Weiss Fülöp

 

Életútja

Az iparosodó Magyarország kiemelkedő bankára, pénzügyi szakembere Weiss Ábrahám posztókereskedő[1] és Stransky Karolin fiaként született Budapesten. A drezdai kereskedelmi akadémia elvégzése után több pénzintézetnél dolgozott. 1882-ben lépett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank szolgálatába, ahonnan 1938-ban vonult nyugdíjba. 1942-ben Zürich-ben egy üzleti út során váratlanul meghalt. Sírja a Fiumei úti sírkertben található.

A zsidó származású Weiss Fülöp áttért a római katolikus vallásra. 1884-ben vette feleségül Garai (Garay) Flórát. Két lányuk született. Weiss Eleonóra első férje dr. Keleti Kornél vegyészeti gyáros, második férje dr. Walko (Walkó) Lajos külügyminiszter volt. Weiss Mária férje a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű vezérigazgatója, majd elnöke, dr. hámori Biró Pál volt.[2]

Szakmai pályafutása és közéleti tevékenysége

Szakmai pályafutását 1876-ban a Magyar Általános Földhitel Rt.-nél kezdte, ahol megismerkedett Lánczy Leóval.[3] Weiss Fülöp Lánczy hívására 1882-ben lépett az ország legrégibb pénzintézete, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) szolgálatába, mint tőzsdeintéző. Lánczy Leó vezetése alatt a PMKB új bankstílusra tért át, üzletkörét jelentősen kibővítette és működését korszerűsítette, bár tevékenységében középpontjában továbbra is a folyó banküzlet (váltóleszámítolás, előlegüzlet, jelzálogkölcsönök) maradt. Így például a bank megkezdte fővárosi és vidéki fiókhálózatának kiépítését, községi kölcsönök nyújtását, bekapcsolódott a vasútépítésbe, az ipar fejlesztésébe, s figyelmét kiterjesztette a Balkán-államokra. A modern üzleti bankká való sikeres átalakulás eredményeképp a PMKB alap- és tartaléktőkéjét megsokszorozta, a Magyar Általános Hitelbank (MÁH) mellett az ország vezető pénzintézetévé vált.[4]

Weiss Fülöp a dinamikusan fejlődő bankban gyorsan lépett előre: 1887-től a PMKB aligazgatója, 1891-től igazgatósági tagja, 1911-től vezérigazgatója, 1913-tól alelnöke lett.[5] Feladatkörébe tartozott a bank belső szervezetének irányítása. Fontos szerepet játszott a bank kapcsolatainak kialakításában a nyugati pénzvilággal, a PMKB vállalati érdekeltségi hálózatának kiépítésében, iparvállalatok alapításában. „Tevékenysége a felelőssége teljes tudatában működő bankár egyik példaképe, aki a gazdasági életben – ágazattól függetlenül – minden életképes vállalatot, vállalkozást felkarolt, és a rendelkezésre álló anyagi eszközök függvényében gondoskodott hiteligényük kielégítéséről.“[6] 1913-ban 24 magyar és 12 külföldi pénzintézet, ipari és kereskedelmi vállalat igazgatótanácsának volt tagja.[7]

Irányította a PMKB előretörését a Balkánon, az ottani piac egyik legjobb ismerőjének számított. A PMKB célja az áru-, bank- és értékpapírüzletek közvetítése volt a Balkán és a nyugati államok között. Részesedésvásárlás vagy partneri együttműködés révén épültek ki a PMKB helyi képviseletei Szerbiában, Romániában, Bulgáriában és Törökországban, német és francia bankokkal együttműködve a balkáni tőkebehatolásban. E helyi bankok révén a PMKB részt vett állami kölcsönök közvetítésében, kereskedelmi ügyletek finanszírozásában, ipari és közlekedési vállalatok alapításában és fejlesztésében.[8]

A Budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsának tagja volt 1894-1908 között.[9] 1909-től a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezető igazgatóságának tagja[10], 1912-től a Magyar Textil- és Textilvegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének szakosztályi elnöke, 1915-től a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének elnöke volt.[11]

Az első világháború idején Weiss Fülöpöt több, a magyar gazdaság érdekeit Dél-Kelet-Európában védő szervezet élére választották. Így például az 1912-ben alapított Magyar-bosnyák és Keleti Gazdasági Központ társelnöke volt.[12] Az 1914 augusztusa előtt keletkezett szerbiai követelések behajtására egy német-osztrák-magyar szervezet jött létre. A szervezet Belgrádban közös, német-osztrák-magyar kirendeltséget tartott fenn. A magyar hitelezőkből alakult területi bizottság elnöke Weiss Fülöp volt.[13] 1917-ben a Romániában Érdekeltek Magyar Központja elnökeként tárgyalt a katonai hatóságokkal a központ bukaresti képviseletének felállításáról.[14]

A háborús gazdaság nyersanyagellátása szempontjából kiemelt szerepet láttak el a kormány égisze alatt szerveződő magángazdasági intézmények, az úgynevezett központok, amelyek közül a Gypjúközpont elnökévé és a Nyersanyagközpontok központjának társelnökévé választották.[15] Az egyes központok feladata a stratégiai jelentőségű nyersanyagok összegyűjtésének, felosztásának és felhasználásának irányítása volt. A Nyersanyagközpontok központjának célja a nyersanyagközvetítés mellett a magyar érdekek képviselete volt a közös hadügyminisztériumban, valamint a hasonló osztrák és német központokkal való érintkezés, de olyan kérdésekkel is foglalkozott, mint a háború utáni nyersanyagbeszerzésre vonatkozó ipari érdekek egyeztetése.[16]

Weiss Fülöp a két világháború közötti magyar gazdaság egyik központi szereplője volt. 1921-ben, Lánczy Leó halála után a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökévé választották, mely tisztét 1938-ig töltötte be. Vezetése alatt a PMKB kiheverte a háború, a forradalmak, a hiperinfláció és a trianoni döntés folyamán elszenvedett veszteségeit. Weiss prudens üzletpolitikája eredményeképp a PMKB stabilitása a világgazdasági válság idején sem került veszélybe, javítva a bank nemzetközi pénzpiacon visszaszerzett hírét.

Weiss Fülöp sokat tett Magyarország és a PMKB gazdasági kapcsolatainak megerősítéséért is a dél-kelet-európai szomszédos országokkal.[17] Szükségesnek tartotta különösen Magyarország és Románia együttműködését agrárérdekeik védelmében a nagy gazdasági világválság idején.[18]

A Magyar Nemzeti Bank főtanácsának annak megalakulásától, 1924-től 1938-ig tagja volt, s szintén 1938-ig volt a Pénzintézeti Központ választmányának tagja. A 20-as évek közepén a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének (TÉBE) elnöke volt.[19]Tagja volt a budapesti nagybankok által együttesen alapított pénzintézetek vezető testületeinek is: Budapesti Giro- és Pénztáregyesület (alapítva 1893-ban), Magyar pénzintézeteknek záloglevélkibocsátó szövetkezete (1926), Magyar Jelzálogintézeteknek Szövetkezete (1927), Magyar investment rt. (1931).[20]

A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvivő igazgatóságának tagjaként (1909-1938), 1915-1932-ig a Magyar Textilgyárosok Országos szövetsége elnökeként, majd díszelnökeként, s a PMKB érdekkörébe tartozó számos iparvállalat vezető testületében való részvételével[21] is hatást gyakorolt az ország ipari fejlődésére[22].

