Ifj. Chorin Ferenc
1879-ben született Budapesten id. Chorin Ferenc és Russ Amália fiaként. Apja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnök-vezérigazgatója, a képviselőház, majd 1903-tól a főrendiház tagja, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alapítója (1902) és 1925 januárjában bekövetkezett haláláig annak elnöke volt.
Ifjabb Chorin Ferenc Budapesten és Berlinben végzett egyetemi tanulmányai után 1901-ben sub auspicüs regis[1] avatták jog- és államtudományi doktorrá. Három év múlva megszerezte az ügyvédi diplomát. Jogászként is elsősorban ipari kérdésekkel foglalkozott. Több bánya- és építőipari, textil- és ruházati ipari, valamint gépipari és elektrotechnikai vállalat igazgatóságában foglalt helyet 1906-tól kezdve, többségüknél azok alapításától fogva. 1910-től a Nemzeti pénzváltó rt. igazgatósági tagjaként, 1912-től a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) ügyvivő igazgatóságának tagjaként is bővítette ismereteit a magyar gazdasági életről.
Az első világháború idején a gazdasági élet szervezésében szerzett további fontos tapasztalatokat. 1915-től a Magyar bánya- és kohóvállalatok egyesülete végrehajtó bizottságának tagja, 1917-től az ország szűkös szénkészleteivel való gazdálkodás céljából miniszterelnöki rendelettel alakult Országos szénbizottság végrehajtó bizottságának tagja, 1916-tól a gyapjúközpont ügyésze volt.[2]
1919-ben felhagyott ügyvédi tevékenységével. 1921-re elsősorban a Salgótarjáni befolyása alá került bányaipari cégekkel bővült azon vállalatok sora, melynek igazgatóságában helyet foglalt.[3] 1921-től 1941-ig az ország egyik vezető pénzintézete, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) igazgatóságának tagja.
1921-ben feleségül vette csepeli Weiss Manfréd báró lányát, báró Weiss Margit Daisy-t. Három gyermekük született. Weiss Manfréd 1922-ben bekövetkezett halála után Chorin sógoraival, báró Kornfeld Móriccal és Mauthner Alfréddal irányította a Weiss-Kornfeld-Chorin-Mauthner családok érdekkörébe tartozó vállalatokat.
1926-tól a MGYOSZ alelnöke, 1932 decemberétől elnöke volt. A 20-as évek elejétől a kormánypárt tagja, s Bethlen István konszolidációs politikájának egyik fő támogatója volt.[4] A kormányzó 1928 júniusában a MGYOSZ jelöltjeként nevezte ki a parlament felsőházának tagjává[5], s e tisztségre az egymást követő törvényhozási ciklusokban folyamatosan megválasztották.
A kormányzó 1922-ben Chorint, a Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság szakosztályi elnökét, érdemei elismeréséül kereskedelmi főtanácsossá nevezte ki, 1934-ben a közélet, a gazdaság és az ipar terén kifejtett eredményes működéséért a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki, 1936-ban titkos tanácsosi címmel ruházta fel.[6]
Chorin személyiségére vet fényt, hogy bár a korszak vagyoni és jövedelmi elitjéhez tartozott, gyermekeit mégis fillérre elszámoltatta zsebpénzükről, hogy takarékosságra nevelje őket.[7] Tisztánlátó, széles látókörű, gyors elhatározású, méltányos emberként jellemezte egy korabeli életrajzíró.[8]
Noha 1919-ben Chorin felvette a római katolikus vallást, a zsidótörvények és az erősödő antiszemita hangulat következtében szakmai-közéleti funkciói egy részétől kénytelen volt megválni. 1941 májusában lemondott elnöki pozíciójáról az MGYOSZ-ban, bár az ügyvivő igazgatóság választott tagja maradt[9], hasonlóképp lemondott a PMKB-ban betöltött ügyvezető alelnöki pozíciójáról, bár igazgatósági tag maradt. A kulcsfontosságú vállalatokban azonban megőrizte igazgatósági tagságát, így a Salgótarjáni elnök-vezérigazgatója, a Hungária villamossági rt. igazgatóságának elnöke, a Hungária vegyi- és kohóművek rt. igazgatóságának alelnöke, s a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt., a Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. és a Labor bizalmi rt., a Weiss Manfréd örököseinek közös tulajdonát képező vagyontárgyak kezelését ellátó vállalat igazgatóságának tagja maradt.[10]
