Aschner Lipót

A 20. század első felének egyik legsikeresebb magyar menedzsere, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Tungsram) vezérigazgatója.

 

 

Élete

 

1872. január 27.-én született Assakürtön, Nyitra megyében (ma Szlovákia), Aschner Ármin kocsmáros és Wertheimer Emma kilenc gyermeke közül második fiúként. A család anyagi helyzetére tekintettel csupán 4 polgárit, majd egy kereskedelmi tanfolyamot végzett. Alig 15 évesen munkába állt, több vállalatnál dolgozott pl. Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű vagy Tausig J. és Fiai, Pozsony.

1892-ben gyakornokként lépett be a Tungsram elődvállalatába, a Villamos Izzólámpagyár Rt.-be. Egyre magasabb pozíciókat töltött be az Egyesült Villamossági Rt, majd Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ben. 1921-től vezérigazgató, 1931-től 1947-ig vezérigazgató és alelnök.

1901 szeptemberében vette feleségül Czettel Jolánt. Felnőttkort megélt fiuk Aschner Pál, aki a magyar Davis-kupa csapat tagja volt, s az UTE versenyzőjeként magyar teniszbajnoki címet is szerzett. Pál 1939-től a Tungsram érdekkörébe tartozó csepeli Neményi Testvérek Papírgyár Rt. igazgatója, 1942-től igazgatósági tagja és ügyvezető igazgatója volt. 1956-ban emigrált családjával.[1]

Gondoskodott a Tungsram külföldi vállalatainak angol, majd svájci holdingba mentéséről, ő maga azonban nem menekült külföldre az élesedő antiszemitizmus idején. 1944. március 19-én, az ország német megszállásának első napján, az ország gazdasági, politikai és kulturális életének számos vezetőjével együtt elhurcolták, majd Mauthausenbe szállították. 1944 decemberében a Tungsram 100.000 svájci frank váltságdíjért kiváltotta őt a koncentrációs táborból.[2] Genfben egészsége helyreállítása mellett a Tungsram külföldi gyáraival és eladási képviseleteivel tartotta a kapcsolatot, segédkezett a Tungsram és egyes leányvállalatok feketelistáról való törlésében, kereskedelmi kapcsolatai helyreállításában.[3] 1947 május végén engedélyezték hazatérését, személye azonban már a Tungsram államosítását szolgálta. Az Egyesült Izzó alelnökeként dolgozott 1952 januárjában bekövetkezett haláláig, azonban tényleges hatalmat már nem gyakorolhatott.[4]

 

 Szakmai tevékenysége: A Tungsram élén

 

Munkássága középpontjában a Tungsram termékpalettájának és gyártástechnológiájának folyamatos korszerűsítése, nemzetközi kapcsolatainak további kiépítése állt. Vezérigazgatói működése során a Tungsram a magyar gyengeáramú elektrotechnikai ipar vezető vállalatává vált, mely a világgazdasági válság, s később a második világháború során is az ország egyik legfontosabb konvertibilis exportot bonyolító vállalata volt.

Aschner kiemelkedését segítette nyelvismerete (német, orosz, angol), nagy munkabírása, szorgalma és kiváló szervezőkészsége. Korán felismerte a naprakész piaci információk jelentőségét, így például a versenytársak piaci pozíciójáról gyűjtött adatai javították a vállalat tárgyalási pozícióját az első nemzetközi izzólámpakartell megalakulása idején. Vezérigazgatói működése idején a vállalat erejét néhány termékre koncentrálta (specializáció), ezek vertikális termelési és eladási lánca kiépítését folytatta.

A vállalat jövője szempontjából döntő jelentőségű volt Aschner iparági tapasztalatai alapján kiérlelt felismerése, hogy a Tungsram csak akkor lesz képes hosszú távon versenyképes maradni, ha a termék- és gyártásfejlesztést szilárd alapokra helyezi. 1921-től dr. Pfeifer Ignác, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Műegyetem) kémiai technológiai tanszékének egykori professzora (1912-1920) kitűnő tudósokból és mérnökökből álló csapatot szervezett, a kutatólaboratórium költségvetését pedig Aschner a világgazdasági válság idején is megvédte az igazgatóság egyes tagjaival szemben. Az 1936-ban Pfeifer utódjául a kutató élére meghívott dr. Bay Zoltán, a Szegedi Egyetem elméleti fizika professzora a tisztán tudományos célú kutatás folytatására is engedélyt és két munkatársat kapott.[5] Aschner döntése eredményeképp a Tungsram 1936 végén atomfizikai kutatásokat támogató tanszék és intézet létrehozatalára 300.000 forintot ajánlott fel a Műegyetem számára.[6] Az 1938-ban megalakult tanszék vezetésére az egyetem Bay Zoltánt választotta ki, aki oktatói-kutatói munkáját a Tungsram kutatólaboratóriumának vezetésével párhuzamosan látta el.