A Parlament felsőházának megalakulásától, 1927-től tagja volt, a kormányzó által élethossziglan kinevezett tagként. A Felsőház pénzügyi és iparügyi bizottságaiban dolgozott. 1931 augusztusában a világgazdasági válság kezelésére életre hívott ún. 33-as bizottságba is beválasztották.[23]

1930-ban a Magyar-Amerikai Kereskedelmi Kamara társelnökévé választották.[24] Tagja volt a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézete vezérlőbizottságának és a Société de la Nouvelle Revue de Hongrie választmányának is.[25]

1935-ben a PMKB élén visszavonult a folyó ügyek irányításától, munkáját a szorosan vett elnöki tevékenységre koncentrálta.[26] 1938-ban vonult nyugalomba, de a PMKB igazgatóságának tagja maradt, s betöltötte a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt. alelnöki tisztségét is.[27]

 

 

Személyisége, támogatói tevékenysége

Weiss Fülöp kétségkívül a Horthy-korszak gazdasági elitjéhez tartozott: 1935-ben a hetedik legnagyobb jövedelem tulajdonosa volt,[28] mégsem sorolták a „procc lipótvárosi bankemberek“ közé.[29] Méltatói szerint az üzleti, pénzügyi hozzáértés, ítélőképesség és megbízhatóság megtestesítője volt[30], akit rendkívüli szorgalom, munkabírás és szerénység jellemzett, s „üzleti koncepcióinak szolidsága, a biztos és tartós eredményekre való törekvés, a presztízs — vagy ahogy mondani szokta: »a standing« bálványainak feltétlen tisztelete”.[31] A korabeli jelentős műgyűjtők közé tartozott. Festménygyűjteményének és felesége kisplasztikai kollekciójának egyes darabjai a Szépművészeti Múzeumba, illetve a komáromi múzeumba kerültek.[32]

Az 1929-ben létrehozott Weiss Fülöp Alapítvány 10.000 USD alaptőkéjének kamatait a Magyar Tudományos Akadémia kiemelkedő alkotások vagy életmű díjazására fordíthatta. Így 1932-ben Kaán Károly Az Alföld problémája című munkáját, 1934-ben Rerrich Béla építész szegedi templomtéri épületcsoportját, 1936-ban vitéz Surányi-Unger Tivadar Magyar Nemzetgazdaság és Pénzügy c. munkáját díjazták, 1941-ben Babits Mihály kapta meg az alapítvány díját.[33]

 

Kitüntetései

1899-ben Ferenc József a harmadosztályú vaskoronarendet adományozta Weiss Fülöpnek, 1912-ben pedig a Ferenc József-rend középkeresztjét a csillaggal.[34] 1932 májusában a kormányzó közgazdasági és pénzügyi téren szerzett kiváló érdemei elismeréséül az I. osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Ez a legmagasabb magyar kitüntetés volt, mellyel a „kegyelmes“ cím járt együtt.[35]

 

 

 

Jegyzetek:

[1] Nádas Sándor (szerk.), 99 életrajz. Magyar selfmademanek. Pesti Futár, Budapest, 1929, p. 138.

[2] Weiss Fülöp gyásza. Magyar Gyáripar (a továbbiakban: MGY) 20 (1929) 1, p. 13.

[3] Weisz Fülöp érdekes beszéde 75-ik születésnapja ünnepén. Magyarország 42 (1935. január 1.) 1, p. 16; Mihók, Sándor (szerk.), Magyar Compass 1881. Pénzügyi évkönyv Magyarország és társországai számára, 9. évf. Budapest, 1881, p. 376.

[4] Botos János, Az első magyar bank útja megalakulásától államosításáig. Valóság 35 (1992) 2, pp. 34-43.

[5] Galánthai Nagy Sándor (szerk.), Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1914/1915, 42. évf. 1. kötet Pénzintézetek. Budapest, 1914 (a továbbiakban e séma szerint rövidítve: NMC 42/1 (1914-1915)), p. 122.

[6] Botos János, A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank története- Láng, Budapest, 1991, p. 39.