Chorin informális befolyását a háború idején is megőrizte. Ahhoz a Bethlen István vezette, angolszász orientációjú csoporthoz tartozott, akik szorgalmazták a szakítást Németországgal, s a kapcsolatok helyreállítását Angliával és Amerikával. 1943-tól Kornfeld Móriccal együtt a Magyar Nemzeti Társaskör tagjaként is igyekezett a radikális antiszemita és náci politikusok hatását a gazdasági életben ellensúlyozni, valamint a szakszervezeti vezetőkkel tárgyalt a háború utáni gazdasági berendezkedésről. Maga és családtagjai aktívan, anyagilag is támogatták a lengyel és zsidó menekülteket és a zsidók támogatására kidolgozott különféle jótékonysági akciókat.[11] 1943-ban az MGYOSZ képviseletében ismét a Felsőház, majd az Iparügyi Minisztérium mellett felállított Ipari Anyaggazdálkodási Tanács tagja lett.[12]
Az ország 1944 márciusában történt megszállásakor a magyar gazdasági élet számos vezető személyiségével együtt a Gestapo elhurcolta. Heinrich Himmler, az SS feje, a Bécs melletti oberlanzensdorfi internálótáborból vitette őt vissza Budapestre. Himmler (látszólag) legálisan kívánta rátenni kezét a Weiss-Kornfeld-Chorin-Mauthner családok által ellenőrzött, a Weiss Manfréd Vas- és Acélművek Rt. körül tömörülő, alumíniumművet, repülőgépgyárakat, konzervgyárakat és kereskedelmi vállalatokat átfogó, Magyarország hadigazdasága számára kulcsfontosságú ipari konszernre.
- május 17-én Chorin Ferenc a Weiss család nevében a fenti ipari konszernt és a családtagok tulajdonában levő egyéb jelentős részvénycsomagokat, valamint a család telek- és háztulajdonai, ingó- és ingatlan vagyonának kezelését 25 évre “bizalmi kezelésbe” átadta az SS erők Kurt Becher által képviselt gazdasági csoportjának. Cserébe a család mindössze 600.000 dollár és 250.000 német birodalmi márkát kapott, s 40 családtag semleges országokba, Portugáliába és Svájcba távozhatott, ám 5 főt a németek túszként visszatartottak.[13]
A Szovjetunió a Potsdami egyezmény értelmében igényt tartott a teljes Weiss Manfréd-konszernre. A vállalatokat a Szovjetunióval folytatott hosszas tárgyalások után átszervezték és államosították. 1948. december 31-én létrejött a Weiss Manfréd acél- és fémművek magyar nemzeti vállalat, mely 1950-től Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd Csepel Vas- és Fémművek néven termelt.[14]
1947-ben Chorin Ferenc családjával New Yorkban telepedett le, ahol több vállalatot alapított, az arra rászorulókat támogatta, s a Magyar Nemzeti Bizottmány társelnöki pozícióját is ellátta.[15] 1964-ben hunyt el. Hamvait kérésére hazaszállították, családjával együtt a Kerepesi temetőben nyugszik.
Szakmai tevékenysége
Ipari menedzseri tevékenysége középpontjában a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. állt, melynek 1906-tól igazgatósági tagja, 1919-től vezérigazgatója, 1925-től, apja halála után elnök-vezérigazgatója lett. Működése idején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megerősítette pozícióját, mint az ország egyik vezető bányavállalata.
1921-től a két legjelentősebb észak-magyarországi bányavállalat, a Salgótarjáni és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekközösségben működött, Chorin az utóbbi vállalat igazgatósági tagja lett. A Salgótarjáni 1894-ben megvásárolt és jelentősen továbbfejlesztett Zsil-völgyi bányái a trianoni döntés nyomán román területre kerültek. Chorin (a PMKB részvételével) úgy biztosította az ehhez való hozzáférést, hogy az 1921-ben 100 millió lej alaptőkével megalakult Petrosani societate anonima romana pentru exploatarea mineral de carboni (Petrosani román kőszénbánya rt.) vállalat részvényeinek fele a Salgótarjáni, másik fele egy román tőkéscsoport tulajdonába került.[16]
Chorin működése idején a Salgótarjáni jelentős műszaki fejlesztést hajtott végre, valamint további bányavállalatokat vont érdekkörébe. Részben az összezsugorodott piachoz való alkalmazkodás eszközeként a vállalat kiterjesztette tevékenységét az építőanyaggyártásra, a vegyiparra, s az üveggyártásra. A Salgótarjáni a 20-as évek közepétől bekapcsolódott az ország villamosításába is. Három fő áramfejlesztő telepe Salgótarjánban, Dorogon, Máza-Szászváron, majd Várpalotán a vállalat saját szükségletein felül a környező településeket is ellátta.