Aschner törekedett az iparág vezető amerikai vállalataival (General Electric, ITT/ISEC, RCA) a kapcsolatokat elmélyíteni, erősítve ezzel a Tungsram pozícióját európai versenytársaival szemben. Mély hatást gyakorolt rá az amerikai kapcsolat, így 1929-ben tett utazása, melynek során a General Electric (GE) és a Ford telephelyeit is meglátogatta. Különösen az amerikai vállalatok vezetőinek széleskörű műszaki tudását, a „nagyszabású és szabatos organizációt”, a statisztikának a magán- és állami adminisztrációban való gyorsaságát, pontosságát, s a közigazgatás által a magángazdaság szereplőinek nyújtott támogatást nevezte meg követendő példaként. Egyéb Magyarországon is vitákat generáló gazdaságpolitikai kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait ismertetve minden, a magángazdaságban és közhivatalokban felelős állást betöltő személy számára javasolta az amerikai viszonyok helyszíni tanulmányozását.[7] A GE tőkerészesedése a Tungsramban (1921) nyitotta meg az utat a Tungsram gyártástechnológiájának korszerűsítéséhez, mely a GE lámpagyártó automata berendezéseinek licenc alapján történő gyártásán alapult.[8]

 

Szakmai tevékenysége más vállalatokban

 

Több, a Tungsram érdekkörébe tartozó vállalat igazgatósági tagja volt. Így pl. a Budafoki villamossági rt. igazgatósági tagja volt 1904-1909 között, s ugyane funkciót töltötte be a Clara losonci villamossági rt.-nél 1906-1909 között, a Gyorstávíró rt-nél 1906-1915 között, a Nemzetközi Wolframlámpa rt.-nél 1906-1913 és 1916-1926 között, a vállalat felszámolásáig, a Magyar üveggyári művek Inwald József rt.-nél 1915-1927 között. A Tokodi üveggyár rt. igazgatóságában 1920 óta viselt tagságától 1937-ben vált meg, a Neményi Testvérek Papírgyár Rt. esetében a vállalat részvénytársasággá alakítása, 1923 óta viselt tagságától 1941-ben vált meg, míg a Hydoxigén gázelválasztó, oxigén, nitrogén, hydrogén és egyéb gázokat gyártó rt.-nél 1918 óta, az Ajkai kőszénbányánál 1936 óta viselt igazgatósági tagsági pozícióját 1944 márciusáig betöltötte. 1928-1934-ig a Tungsram távíró-, telefon- és rádióosztályából alakult Standard Villamossági Rt. igazgatósági tagja, 1928-1932 vezérigazgatója is volt. 1922-1928 a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank felügyelőbizottságának, majd 1937-től a bank államosításáig igazgatóságának tagja.[9]

 

Sportmecénási tevékenysége

 

Minden bizonnyal a GE és a Tungsram fő európai versenytársainak (Philips, Osram, Telefunken) példája ösztönözte Aschnert a dolgozók egészséges munkavégzésének (kulturált öltözők és étkezési lehetőség, világos, tiszta munkahelyek, sporttámogatás) és továbbképzési rendszerének kiépítésére. A dolgozók sportolását, pihenését, ezáltal hatékonyabb munkavégzését tenisz- és korcsolyapályák, sporttelep, uszoda és üdülőtelep létesítésével támogatta.[10] 1930-ban épült fel a gyár területén a kultúrház, amelyben sportcsarnok, 1500 személyes üzemi konyha és étterem, valamint a gyári könyvtár kapott helyet. Az étteremben tartották a gyári színjátszó kör előadásait, társasági eseményeket, mint a hagyományos Tungsram bált, a dolgozók számára szervezett képzéseket, de például a rádiókereskedők és –szerelők részére szervezett tanfolyamokat is.[11]

1911-ben a Tungsram dolgozói számára megalapította az Ampère (később Tungsram) Sportegyesületet. 1895-től az UTE (Újpesti Torna Egylet) titkára, 1921-1934 között elnöke. Elnöksége idején készült el a Hajós Alfréd által tervezett Megyeri úti labdarúgó-stadion, ahol kerékpár-, dobó- és ugrópályákat is kialakítottak, valamint 1929-30-ban a Tungsram fürdő- és sporttelepe, melyet az UTE sportolói is használtak.[12] A Magyar Nemzeti Labdarúgó Liga elnökeként 1937-ben sikerrel szervezett az egyesületek világbajnokságon való részvételét támogató társadalmi gyűjtést.[13]

