovagrend keresztjét.1886-ban hamis eskü bűntette miatt vád alá helyezték: amikor pert indított egy másik kereskedő ellen, az feljelentette és a fővárosi törvényszék ezzel kapcsolatban bűnösnek találta. Megcsappant népszerűségét támasztja alá, hogy még ebben az évben különböző „jótékonysági” akciók lebonyolítására és népszerűsítésére kényszerült: a sajtó szerint 1886. decemberében a gyárában dolgozó munkások gyermekei közül ötvenkét főnek ajándékozott teljes téli ruházatot, apró „csecsebecséket” és süteményt.
Aktívan vett részt a főváros ipari közügyeiben és más közéleti mozgalmakban. Említett tevékenysége mellett fővárosi bizottsági tag, illetve az Országos Iparegyesület igazgatósági tagja is volt.
Közel harmincöt éven át volt vezetőségi tagja a társulatnak. Előbb mint vezérigazgató, majd elnök ment nyugdíjba 1911-ben, de ezután is a társulat igazgatósági tagja maradt.
Mint a társulat nyugdíjas vezérigazgatója, 1915. október 18-án halt meg Budapesten, 76 éves korában. 1915. október 20-án temették el. Halálát követően felesége 5 570 koronát adományozott különböző testületeknek, egyesületeknek egykori férje emlékére.
Felhasznált források:
Elhunyt gyárigazgató. Magyar Gyáripar. 1915. november 1. 12.
Sajtóanyagok 1877–1915.