idősebb Haggenmacher Henrik

 

Az idősebb Haggenmacher Henrik hosszú pályát járt be, mielőtt a budapesti malomipar meghatározó alakjává vált.

Haggenmacher Henrik 1827-ben született a svájci Winterthurban. Családja a malomiparban dolgozott. (A XIX. században a svájci malmok voltak a legmodernebbek, ezért Széchenyi István az első hazai gőzmalomnál is svájci technológiát hozott be.) Egy róla szóló cikkben 1876-ban így jellemezték: „Haggenmacher ur gondolkozó fő, tetőtől talpig molnár, ki üzletét kedvvel és értelemmel űzi.” (Anyagi Érdekeink, 1876.09.30)

Henrik – miután apja vállalkozása tönkrement – a középiskola elvégzése után, 19 évesen, mint molnárinas vándorolni kezdett. Első útja Prágába, az akkor ott dolgozó Kaspar Emmanuel nevű bátyjához vezetett. 1850-ben egy csehországi malomban alkalmazták, innen érkezett Magyarországra, ahová azonban nem egyedül jött, hanem Károly nevű testvérével.

Az idősebb Henrik és a nála 8 évvel fiatalabb Károly is a magyar malomiparban találták meg a számításukat, és folyamatosan egymással versenyezve segítették az iparág fejlődését. Károly saját vállalkozást nem alakított, de sikeres feltalálóként, menedzserként tevékenykedett. Henrik magántulajdonú malma a Szemere utcában szinte szomszédja volt az Első Pest-Budai Gőzmalomnak, az egyik nagy konkurensnek, amelynek főmérnöke és műszaki igazgatója a testvére, Károly volt. A szakmai vetélkedés azonban a testvérek kapcsolatát a magánéletben nem befolyásolta. Károly is jó műszaki érzékkel rendelkezett, ő a vagyonát a találmányai értékesítéséből szerezte meg.

Az, hogy svájci malomipari szakemberek a magyar malomiparban helyezkedtek el, nem meglepő, hiszen ez az iparág Pest-Budán akkor feltörekvőben volt. Henrik előbb a Blum-féle dunai malomban helyezkedett el, majd Újlakon a frissen, 1853-ban alapított Barber és Klusemann-féle malom főmolnárja lett.

Ahogy Henrik megvetette Magyarországon a lábát, családot alapított, de nem Magyarországon választott párt, hanem 1854-ben hazalátogatott Winterthurba, kifejezetten azzal a céllal, hogy feleségül vegye az akkor 20 éves Liechti Mária Magdolnát. A feleségétől az évek alatt 12 gyermeke született, közülük 10 élte meg a felnőttkort.

A felesége hozományából, 200 frankból Henrik önállósítani tudta magát. Ez a pénz elég volt ahhoz, hogy haszonbérbe vegye a budai „Ördögmalmot”, ami akkor még vízimalom volt, a Rákos patakon működött. Henrik viszonylag gyorsan fejlesztésekbe kezdett, és már 1858-ban gőzüzemre tért át.

Haggenmacher Henriktől nem volt idegen az újítás. Ekkoriban a malomiparban még jórészt malomköveket használtak, abból a keményebb fajták voltak a megfelelőek. A legtöbb malomkövet például a francia és belga bányákból kikerült kövekből állították elő. Azonban az 1850-es években itthon, az Abaúj megyei Fony községben is találtak megfelelő követ, és azt épp Haggenmacher Ördögmalmában próbálták ki.

1861-ben lett pesti polgár, miközben a svájci állampolgárságát megtartotta. Az első malmát 1867-ben eladta, amelynek árából új malmot épített a Szemere utcában. Az egyre gyarapodó vagyonát ingatlanokba is fektette, majorságot vásárolt a Herminamezőn, és telkeket az akkor kialakuló Sugárúton.

Pest Város tanácsától lisztárusító jogot is nyert, így 1868-tól lisztet is árult. Alapító részvényese volt a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Rt-nek. Haggenmacher malma magántulajdonú, azaz nem egy részvénytársaság birtokolta gőzmalom volt, mégis állta a versenyt a többi, nagyobb vállalkozáshoz tartozó 11 budapesti gőzmalommal szemben. A termékeinek minőségét jól mutatja, hogy Bécsben, az 1873-as világkiállításon díjat nyert.

Ekkor azonban majdnem végzetes csapás érte, mert amíg Bécsben a világkiállításon volt, a Szemere utcai malma leégett. Szerencsére a biztosítási díjból és saját tőkéből nemcsak újjáépítette a malmát, de vett egy újabbat is.

Nemcsak gazdasági téren volt ügyes, hanem a műszaki életben is, feltalálóként is megállta a helyét. Folyamatosan fejlesztett, számos malomipari szabadalma volt, és vannak arról is információk, hogy más malmok felszerelésénél is az ő megoldásait használták. Például már 1857-ben Nagysároson, Eperjeshez közel az ő megoldásával épült új malom.