 

Közéleti tevékenysége

 

Nem vállalt politikai szerepet. Vállalt társadalmi funkciói szorosan kapcsolódtak az elektrotechnikai ipar fejlesztéséhez, érdekképviseletéhez. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) rendes tagja volt mintegy négy évtizeden keresztül. 1913-ban testvérével, Dáviddal együtt az egyesület gyáripari és kereskedelmi szakosztályának tagjává választották. Aschner Lipót 1913-1917 között a MEE választmányi tagja, mely tisztségre 1924-ben, majd 1927-ben újraválasztották, társelnökké választották 1918-ban. 1932-ben választmányi tagságáról lemondott.[14] A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) ügyvezető igazgatóságának tagja 1921-1943 között, 1931-1940 között a GYOSZ tagszervezeteként működő Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének alelnöke.[15] Az 1936. évi VII. tc. 33. §-a alapján szervezett Országos Iparügyi Tanács, a kereskedelemügyi és a népjóléti és munkaügyi miniszter véleményező és tanácsadó szerve gyáripari szakosztályának tagja volt.[16] 1931-ben a Pénzügyminisztérium kezdeményezésére létrejött Magyar Szavatossági Bank a pénzintézetek likviditási gondjait kölcsönnyújtással enyhítette, ezzel a bankrendszernek a világgazdasági válság során megrendült stabilitását támogatta. Szindikátusi bizottságában nyolc személy a pénzintézeteket képviselte, nyolc személy pedig – a GYOSZ jelölése alapján – az iparvállalatokat, s utóbbiak egyike volt Aschner Lipót.[17]

  

Emlékezete

 

Mint minden kiemelkedő vezető, Aschner személye sem volt ellentmondásoktól mentes. Az érem egyik oldalán egy igazi self-made man képe rajzolódott ki, „a magyar gazdasági életnek egyik leghatalmasabb oszlopa”, aki „kiverekedte a Tungsram világsikerét”, „aki rombolva is épít”.[18] Egyes korabeli cikkek azonban a Tungsramot és Aschnert a Just izzólámpavállalat felvásárlásával, így munkahelyek megszüntetésével, s a kartelleken keresztüli árdrágítással vádolták.[19] Bay Zoltán meglátása szerint Aschner nagy tervekre szívesen áldozott vagyonokat, pl. a műegyetemi atomfizika tanszék alapítása vagy a sportlétesítmények létrehozatala, „ám görcsösen ragaszkodott a fillérekhez a gyárban is, a magánéletben is”.[20]

Emlékét Újpesten emléktábla, s az Aschner Lipót téren születésének 150. évfordulóján, 2022. január 27-én felállított mellszobor őrzi. A Tungsram Rt. és a Magyar Hitel Bank Rt. által 1989-ben létrehozott Aschner Lipót alapítvány adta ki a rendszerváltás utáni egyik legrangosabb menedzserdíjat, az Aschner Lipót-díjat.

 

Jegyzetek:

 

[1] Rojkó Annamária, Epizódok Aschner Lipót életéből 14. Elődök és utódok. Újpesti Helytörténeti Értesítő (ÚHÉ) 18 (2011) 3, 18-20. o.

[2] Bay 1990, p. 30-31.; Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Z601_294_1053 Neufina AG, Glarus 1954. 09. 08-án kelt, Aschner Lipóthoz címzett levele alapján 1944. 12. 19-én 100.000 svájci frank kölcsönt nyújtott neki.

[3] Pl. MNL Z601_24_174 Aschner Lipót levele feleségének. Hotel Richmond, Genf, 1945. 06. 20.

[4] Rojkó Annamária, Epizódok Aschner Lipót életéből. 10. rész: Váratlan fordulat. ÚTÉ 17 (2010) 3, 19-20. o. http://www.ujpest.hu/galeria/intezmenyek/helytorteneti_ertesito/uhe-201003.pdf

[5] Beszélgetés Bay Zoltánnal. Inzelt Annamária interjúja. Valóság 32 (1989) 2, 80-92. o.

[6] MNL Z602_1_7 „Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. egyetemi atomfizikai tanszék-alapítványa” alapítólevele és ajándékozási okirata.

[7]. Aschner Lipót előadása amerikai tapasztalatairól. Magyar Gyáripar 20 (1929. 12. 01.) 12, 7-8. o.; Aschner Lipót érdekes előadása Amerika iparáról. Pesti Tőzsde 10 (1929. 12. 12.), 21. o.