[7] Ezek közül 15 magyar és hat külföldi iparvállalat (pl. Schlick-Nicholson gép-, vagon- és hajógyár rt., Budapest, “Erzsébet” gőzmalom-társaság, Budapest, Hazai kőolaj-ipar rt., Budapest, Fiumei magyar olajipar rt., Fiume, Magyar gyapjuáru- katonaposztó és takaró-gyár r. t., Zsolna, Danubius Textilművek rt., Pozsony, Salgótarjáni palackgyár rt., Salgótarján, Danica vegyi ipar rt., Kapronca, Szlavónia, Máramarosi sóvasút rt., Budapest), négy magyar és négy külföldi bank (pl. Nemzeti pénzváltó rt., Budapesti Giro- és Pénztár-Egylet rt., Pozsonyi általános takarékpénztár rt., Kassai jelzálogbank rt., Szabadalmazott bosnyák-herczegovinai agrár- és kereskedelmi bank rt., Sarajevo), két magyar és egy külföldi biztosító (pl. Magyar-francia biztosító rt.), három magyar közlekedési vállalat (pl. Magyar helyi érdekű vasutak rt.) és egy külföldi kereskedelmi vállalat. Tomka, Béla, Személyi összefonódás bankok és iparvállalatok között a századforduló Magyarországán [Interlocking Directorates in Hungary at the Turn of the Century]. Replika, 25 (1997) 1, pp.  37-46; NMC 40/1 (1912-1913) és NMC 40/2 (1912-1913); Magyarország tiszti cím- és névtára 1913, 32. évf. KSH, Budapest, 1913 (a továbbiakban: Magyarország tiszti cím- és névtára).

[8] Hegedüs Lóránt, A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank keletkezésének és fennállásának története II. 1892-1917. Athenaeum, Budapest, 1917, p. 232-252; Kövér György, Bécsi és pesti bankok a Balkánon a századfordulón, in: Kövér György, A Pesti City öröksége. Budapest, 2012, pp. 359-363; Vécsey Miklós, Száz értékes magyar. Budapest, 1931, p. 298-301.

[9] Magyarország tiszti cím- és névtára vonatkozó évfolyamai.

[10] Galánthai Nagy Sándor (szerk.), Mihók-féle Magyar Compass 1919/1910. Pénzügyi és kereskedelmi évkönyv, 37. évf. 2. rész. Budapest, 1910, p. 739.

[11] NMC 40/2. (1913), p. 697; NMC 39/2 (1912), p. 728; NMC 44/2 (1917), p. 978.

[12] Magyarország tiszti cím- és névtára 1917, p. 695; A szerbiai hitelvédelem. MGy 6 (1916. június 1.) 11, p. 16-17.

[13] A szerbiai hitelvédelem. MGy 6 (1916. június 1.) 11, p. 16-17; Szerbiai követelések biztosítása, MGy 6 (1916. július 1.) 13, p. 12; A szerb követelések ügye. MGy 6 (191. október 1.) 19, p. 9.

[14] A Romániában Érdekeltek Központjának ülése. MGy 7 (1917. március 16.) 6, p. 10.

[15] A gyapjuközpont megalakulása. MGy 6 (1916. február 16.) 4, p. 35.

[16] NyersanyagközpontoK központja. MGy 6 (1916. február 16.) 4, p. 33; Az ukrániai nyersanyagbehozatal. MGy 8 (1918. március 1.) 5, pp. 11-12; A nyersanyagbeszerzés a háború után MGy 6 (1916. november 1.) 21, p. 8-9.

[17] Weisz Fülöp angol kölcsönt közvetít Belgrádnak. Pesti Napló 78 (1927. március 18.) 63, p. 3; képviselte a PMKB érdekeit pl. az Erdélyi Bank- és Takarékpénztár rt., a Petroşani Kőszénbánya Rt. és a Dacia-Romania Biztositó Rt. igazgatóságában. Kolozsvári Tükör/Ellenőr 18 (1931. március 17.) 3-4), p. 36.

