A Wurm utcai Tőzsdeépület története a tőzsde fejlődéstörténetére vezethető vissza. A Pesti Áru- és Értéktőzsde 1864. január 18-án kezdte meg működését, s elsőként a Pesten elhelyezkedő, 1830-ban épített Lloyd-palotában működött.

A Lloyd-palota volt egykor a főrendiház, valamint a Deák Ferenc vezette Szabadelvű Párt székhelye is. Az épület jelentős sérüléseket szenvedett a magyar történelem zűrzavaros eseményeiben. Előbb 1848-ban szenvedett jelentős károkat, amit a később sikerült helyreállítani. Utóbb, Budapest bombázása során, 1945-ben annyira megsérült, hogy menthetetlenné vált: előbb a járókelők számára életveszélyes részeit bontották el, majd 1949-ben magát az épületet is.

A tőzsde másik helyszínéül a Wurm utca (ma Wekerle Sándor utca) és Mária Valéria utca (ma Apáczai Csere János utca) sarkán épített épület szolgált. Az épületről a Vasárnapi Újság közölt hosszabb bemutatást. Az épület tervezését Benkó Károly és Kolbenheyer Ferenc végezte. Az építkezés 1870-ben kezdődött, s az épület egyes részei külön időpontban készültek el: míg a bérlakásokat már 1871 novemberében kiadták, a Lloyd-klub csak 1872 novemberében tudott beköltözni. A gabonacsarnok, a kávéház és a földszinti börzehelyiség 1872 tavaszán készült el. Az épület megépítése azért volt problémás, mert a Ferenc József tér, Mária Valéria- és Wurm-utcák közé eső telek egy részét a négyemeletes, Stein-féle bérpalota foglalta el, amelynek magassága miatt nehéz volt úgy építkezni, hogy ne tűnjön a tőzsdeépület a ház „függelékének”. Ennek megoldására szolgáltak az új tőzsdeépület tornyai, melyek kiemelték az épületet. (A bérpalota különben 1867–1871 között épült és Stein Náthán gabonanagykereskedő tulajdonában állt.)

Az épület belső sajátosságait tekintve, a második, harmadik és negyedik emeleten lakásokat alakítottak ki bérház gyanánt. A Dunára néző földszinti részben helyezkedett el a gabonacsarnok: a nagyobb malomüzletek egy-egy ablaktérrel, a magánkereskedők egy-egy fiókkal rendelkeztek. A Mária Valéria utca felé nézett a kávéház. Az udvarban egy nagy, díszes mellékház mellett külön melléklépcsők szolgáltak a bérházak lakói számára. Az épület padlózatát vastag üvegből készítették, mivel a földszinten is egy külön kávéház és a Duna felőli oldalon egy étkező, valamint egy sörház volt. Az első emeleten helyezkedtek el a Lloyd-klub helyiségei. A ruhatárból a társalgóterembe, onnan az olvasóterembe vezetett az út. A Vasárnapi Újság megjegyezte, hogy talán innen nyílt a legszebb kilátás a Dunára. Az ugyancsak a Dunára néző klub ülésteremben tartották a nagyobb részvénytársaságok az üléseiket. A másik oldalon billiárdterem és hét játszószoba helyezkedett el. A Stein-ház felől a nagy tőzsdeterem előcsarnoka helyezkedett el, ami a tőzsde legfontosabb funkciójának betöltésére szolgált. A Dunára néző főhomlokzaton a Magyar Kereskedők Háza felirat utalt arra, hogy az épületben a tőzsde székel.

Stein Náthán 1891-ben eladta bérpalotáját a Magyar-Francia Biztosító Társaság Részvénytársaságnak, ami 1895-ben továbbadta Illits József nagyvállalkozónak. Utóbbitól az épületet a londoni Ritz cég szerezte meg, ami azt 1909/1910 táján lebontotta. Helyére a nagy-britanniai vállalat 1910–1913 között ötemeletes luxusszállodát épített. A hotel 120 lakosztállyal, ezen kívül olvasószalonnal, bankett-teremmel, télikerttel, étteremmel és kávézóval, bárral és grillszobával is rendelkezett a mindennapos élőzene mellett. A Grand Hotel Ritz (1916-tól Hotel Ritz Dunapalota) azonban az első világháború idején tönkrement, így az épület a Dreher-család tulajdonában lévő Hungária Nagyszálloda Részvénytársasághoz. A korábbi nevét részben őrző új hotel a Horthy-korszak egyik legnépszerűbb hoteljaként funkcionált. Ami pedig a tőzsde további sorsát illeti, rendkívüli fejlődésének köszönhetően kinőtte a Wurm utcai épületet is és 1905-ben elköltözött. Az épület ezt követően veszített egykori súlyából. Előbb kulturális rendezvények, bálok helyszíne volt, majd 1907-ben a fölszinten nyílt meg az előkelő társasági élet helyszíneként napközben étteremként, esténként kávézóként működő Deli kávéház és étterem. 1937-ben az egykori tőzsdeépületet teljes egészében a szállodához csatolták, így sorsa ettől kezdve egybeforrt annak történetével.

A hotel népszerűségét mutatja, hogy egy német katonai visszaemlékezés szerint még Budapest ostromát megelőző órákban is az épületben szolgált a személyzet. Emblematikus történetként híresült el, hogy még az utolsó percekben is kaviárt és rizibizit szolgáltak fel a vendégeknek. Bár 1945. január 15-én légitámadás érte az épületet, nem sérült meg annyira, ami megindokolta volna, hogy 1947-ben lebontsák. A felső szinten megsemmisültek a berendezések és az ablakok kitörtek, az ingóságokat a megszálló csapatok vagy fosztogatók tüntették el.

Az épület telke évtizedekig üresen állt, egészen addig, míg egy osztrák-magyar turizmusfejlesztési hitel segítségével, Finta József tervei alapján 1981-re felépítették a Forum elnevezésű hotelt. A 408 szobás épületet 1994-ben privatizálták, 1996-ban került az InterContinental Inc. Elnevezésű vállalat kezébe. A cég felújította és részben átalakította az épületet, többek között elnöki lakosztályt alakított ki. Az ezáltal ötcsillagossá fejlesztett épület 1997-ben az InterContinental Budapest elnevezést nyerte.

Irodalomjegyzék

A pesti áru- és értéktőzsde új épülete. Vasárnapi Újság 1873. április 20., 188–190.

Janó-Veilandics Franciska: A Grand Hotel Ritz Dunapalota és az ezüsttálcán szervírozott rizibizi. 2019. január 8. Online weboldal: https://vasarnap.hu/2019/01/08/a-grand-hotel-ritz-dunapalota-es-az-ezusttalcan-szervirozott-rizibizi/

Prohászka László: Duna-korzó. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala. Budapest, 1998.

Sajtóanyagok

Szerző: Szabó Róbert