[8] Koroknai 2004, 30-31. o.

[9] A bekezdésben szereplő adatok a Nagy Magyar Compass vonatkozó évfolyamaiból származnak: Galánthai Nagy Sándor (szerk.), Mihók-féle magyar Compass 1904-1905 XXXII. évf. Budapest, 1905 – Galánthai Nagy Sándor (szerk.), Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1943-1944. 67. évf. Budapest, 1944; Rojkó Annamária, Epizódok Aschner Lipót életéből, 9. rész: A hazatérés. ÚHÉ 17 (2010. június) 2, 20-22. o. http://www.ujpest.hu/galeria/intezmenyek/helytorteneti_ertesito/uhe-201002.pdf

[10] Ld. Sugár Ottó, Aki rombolva is épít. Honi Ipar 29 (1936) 24, 10. o.; Aga, Aschner Lipót vezérigazgató beszélget magáról, mint drukkerről, a Sabariáról és a Hungáriáról, a pesti közönségről és a gyakorlati sport-szociálfilozófiáról. Nemzeti Sport 22 (1930. 11. 16.) 224, 7. o.

[11] Egyesült Izzó és Standard-bál. Pesti Napló 82 (1931. 01. 27.) 21, 10. o.; Rádiótanfolyam a Tungsram-palotában kereskedők és iparosok részére. Újság 7 (1931. 01. 15.) 11, 10. o.

[12] Rojkó 2011, 80-94. o.

[13] A Ferencváros elismerése Aschner Lipótnak. Esti Kurir 16 (1938. 06. 01.) 122, 8. o.

[14] Egyesületi hírek az Elektrotechnika c. lap vonatkozó számaiban: 3 (1910. 05. 15.) 10, 141. o.; 6 (1913. 06. 01.) 11, 169. o.; 7 (1914. 06. 01.) 11, 172. o.; 7 (1914. 12. 24.) 18, 275. o.; 10 (1917. 12. 01.) 23, 191. o.; 11 (1918. 12. 15.) 23-24, 176. o., 19 (1926. 09. 15.) 17-18, 119. o.; 21 (1928. 10. 15.) 19-20, 194. o.; 26 (1933. 08. 01.) 15-18, p. 187-188; https://www.mee.hu/files/files/ssd2/ET/index.php

[15] Galánthai Nagy Sándor (szerk.), Nagy magyar Compass 1922-1924 (49/2), p. 1334 – Nagy magyar Compass 1943-1944 (67/2), p. 68;. A Szövetség közgyűlése. Magyar Gyáripar 11 (1921. 06. 01.) 11-12, p. 12; A gépipar a konjunktúra javulását várja. Budapesti Hírlap 51 (1931. 07. 05.) 150, 27. o.

[16] Személyi hírek. Elektrotechnika 29 (1936. 12. 01.) 23-24, 239. o.; MNL Z601_27_192 dokumentumai.

[17] https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/371.html; MNL Z601_27_190 tétel dokumentumai.

[18] Vécsey Miklós, Száz értékes magyar. Hungária Hírlapnyomda, Budapest, 1931, 24-25. o.; Újpest nagy napja. Sportprogramm. A Magyar Labdarúgók Szövetségének hivatalos közlönye 8 (1928. 03. 04.) 5, 1. o.; Sugár Ottó, Aki rombolva is épít. Honi Ipar 29 (1936) 24, 10. o.

[19] Országos felzúdulás az Izzólámpa Rt. áruzsorája miatt. Szózat 7 (1925. 07. 17.) 158, 14. o.; Magyar ipari tragédia. Magyar Pénzügy 44 (1924. 11. 12.) 91, 1-2. o.; Miért kell a papíráraknak emelkedni!? Ország-Világ 58 (1937. 05. 03.) 11-12, 2. o.

[20] Bay 1990, p. 206-207.

 

Források:

 

Bay Zoltán, Az élet erősebb. Csokonai/Püski, Debrecen/Budapest, 1990.

Mária Hidvégi, Anschluss an den Weltmarkt. Ungarns elektrotechnische Leitunternehmen 1867-1949. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2016.

Koroknai Ákos (szerk.), A Tungsram Rt. története 1896-1996. Aschner Lipót Alapítvány, Budapest, 2004.

Kadlecovits Géza (szerk.), Aschner Lipót Alapítvány, 1989-2003. Aschner Lipót Alapítvány kuratóriuma, Budapest, 2003.

Rojkó Annamária, Aki a korát megelőzte. Kossuth Kiadó Zrt., Budapest, 2011.