1939-ben a Salgótarjáni 27,3 millió pengő tőkével, kb. 10.000 munkással az ország második legnagyobb bányavállalata volt, részvényeit a budapesti és a bécsi tőzsdén is jegyezték.
Közéleti tevékenysége
Chorin közéleti tevékenységének középpontjában a MGYOSZ állt, melynek 1926-tól alelnöke, 1933-tól 1941-ig elnöke volt. A MGYOSZ a gyáripar érdekképviseleti szerveként a kormányzat és az illetékes hatóságok számára ipari és kereskedelmi kérdésekben szakvéleményeket fogalmazott meg.[17] A MGYOSZ és az ipari szakegyesületek közreműködésével Chorin 1923-ban megalapította a Magyar Munkaadók Központját, melynek első elnöke lett.[18] 1928-ban a kincstár nevében a Pénzintézeti Központ és a MGYOSZ által alapított, iparvállalatok számára hosszú lejáratú jelzáloghiteleket nyújtó Országos magyar ipari jelzálogintézet rt. igazgatósági tagja lett, mely funkciót 1940-ig töltötte be.
Chorin széles körű közéleti tevékenységébe betekintést ad 1938-ban betöltött további tisztségeinek sora. A Magyar bánya- és kohóvállalatok egyesületének és a Magyar cementgyárak és mészégetők országos szövetségének társelnöke. A Magyar-Amerikai kereskedelmi kamara társelnöke. Az iparvállalatok racionálisabb működését támogató Magyar Racionalizálási Bizottság elnöki, a Magyar Szabványügyi Intézet elnöki, a Magyar Vámpolitikai Központ egyik elnöki funkcióját is betöltötte. Az Iparügyi Minisztérium véleményező szerveként működő Országos Ipartanács, majd Országos Iparügyi Tanács gyáripari szakosztályának elnöke, a Budapesti Nemzetközi Vásár társelnöke, a „Magyar Gazdaságkutató Intézet” Egyesület elnöki tanácsának tagja, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület alelnöke, a Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság szakosztályi elnöke, az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának tagja volt.[19]
A sajtó iránt is megnyilvánult Chorin érdeklődése. 1910-ben Édesapjával, sógorával, Kornfeld Móriccal és Hatvany Lajossal együtt a Nyugat egyik első támogatója. Chorin Ferenc 1910-1916-ig a Nyugat irodalmi és nyomdai rt. igazgatósági tagja, s a két világháború között is a lap támogatója volt .[20] Támogatta a következő folyóiratokat: Pester Lloyd, Magyar Szemle, Nouvelle Revue de Hongrie, Hungarian Quaterly, Magyar Nemzet.[21] A napilapokban és a szaksajtóban rendszeresen jelentek meg cikkei, a rádióban is többször megszólalt, külföldön elsősorban a Neue Freie Presse hasábjain írt a magyar gazdasági helyzetről.[22]
A Parlament Felsőházában a Közgazdasági és közlekedésügyi, majd Iparügyi, a Külügyi, és a Pénzügyi bizottságban tevékenykedett, emellett megalakulásától kezdve a világgazdasági válság kezelésére életre hívott, de a korszakban végig fennálló ún. 33-as bizottságba[23] a felsőház részéről választott tagok egyike volt.[24]
A második zsidótörvény tárgyalása során 1939-ben elhangzott, utolsó felsőházi beszéde – Chorin mértéktartására jellemzően – nem érzelmi, hanem gazdasági érveket állított középpontba.[25] Figyelmeztette kortársait, hogy a munkanélküliséggel sújtott középosztály elhelyezkedésének konstruktív megoldása helyett a zsidók nagy számban való gyors eltávolítása a gazdasági életből súlyos megrázkódtatást fog előidézni az egyes vállalatok működésében és külkapcsolataiban, s a tőkeképződést és a vállalkozási hajlamot tartósan visszafogja majd. A háborús légkörben pedig különösen fontos lenne, hogy az ország ipara jól működjön. Figyelmeztetett: “Ki tudja, hogy a feldobott kő kit hogyan talál meg, hogy a hullám gyűrűi hol fognak megállni?”
