Burchard-Bélaváry Konrád
Burchard-Bélaváry Konrád 1837. március 23-án született Eperjesen, Sáros vármegyében. Apja Burchard-János Vilmos, akinek felesége a lengyel Wiemuth Sarolta volt. A házaspár 1825 körül költözött Magyarországra, Eperjesen telepedtek le. Vilmos ekkoriban bortermelésből, ecet- és üveggyártásból, kereskedelemből élt, de az 1848–1849-es szabadságharcban való részvétele miatt Konráddal együtt elhagyta Eperjest.
Konrád, miután hazatért, középiskoláját Eperjesen végezte. 1854-ben a berlini kereskedelmi akadémián tanult.
Iskoláinak befejezése után Danzigba került, ahol egy gabonakereskedő és hajóvállalkozási cégnél kezdett el dolgozni. 1861-ben tanulmányúton járt Németországban és Franciaországban.
1862-ben hazatért Magyarországra. A Pesti Hengermalom-Társaság alkalmazottja lett. 1868. január 11-én vette feleségül Fuchs Augusztát, Fuchs Rudolf, a Hengermalom Társaság egyik főrészvényesének lányát.
1876-ban tagja lett a már említett Pesti Hengermalom-Társaság igazgatói testületének, 1877-től pedig annak vezérigazgatója lett. Előrelépésében feltehetően közrejátszott apósa, Fuchs Rudolf is. Miután apósa 1890-től a társaság alelnöke volt, s 1892-ben meghalt, Konrád elfoglalhatta a társaság alelnöki székét is. 1906-től a társaság elnöke lett, s ezt a posztot haláláig betöltötte. 1879-ben az ő kezdeményezésére jött létre az Általános Iparegylet keretén belül a Malomipari szakosztály. Utóbbi 1882-ben beleolvadt az Országos Iparegyesületbe. Az ugyancsak általa létrehozott Országos Malomegyesületnek 1896-ig elnöke volt.
Tevékenysége elismeréséért többször részesült kitüntetésben. 1879-ben koronás arany érdemkeresztet, 1882-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte el. 1885-ben és 1896-ban legfelső elismerést nyert. 1885. június 21-án a magyar főrendiház egyik tagja lett az öt olyan személy közül, akik a közgazdasági életből kerültek ki. Aktív nemzetközi szerepléséért több külföldi kitüntetésben is részesült: 1884-ben a brazíliai Rózsa-rend lovagkeresztjét, 1889-ben a belga Lipót-rend tiszti keresztjét s 1889-ben a spanyol Izabella Catholica-rend középkeresztjét. Ebben közrejátszott az, hogy 1884 és 1896 között Brazília főkonzula volt. 1891. november 20-án kapott engedélyt, hogy családnevéhez felvegye a régi nemesi „Bélaváry” nevet.
1884-ben megnyílt a brazíliai főkonzulátus Budapesten, az első főkonzul Burchard-Bélaváry Konrád volt. A magyar lisztipar fejlődésének híveként Konrád azt a törekvést fogalmazta meg, hogy elismerjék a brazil-magyar hajózási rendszert „rendesnek”, annak érdekében, hogy az könnyítésben részesüljön. Brazília ugyanis abból a szempontból volt fontos, hogy Magyarország lisztet exportáljon a dél-amerikai országba. Burchard 1884 és 1896 között volt Brazília főkonzula. Ennek folyományaként indította el az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. rendszeres Fiume-Brazília közötti járatait, melyen odaúton lisztet, visszaúton kávét szállítottak.
Burchard-Bélaváry Konrád emellett karitatív jellegű tevékenységét igazolja, hogy a Pesti Hengermalom Társaságnál számos szociális alapú támogatást hozott létre. Amellett, hogy vállalati betegsegélyező pénztárt létesített, létrehozta a szegény és rokkant munkások segélyalapját, a tisztviselők érdekében szervezett „Burchard Konrád-alapot”, 1910-ben pedig nyugdíjalapot teremtett. Kezdeményezésére valósult meg ezen kívül a „Burchard-Bélaváry Konrád” ágyalapítvány a súlyos, kórházi ápolást igénylő tisztviselők és családtagjaik részére.