Az Anyagi Érdekeink 1876-ban ezt írta Haggenmacher Henrik gőzmalmáról (1867. szeptember 30): „Ugyanis e gyárban annak új berendezése alkalmával a mintegy két év óta ismeretes Wegmann-féle hengerőrlési rendszer egész következetesen keresztülvive alkalmaztatott. De a hengerállványok nem a Wegmann-féle modorban, hanem Haggenmacher úr saját találmánya szerint vannak szerkesztve. Wegmann hengerei ugyanis egyszerűek, csupán egyszer működnek, s az őrlemény minden egyes összezuzás után azonnal a választó hengerekre jut. Haggenmacher 4 hengert összesített, mi mellett a középső hengerek külső felületek két oldalán dolgoznak, s az őrlemény folytonos modorban háromszor egymás után tétetik ki a hengerek zúró működésének, s csak azután kerül az elkülönítő hengerekre.”

A lap még Haggenmacher saját találmányaként említette a daraszívó gépet, lisztkeverő gépet és több más kisebb berendezést. A lap azt is megírta, hogy a malmot a magyar iparegyesület díszéremmel tüntette ki.

Érdekes, hogy malomipari gépeit nem a Ganznál készíttette, hanem Csehországban. Ennek vélhetően bizalmi oka volt, hiszen a Ganz nemcsak egy gyár volt, de konkurens ipari fejlesztő cég is. Haggenmacher vélhetően szigorúan vigyázott arra, hogy a megoldásai ne kerüljenek idegen kézbe.

A malmai számára nemcsak hazai piacokat talált, hanem széles külföldi kapcsolatokat épített ki terményeinek, nemcsak Európában, de Dél-Amerikában is.

A malomipar mellett bekapcsolódott a söriparba is, az egyik részvényese volt az 1867-ben, egy kisebb helyi, a kőbányai Barber-Klusemann sörfőzdéből Első Magyar Részvényserfőzde Rt-néven részvénytársasággá átalakult cégnek. A söriparban további lehetőséget látott, mert az 1873-as bécsi tőzsdekrach alatt meg vette a Frohner féle sörgyárat Promontoron (a mai Budafokon), aminek vezetését 1880-ban legidősebb, szintén Henrik nevű fiának adta át.

Az 1880-as években egyre több ingatlanba fektetett, minőségi bérházakat építtetett, összesen 16 bérházzal rendelkezett, ami szintén szép jövedelmet jelentett.

A társadalmi státuszát jól mutatja, hogy az 1867-es koronázáskor a lovas felvonuláson a budapesti bandérium tagjai között ott találjuk Haggenmacher Henriket is, kócsagtollas világos kék kalpagban, fehér atillában, kék nadrágban, amihez kék nyakkendő és fekete csizma tartozott.

Mivel svájci állampolgárságát megtartotta, a köztiszteletnek örvendő vállalkozó 1872-től svájci konzul lett, amely tisztséget 40 éven keresztül igen nagy szorgalommal viselte.

Haggenmacher Henrik ezen felül kiterjedt szociális, jótékony munkát végzett, ezek közt olyan akciók is voltak, mint amikor 1874-ben az Országos Vakintézet javára adományozott összesen másfél mázsa liszt árát. Felesége halála után, az ő emlékére 4000 koronás alapítványt tett az Országos Protestáns Árvaház javára. Amikor betöltötte a 80. életévét, ezt megünneplendő 50 000 koronát juttatott összesen 24 jótékonysági szervezetnek, többek között az Országos Gyermekvédő Ligának, a Fehérkereszt Lelencháznak, a Protestáns Árvaháznak és a Tüdőbetegek Szanatóriumának.

Haggenmacher Henrik igencsak hosszú életet élt, túlélte legidősebb fiát is, és 90 éves korában (egy hónappal ifjabb Haggenmacher Henrik, a fia után) 1917. június 5-én hunyt el.

 

Érdekesség

Az 1873-ban a leégett malom újjáépítése körül volt 1874 nyarán a Fővárosi Közmunkák Tanácsában egy kisebb vita. A malom ugyanis a főváros belterületén állt, ahol egy 1872-es szabályozás szerint csak maximum 4-5 lóerejű gőzgépekkel működő üzemek létesülhettek volna, a leégett malom viszont ennél nagyobb gépekkel dolgozott. A Közmunkatanácsban uralkodó egyik nézet szerint Haggenmacher nem építhette volna vissza a malmát, a másik szerint viszont a szabályzás alapját adó gőzgépek sértetlenek maradtak, azaz Haggenmacher nem új üzemet létesítene, csak a megsérült épületet építené vissza. A tanács a kérdés megvizsgálására külön bizottságot küldött ki Podmaniczky Frigyes alelnök vezetésével, amely végül megállapította, hogy valóban inkább helyreállításról van szó, ezért 8 igen, 6 nem szavazat mellett az újjáépítésre az engedélyt megadta.

Haggenmacher Henrik egyik vállalkozása a városligeti Clemens vendéglő volt. Ehhez 1877-ben jégvermet építtetett, amely építkezésnél 1877 őszén baleset történt, 7 embert temetett maga alá a laza föld, közülük két ember, a pallér és egy napszámos elhunyt. A balesetért a pallért találták felelősnek, aki meggondolatlanul, a kőműves figyelmeztetéseit figyelmen kívül hagyva dolgozott.

 

• Irodalom:
• Pekár Zsuzsa: Haggenmacherek Magyarországon. Az első nemzedék Turul 1994 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)1-2. füzet
• A Haggenmacher-féle sörgyár visszaélései Magyar Kereskedők Lapja 1905. május 13.
• Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Budafok-Tétény (Budapest, 2002)
• Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 (Öntödei múzeumi füzetek) 8 2001