Emlékezete
Salgótarjánban idősebb és ifjabb Chorin Ferenc emlékét közös emléktábla őrzi.[26]
Hivatkozások
[1] Sub auspiciis regis (lat.) “a. m. a király védnöksége alatt; egyetemi intézmény, mely szerint bizonyos végzett egyetemi hallgatókat, akik összes vizsgálataikat és doktori szigorlataikat kitüntetéssel tették le, a király védnöksége mellett ünnepiesen felavatnak (…) ilyen ünnepies promoveálásban (…) a budapesti egyetem összes karainak hallgatói közül csak kettő, a kolozsvári egyetem hallgatói közül csak egy részesül.” Pallas nagylexikona https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/s-16BBE/sub-auspiciis-regis-1812D/
[2] Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1916-1917, XLIV. évf., 2. kötet, Budapest, 1917 (a továbbiakban e séma szerint rövidítve: NMC 44/2 (1916-1917)), p. 489, 830, 974; NMC 46- 47/2 (1918/19 – 1919/20), p. 293, 837, 997.
[3] Bánya- és építőipari vállalatok: Salgótarjáni kőszénbánya rt., Rimamurány-salgótarjáni vasmű rt., Délmagyarországi kőszénbánya rt., Esztergom-szászvári kőszénbánya rt., Esztergomvidéki kőszénbánya rt., Hatvanvidéki szénbánya rt., Nyugatmagyarországi kőszénbánya rt., Egyesült tégla- és czementgyár rt., Tordai czementgyár rt.; fém- és gépipari vállalatok: Naxos csiszológyár rt., Schlick-Nicholson gép, vagon és hajógyár rt., Első magyar gazdasági gépgyár rt.; textilipari vállalatok: Magyar gyapjúipar rt. (előbbi cége: Magyar gyapjúfonalgyár rt.), Nemzeti egyesült textilművek rt.; vegyipari vállalatok: Hunnia magyar robbantószer rt., Nemzeti kátrány-, ásványolaj és vegyi ipar rt., Resinol illó-olaj gyár rt.; valamint Telefongyár rt. és Unió erdőipar rt., in: a NMC 46-47/2 (1918/19 – 1919/20) és 48/2 (1920/21) kötetei.
[4] Vida, István, Három Chorin-levél, in: Századok 111 (1977) 2, p. 362-380.
[5] Az 1927. évi január hó 25-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai, VII. kötet. Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt, 1928, p. 346-347.
[6] Magyarország tiszti cím- és névtára 1937, XLV. évf. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal / Magyar Kir. Állami Nyomda, Budapest, 1937, p. 548-549.
[7] Pogány, 2007, p. 30.
[8] Vécsey, Miklós, Száz értékes magyar. Budapest, [Hungária Ny.], 1931, p. 56-58.
[9] Chorin Ferenc elnökünk lemondása, in: Magyar Gyáripar XXXII (1941) 6, p. 2-4.
[10] A NMC vonatkozó évfolyamai.
[11] Vida, 1977, p. 364-378.
[12] Magyarország tiszti cím- és névtára 1944, p. 345.
[13] Karsai, Elek; Szinai, Miklós, A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története, in: Századok 95 (1961) 4-5, pp. 680-719.
[14] https://www.archivnet.hu/politika/a_weiss_manfred_konszerntol_a_rakosi_matyas_muvekig_egy_csaladi_vagyon_vegnapjai.html
[15] Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből, 1879–1964; sajtó alá rend., szerk., jegyz. Bán D. András, bev. Strasserné Chorin Daisy, előszó: Habsburg Ottó. Osiris, Budapest, 1999.
[16] NMC 49/1 (1923), p. 84; NMC 63/2 (1939), p. 81-83.
[17] https://www.mgyosz.hu/tortenet/
[18] A Magyar Munkaadók Központja, in: Magyar Gyáripar XIV (1923) 1-2, p. 15; Chorin Ferenc elnökünk lemondása, in: Magyar Gyáripar XXXII (1941) 6, p. 2-4.
[19] NMC 62/2 (1938), p. 32-42; Magyarország tiszti cím- és névtára 1938, p. 198, 201, 202, 217, 222, 462.
[20] Széchenyi, Ágnes, Mecénások a 20. századi magyar irodalomban és kultúrában, in: Híd 80 (2016) 6, pp. 99-114, p. 101; NMC vonatkozó évfolyamai.
[21] Vida, 1977, p. 368; Magyarország tiszti cím- és névtára 1938, p. 471-475.
[22] Vécsey 1931, pp. 56-58.
[23] “a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. Tc. értelmében alakított 33-as Országos bizottság”
[24] A Sturm-féle Országgyűlési almanach vonatkozó évfolyamai.