Életében számos részvénytársaságnak, társulatnak volt vezető személye. Igazgatósági tagja volt az Országos Iparegyesületnek és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságnak, a Budapesti Lovasegylet Részvénytársaságnak, a Magyar Vígszínház Részvénytársaságnak, a Magyar Vörös Kereszt-Egylet és a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesületének is. Ezenkívül elnöke volt a Pesti Hengermalom-Társaságnak, a Hotel Royal Részvénytársaságnak, a Kereskedelmi Épület Részvénytársaságnak, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Siófok-Balatonfürdő Részvénytársaságnak, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság felügyelőbizottságának, alelnöke az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságnak és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaságnak.
Burchard-Bélaváry Konrád 1916. július 2-án, 80 éves korában halt meg vastagbélrákban Budapesten. Július 4-én temették el a Kerepesi Úti temetőben.
Felhasznált irodalom
A Pallas nagy lexikona III. kötet: Békalencse—Burgonyavész 1893. 831.
Balogh Ádám Tibor 2022: Epizódok az Osztrák–Magyar Monarchia és Brazília kereskedelmi kapcsolatainak történetéből. Századok (156) 5. 1021–1058.
Burchard-Bélaváry Konrád. In: Magyar Ipar. 1916. július 9. 524–526.
Klement Judit 2005: Apák és fiúk gazdasági stratégiái: egy magyar család a 19. és 20. században. Aetas (20) 1–2. 69–92.
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Született: 1837. március 23.
Születési hely: Eperjes (Sáros vármegye)
Halál ideje: 1916. július 2.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: közgazdász, Pesti Hengermalom-Társaság elnöke, főrendiház tagja
Szülők: Burchard János Vilmos (1795–1881), Wiemuth Karolina (1800–1879)
Házastársak: Fuchs Auguszta (1847–1903)
Gyermekek: Burchard-Bélaváry Dóra, Burchard-Bélaváry Rezső, Burchard-Bélaváry Pál, Burchard-Bélaváry Andor
Szerző: Szabó Róbert
Született: 1837. március 23.
Születési hely: Eperjes (Sáros vármegye)
Halál ideje: 1916. július 2.
Halál helye: Budapest
Foglalkozás: közgazdász, Pesti Hengermalom-Társaság elnöke, főrendiház tagja
Szülők: Burchard János Vilmos (1795–1881), Wiemuth Karolina (1800–1879)
Házastársak: Fuchs Auguszta (1847–1903)
Gyermekek: Burchard-Bélaváry Dóra, Burchard-Bélaváry Rezső, Burchard-Bélaváry Pál, Burchard-Bélaváry Andor
Szerző: Szabó Róbert
Burchard-Bélaváry Konrád
Burchard-Bélaváry Konrád 1837. március 23-án született Eperjesen, Sáros vármegyében. Apja Burchard-János Vilmos, akinek felesége a lengyel Wiemuth Sarolta volt. A házaspár 1825 körül költözött Magyarországra, Eperjesen telepedtek le. Vilmos ekkoriban bortermelésből, ecet- és üveggyártásból, kereskedelemből élt, de az 1848–1849-es szabadságharcban való részvétele miatt Konráddal együtt elhagyta Eperjest.
Konrád, miután hazatért, középiskoláját Eperjesen végezte. 1854-ben a berlini kereskedelmi akadémián tanult.
Iskoláinak befejezése után Danzigba került, ahol egy gabonakereskedő és hajóvállalkozási cégnél kezdett el dolgozni. 1861-ben tanulmányúton járt Németországban és Franciaországban.
1862-ben hazatért Magyarországra. A Pesti Hengermalom-Társaság alkalmazottja lett. 1868. január 11-én vette feleségül Fuchs Augusztát, Fuchs Rudolf, a Hengermalom Társaság egyik főrészvényesének lányát.