[18] A dumping mérlegelésénél nincs igaza Trockijnak. Ellenzék 52 (1931. április 1.) 75, p. 2; Weiss Fülöp: “Bízom abban, hogy az európai államok megtalálják az együttműködés módját az orosz szovjet politikai törekvésével és dumping-politikájával szemben.” Keleti Újság 14 (1930. április 1.) 74, p. 9.

[19] NMC 50/1 (1925-1926), p. 240.

[20] NMC 56/1 (1932), p. 187, 429, 535.

[21] 1938-ban Weiss Fülöp a következő magyar iparvállalatok igazgatóságának elnöke volt: Felsőmagyarországi bánya- és kohómű rt., Szolnoki cukorgyár rt., Első magyar gazdasági gépgyár rt., Hazai papírgyár rt., Csepeli Fésüsfonalgyár rt., Magyar gyapjú- és pamutárugyár rt., Magyar posztógyár rt., alelnöke: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt., igazgatósági tagja: Salgótarjáni kőszénbánya Rt., Bácsmegyei mezőgazdasági rt., Magyar-Egyiptomi kereskedelmi rt., Első budapesti gőzmalmi rt. NMC 62/2 (1938).

[22] Az ipari export támogatására 1929-ben megalakult Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt. elnökévé őt választották meg; 1932-től az igazgatósági tanács tagjaként támogatta tovább a szervezet munkáját. A miniszteri véleményező szervekként működő Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács kereskedelmi oktatási szakosztályának tagja 1929-1935, az Országos Ipartanács tagja volt 1931-1935 között. Magyarország tiszti cím- és névtára vonatkozó évfolyamai.

[23] Az Országgyűlési almanach, a Felsőház naplóinak és irományainak vonatkozó évfolyamai.

[24] A Magyar-Amerikai Kereskedelmi Kamara újjáalakulása. MGy 21 (1930. január 1.), 1, p. 8.

[25] Haeffler István (szerk.), Országgyűlési almanach az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940, p. 596; NMC 62/2 (1938), p. 425.

[26] A Kereskedelmi Bank közgyűlésén bensőségesen ünnepelték Weiss Fülöpöt. Magyar Lloyd 7 (1935. február 9.) 6, p. 3.

[27] Weiss Fülöp. MGy 29 (1938. július 1.) 7, p. 8.

[28] Pogány Ágnes, A Horthy-korszak vagyoni és jövedelmi elitje. Jövedelmi viszonyok a két világháború közötti Magyarországon. Rubicon 18 (2007) 4-5, p. 26-31.

[29] Lengyel György, Vállalkozók, bankárok, kereskedők. A magyar gazdasági elit a 19. században és a 20. század első felében. Magvető, Budapest, 1989, p. 80.

[30] Weiss Fülöp kitüntetése. MGy 23 (1932. május 1.) 5, p. 7.

[31] Weiss Fülöp halála. MGy 33 (1942. április 20.) 4, p. 8; Intimitások a pesti bankvezérek életéből. Színházi Élet 19 (1929. február 24.) 9, p. 44; Weisz Fülöp kegyelmes úr. Reggeli Ujság 4 (1932. május 23.), 21, p. 8.

[32] https://www.kieselbach.hu/mugyujto/2162-weisz-weiss-fulop

[33] Az Akadémiai Értesítő vonatkozó évfolyamai; Széchenyi Ágnes, Mecénások a 20. századi magyar irodalomban és kultúrában. Híd 80 (2016) 6, pp. 99-114, p. 107; Darabos Pál, Domsa Károlyné (szerk.), Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány indexe 1840–1970, M–R. Budapest, 1975, p. 535.

[34] Fellner Henrik és Weiss Fülöp kitüntetése. MGy 2 (1912. augusztus 16.) 16, p. 10, Szentmiklóssy Géza (szerk.), A magyar feltámadás lexikona. Budapest, 1930, p. 1130; Magyarország tiszti cím- és névtára 1913, p. 30.

[35] Weiss Fülöp kitüntetése. MGy 23 (1932. május 1.) 5, p. 7.