[25] Chorin beszéde a Felsőház 68. ülésén, 1939. április 17-én. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója, IV. kötet. Budapest, Athenaeum, 1939, pp. 179-181.
[26] https://www.kozterkep.hu/28005/id-es-ifj-chorin-ferenc-emlektablaja
Született: 1879
Születési hely: Budapest
Halál ideje: 1964
Halál helye: New York
Foglalkozás:
Szülők: id. dr. Chorin Ferenc és Russ Amália
Házastársak: báró Weiss Margit Daisy
Gyermekek:
Szerző: Hidvégi Mária
Született: 1879
Születési hely: Budapest
Halál ideje: 1964
Halál helye: New York
Foglalkozás:
Szülők: id. dr. Chorin Ferenc és Russ Amália
Házastársak: báró Weiss Margit Daisy
Gyermekek:
Szerző: Hidvégi Mária
Ifj. Chorin Ferenc
1879-ben született Budapesten id. Chorin Ferenc és Russ Amália fiaként. Apja a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elnök-vezérigazgatója, a képviselőház, majd 1903-tól a főrendiház tagja, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alapítója (1902) és 1925 januárjában bekövetkezett haláláig annak elnöke volt.
Ifjabb Chorin Ferenc Budapesten és Berlinben végzett egyetemi tanulmányai után 1901-ben sub auspicüs regis[1] avatták jog- és államtudományi doktorrá. Három év múlva megszerezte az ügyvédi diplomát. Jogászként is elsősorban ipari kérdésekkel foglalkozott. Több bánya- és építőipari, textil- és ruházati ipari, valamint gépipari és elektrotechnikai vállalat igazgatóságában foglalt helyet 1906-tól kezdve, többségüknél azok alapításától fogva. 1910-től a Nemzeti pénzváltó rt. igazgatósági tagjaként, 1912-től a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) ügyvivő igazgatóságának tagjaként is bővítette ismereteit a magyar gazdasági életről.
Az első világháború idején a gazdasági élet szervezésében szerzett további fontos tapasztalatokat. 1915-től a Magyar bánya- és kohóvállalatok egyesülete végrehajtó bizottságának tagja, 1917-től az ország szűkös szénkészleteivel való gazdálkodás céljából miniszterelnöki rendelettel alakult Országos szénbizottság végrehajtó bizottságának tagja, 1916-tól a gyapjúközpont ügyésze volt.[2]
1919-ben felhagyott ügyvédi tevékenységével. 1921-re elsősorban a Salgótarjáni befolyása alá került bányaipari cégekkel bővült azon vállalatok sora, melynek igazgatóságában helyet foglalt.[3] 1921-től 1941-ig az ország egyik vezető pénzintézete, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) igazgatóságának tagja.
1921-ben feleségül vette csepeli Weiss Manfréd báró lányát, báró Weiss Margit Daisy-t. Három gyermekük született. Weiss Manfréd 1922-ben bekövetkezett halála után Chorin sógoraival, báró Kornfeld Móriccal és Mauthner Alfréddal irányította a Weiss-Kornfeld-Chorin-Mauthner családok érdekkörébe tartozó vállalatokat.
1926-tól a MGYOSZ alelnöke, 1932 decemberétől elnöke volt. A 20-as évek elejétől a kormánypárt tagja, s Bethlen István konszolidációs politikájának egyik fő támogatója volt.[4] A kormányzó 1928 júniusában a MGYOSZ jelöltjeként nevezte ki a parlament felsőházának tagjává[5], s e tisztségre az egymást követő törvényhozási ciklusokban folyamatosan megválasztották.