1876-ban tagja lett a már említett Pesti Hengermalom-Társaság igazgatói testületének, 1877-től pedig annak vezérigazgatója lett. Előrelépésében feltehetően közrejátszott apósa, Fuchs Rudolf is. Miután apósa 1890-től a társaság alelnöke volt, s 1892-ben meghalt, Konrád elfoglalhatta a társaság alelnöki székét is. 1906-től a társaság elnöke lett, s ezt a posztot haláláig betöltötte. 1879-ben az ő kezdeményezésére jött létre az Általános Iparegylet keretén belül a Malomipari szakosztály. Utóbbi 1882-ben beleolvadt az Országos Iparegyesületbe. Az ugyancsak általa létrehozott Országos Malomegyesületnek 1896-ig elnöke volt.
Tevékenysége elismeréséért többször részesült kitüntetésben. 1879-ben koronás arany érdemkeresztet, 1882-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte el. 1885-ben és 1896-ban legfelső elismerést nyert. 1885. június 21-án a magyar főrendiház egyik tagja lett az öt olyan személy közül, akik a közgazdasági életből kerültek ki. Aktív nemzetközi szerepléséért több külföldi kitüntetésben is részesült: 1884-ben a brazíliai Rózsa-rend lovagkeresztjét, 1889-ben a belga Lipót-rend tiszti keresztjét s 1889-ben a spanyol Izabella Catholica-rend középkeresztjét. Ebben közrejátszott az, hogy 1884 és 1896 között Brazília főkonzula volt. 1891. november 20-án kapott engedélyt, hogy családnevéhez felvegye a régi nemesi „Bélaváry” nevet.
1884-ben megnyílt a brazíliai főkonzulátus Budapesten, az első főkonzul Burchard-Bélaváry Konrád volt. A magyar lisztipar fejlődésének híveként Konrád azt a törekvést fogalmazta meg, hogy elismerjék a brazil-magyar hajózási rendszert „rendesnek”, annak érdekében, hogy az könnyítésben részesüljön. Brazília ugyanis abból a szempontból volt fontos, hogy Magyarország lisztet exportáljon a dél-amerikai országba. Burchard 1884 és 1896 között volt Brazília főkonzula. Ennek folyományaként indította el az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. rendszeres Fiume-Brazília közötti járatait, melyen odaúton lisztet, visszaúton kávét szállítottak.
Burchard-Bélaváry Konrád emellett karitatív jellegű tevékenységét igazolja, hogy a Pesti Hengermalom Társaságnál számos szociális alapú támogatást hozott létre. Amellett, hogy vállalati betegsegélyező pénztárt létesített, létrehozta a szegény és rokkant munkások segélyalapját, a tisztviselők érdekében szervezett „Burchard Konrád-alapot”, 1910-ben pedig nyugdíjalapot teremtett. Kezdeményezésére valósult meg ezen kívül a „Burchard-Bélaváry Konrád” ágyalapítvány a súlyos, kórházi ápolást igénylő tisztviselők és családtagjaik részére.
Életében számos részvénytársaságnak, társulatnak volt vezető személye. Igazgatósági tagja volt az Országos Iparegyesületnek és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságnak, a Budapesti Lovasegylet Részvénytársaságnak, a Magyar Vígszínház Részvénytársaságnak, a Magyar Vörös Kereszt-Egylet és a Budapesti Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesületének is. Ezenkívül elnöke volt a Pesti Hengermalom-Társaságnak, a Hotel Royal Részvénytársaságnak, a Kereskedelmi Épület Részvénytársaságnak, az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Siófok-Balatonfürdő Részvénytársaságnak, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság felügyelőbizottságának, alelnöke az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságnak és az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaságnak.
Burchard-Bélaváry Konrád 1916. július 2-án, 80 éves korában halt meg vastagbélrákban Budapesten. Július 4-én temették el a Kerepesi Úti temetőben.
Felhasznált irodalom
A Pallas nagy lexikona III. kötet: Békalencse—Burgonyavész 1893. 831.
Balogh Ádám Tibor 2022: Epizódok az Osztrák–Magyar Monarchia és Brazília kereskedelmi kapcsolatainak történetéből. Századok (156) 5. 1021–1058.
Burchard-Bélaváry Konrád. In: Magyar Ipar. 1916. július 9. 524–526.
Klement Judit 2005: Apák és fiúk gazdasági stratégiái: egy magyar család a 19. és 20. században. Aetas (20) 1–2. 69–92.
Klement Judit 2010: Gőzmalmok a Duna partján. Budapest.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.