A kormányzó 1922-ben Chorint, a Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság szakosztályi elnökét, érdemei elismeréséül kereskedelmi főtanácsossá nevezte ki, 1934-ben a közélet, a gazdaság és az ipar terén kifejtett eredményes működéséért a Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntette ki, 1936-ban titkos tanácsosi címmel ruházta fel.[6]
Chorin személyiségére vet fényt, hogy bár a korszak vagyoni és jövedelmi elitjéhez tartozott, gyermekeit mégis fillérre elszámoltatta zsebpénzükről, hogy takarékosságra nevelje őket.[7] Tisztánlátó, széles látókörű, gyors elhatározású, méltányos emberként jellemezte egy korabeli életrajzíró.[8]
Noha 1919-ben Chorin felvette a római katolikus vallást, a zsidótörvények és az erősödő antiszemita hangulat következtében szakmai-közéleti funkciói egy részétől kénytelen volt megválni. 1941 májusában lemondott elnöki pozíciójáról az MGYOSZ-ban, bár az ügyvivő igazgatóság választott tagja maradt[9], hasonlóképp lemondott a PMKB-ban betöltött ügyvezető alelnöki pozíciójáról, bár igazgatósági tag maradt. A kulcsfontosságú vállalatokban azonban megőrizte igazgatósági tagságát, így a Salgótarjáni elnök-vezérigazgatója, a Hungária villamossági rt. igazgatóságának elnöke, a Hungária vegyi- és kohóművek rt. igazgatóságának alelnöke, s a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű rt., a Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. és a Labor bizalmi rt., a Weiss Manfréd örököseinek közös tulajdonát képező vagyontárgyak kezelését ellátó vállalat igazgatóságának tagja maradt.[10]
Chorin informális befolyását a háború idején is megőrizte. Ahhoz a Bethlen István vezette, angolszász orientációjú csoporthoz tartozott, akik szorgalmazták a szakítást Németországgal, s a kapcsolatok helyreállítását Angliával és Amerikával. 1943-tól Kornfeld Móriccal együtt a Magyar Nemzeti Társaskör tagjaként is igyekezett a radikális antiszemita és náci politikusok hatását a gazdasági életben ellensúlyozni, valamint a szakszervezeti vezetőkkel tárgyalt a háború utáni gazdasági berendezkedésről. Maga és családtagjai aktívan, anyagilag is támogatták a lengyel és zsidó menekülteket és a zsidók támogatására kidolgozott különféle jótékonysági akciókat.[11] 1943-ban az MGYOSZ képviseletében ismét a Felsőház, majd az Iparügyi Minisztérium mellett felállított Ipari Anyaggazdálkodási Tanács tagja lett.[12]
Az ország 1944 márciusában történt megszállásakor a magyar gazdasági élet számos vezető személyiségével együtt a Gestapo elhurcolta. Heinrich Himmler, az SS feje, a Bécs melletti oberlanzensdorfi internálótáborból vitette őt vissza Budapestre. Himmler (látszólag) legálisan kívánta rátenni kezét a Weiss-Kornfeld-Chorin-Mauthner családok által ellenőrzött, a Weiss Manfréd Vas- és Acélművek Rt. körül tömörülő, alumíniumművet, repülőgépgyárakat, konzervgyárakat és kereskedelmi vállalatokat átfogó, Magyarország hadigazdasága számára kulcsfontosságú ipari konszernre.
- május 17-én Chorin Ferenc a Weiss család nevében a fenti ipari konszernt és a családtagok tulajdonában levő egyéb jelentős részvénycsomagokat, valamint a család telek- és háztulajdonai, ingó- és ingatlan vagyonának kezelését 25 évre “bizalmi kezelésbe” átadta az SS erők Kurt Becher által képviselt gazdasági csoportjának. Cserébe a család mindössze 600.000 dollár és 250.000 német birodalmi márkát kapott, s 40 családtag semleges országokba, Portugáliába és Svájcba távozhatott, ám 5 főt a németek túszként visszatartottak.[13]
A Szovjetunió a Potsdami egyezmény értelmében igényt tartott a teljes Weiss Manfréd-konszernre. A vállalatokat a Szovjetunióval folytatott hosszas tárgyalások után átszervezték és államosították. 1948. december 31-én létrejött a Weiss Manfréd acél- és fémművek magyar nemzeti vállalat, mely 1950-től Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek, majd Csepel Vas- és Fémművek néven termelt.[14]
1947-ben Chorin Ferenc családjával New Yorkban telepedett le, ahol több vállalatot alapított, az arra rászorulókat támogatta, s a Magyar Nemzeti Bizottmány társelnöki pozícióját is ellátta.[15] 1964-ben hunyt el. Hamvait kérésére hazaszállították, családjával együtt a Kerepesi temetőben nyugszik.
Szakmai tevékenysége
Ipari menedzseri tevékenysége középpontjában a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. állt, melynek 1906-tól igazgatósági tagja, 1919-től vezérigazgatója, 1925-től, apja halála után elnök-vezérigazgatója lett. Működése idején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. megerősítette pozícióját, mint az ország egyik vezető bányavállalata.
1921-től a két legjelentősebb észak-magyarországi bányavállalat, a Salgótarjáni és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. érdekközösségben működött, Chorin az utóbbi vállalat igazgatósági tagja lett. A Salgótarjáni 1894-ben megvásárolt és jelentősen továbbfejlesztett Zsil-völgyi bányái a trianoni döntés nyomán román területre kerültek. Chorin (a PMKB részvételével) úgy biztosította az ehhez való hozzáférést, hogy az 1921-ben 100 millió lej alaptőkével megalakult Petrosani societate anonima romana pentru exploatarea mineral de carboni (Petrosani román kőszénbánya rt.) vállalat részvényeinek fele a Salgótarjáni, másik fele egy román tőkéscsoport tulajdonába került.[16]
Chorin működése idején a Salgótarjáni jelentős műszaki fejlesztést hajtott végre, valamint további bányavállalatokat vont érdekkörébe. Részben az összezsugorodott piachoz való alkalmazkodás eszközeként a vállalat kiterjesztette tevékenységét az építőanyaggyártásra, a vegyiparra, s az üveggyártásra. A Salgótarjáni a 20-as évek közepétől bekapcsolódott az ország villamosításába is. Három fő áramfejlesztő telepe Salgótarjánban, Dorogon, Máza-Szászváron, majd Várpalotán a vállalat saját szükségletein felül a környező településeket is ellátta.
1939-ben a Salgótarjáni 27,3 millió pengő tőkével, kb. 10.000 munkással az ország második legnagyobb bányavállalata volt, részvényeit a budapesti és a bécsi tőzsdén is jegyezték.
Közéleti tevékenysége
Chorin közéleti tevékenységének középpontjában a MGYOSZ állt, melynek 1926-tól alelnöke, 1933-tól 1941-ig elnöke volt. A MGYOSZ a gyáripar érdekképviseleti szerveként a kormányzat és az illetékes hatóságok számára ipari és kereskedelmi kérdésekben szakvéleményeket fogalmazott meg.[17] A MGYOSZ és az ipari szakegyesületek közreműködésével Chorin 1923-ban megalapította a Magyar Munkaadók Központját, melynek első elnöke lett.[18] 1928-ban a kincstár nevében a Pénzintézeti Központ és a MGYOSZ által alapított, iparvállalatok számára hosszú lejáratú jelzáloghiteleket nyújtó Országos magyar ipari jelzálogintézet rt. igazgatósági tagja lett, mely funkciót 1940-ig töltötte be.
Chorin széles körű közéleti tevékenységébe betekintést ad 1938-ban betöltött további tisztségeinek sora. A Magyar bánya- és kohóvállalatok egyesületének és a Magyar cementgyárak és mészégetők országos szövetségének társelnöke. A Magyar-Amerikai kereskedelmi kamara társelnöke. Az iparvállalatok racionálisabb működését támogató Magyar Racionalizálási Bizottság elnöki, a Magyar Szabványügyi Intézet elnöki, a Magyar Vámpolitikai Központ egyik elnöki funkcióját is betöltötte. Az Iparügyi Minisztérium véleményező szerveként működő Országos Ipartanács, majd Országos Iparügyi Tanács gyáripari szakosztályának elnöke, a Budapesti Nemzetközi Vásár társelnöke, a „Magyar Gazdaságkutató Intézet” Egyesület elnöki tanácsának tagja, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület alelnöke, a Magyar Kereskedelmi Statisztikai Értékmegállapító Bizottság szakosztályi elnöke, az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának tagja volt.[19]
A sajtó iránt is megnyilvánult Chorin érdeklődése. 1910-ben Édesapjával, sógorával, Kornfeld Móriccal és Hatvany Lajossal együtt a Nyugat egyik első támogatója. Chorin Ferenc 1910-1916-ig a Nyugat irodalmi és nyomdai rt. igazgatósági tagja, s a két világháború között is a lap támogatója volt .[20] Támogatta a következő folyóiratokat: Pester Lloyd, Magyar Szemle, Nouvelle Revue de Hongrie, Hungarian Quaterly, Magyar Nemzet.[21] A napilapokban és a szaksajtóban rendszeresen jelentek meg cikkei, a rádióban is többször megszólalt, külföldön elsősorban a Neue Freie Presse hasábjain írt a magyar gazdasági helyzetről.[22]
A Parlament Felsőházában a Közgazdasági és közlekedésügyi, majd Iparügyi, a Külügyi, és a Pénzügyi bizottságban tevékenykedett, emellett megalakulásától kezdve a világgazdasági válság kezelésére életre hívott, de a korszakban végig fennálló ún. 33-as bizottságba[23] a felsőház részéről választott tagok egyike volt.[24]
A második zsidótörvény tárgyalása során 1939-ben elhangzott, utolsó felsőházi beszéde – Chorin mértéktartására jellemzően – nem érzelmi, hanem gazdasági érveket állított középpontba.[25] Figyelmeztette kortársait, hogy a munkanélküliséggel sújtott középosztály elhelyezkedésének konstruktív megoldása helyett a zsidók nagy számban való gyors eltávolítása a gazdasági életből súlyos megrázkódtatást fog előidézni az egyes vállalatok működésében és külkapcsolataiban, s a tőkeképződést és a vállalkozási hajlamot tartósan visszafogja majd. A háborús légkörben pedig különösen fontos lenne, hogy az ország ipara jól működjön. Figyelmeztetett: “Ki tudja, hogy a feldobott kő kit hogyan talál meg, hogy a hullám gyűrűi hol fognak megállni?”
Emlékezete
Salgótarjánban idősebb és ifjabb Chorin Ferenc emlékét közös emléktábla őrzi.[26]
Hivatkozások
[1] Sub auspiciis regis (lat.) “a. m. a király védnöksége alatt; egyetemi intézmény, mely szerint bizonyos végzett egyetemi hallgatókat, akik összes vizsgálataikat és doktori szigorlataikat kitüntetéssel tették le, a király védnöksége mellett ünnepiesen felavatnak (…) ilyen ünnepies promoveálásban (…) a budapesti egyetem összes karainak hallgatói közül csak kettő, a kolozsvári egyetem hallgatói közül csak egy részesül.” Pallas nagylexikona https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-pallas-nagy-lexikona-2/s-16BBE/sub-auspiciis-regis-1812D/
[2] Nagy Magyar Compass (azelőtt Mihók-féle) 1916-1917, XLIV. évf., 2. kötet, Budapest, 1917 (a továbbiakban e séma szerint rövidítve: NMC 44/2 (1916-1917)), p. 489, 830, 974; NMC 46- 47/2 (1918/19 – 1919/20), p. 293, 837, 997.
[3] Bánya- és építőipari vállalatok: Salgótarjáni kőszénbánya rt., Rimamurány-salgótarjáni vasmű rt., Délmagyarországi kőszénbánya rt., Esztergom-szászvári kőszénbánya rt., Esztergomvidéki kőszénbánya rt., Hatvanvidéki szénbánya rt., Nyugatmagyarországi kőszénbánya rt., Egyesült tégla- és czementgyár rt., Tordai czementgyár rt.; fém- és gépipari vállalatok: Naxos csiszológyár rt., Schlick-Nicholson gép, vagon és hajógyár rt., Első magyar gazdasági gépgyár rt.; textilipari vállalatok: Magyar gyapjúipar rt. (előbbi cége: Magyar gyapjúfonalgyár rt.), Nemzeti egyesült textilművek rt.; vegyipari vállalatok: Hunnia magyar robbantószer rt., Nemzeti kátrány-, ásványolaj és vegyi ipar rt., Resinol illó-olaj gyár rt.; valamint Telefongyár rt. és Unió erdőipar rt., in: a NMC 46-47/2 (1918/19 – 1919/20) és 48/2 (1920/21) kötetei.
[4] Vida, István, Három Chorin-levél, in: Századok 111 (1977) 2, p. 362-380.
[5] Az 1927. évi január hó 25-ére összehívott országgyűlés felsőházának irományai, VII. kötet. Budapest, Pesti Könyvnyomda Rt, 1928, p. 346-347.
[6] Magyarország tiszti cím- és névtára 1937, XLV. évf. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal / Magyar Kir. Állami Nyomda, Budapest, 1937, p. 548-549.
[7] Pogány, 2007, p. 30.
[8] Vécsey, Miklós, Száz értékes magyar. Budapest, [Hungária Ny.], 1931, p. 56-58.
[9] Chorin Ferenc elnökünk lemondása, in: Magyar Gyáripar XXXII (1941) 6, p. 2-4.
[10] A NMC vonatkozó évfolyamai.
[11] Vida, 1977, p. 364-378.
[12] Magyarország tiszti cím- és névtára 1944, p. 345.
[13] Karsai, Elek; Szinai, Miklós, A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története, in: Századok 95 (1961) 4-5, pp. 680-719.
[14] https://www.archivnet.hu/politika/a_weiss_manfred_konszerntol_a_rakosi_matyas_muvekig_egy_csaladi_vagyon_vegnapjai.html
[15] Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből, 1879–1964; sajtó alá rend., szerk., jegyz. Bán D. András, bev. Strasserné Chorin Daisy, előszó: Habsburg Ottó. Osiris, Budapest, 1999.
[16] NMC 49/1 (1923), p. 84; NMC 63/2 (1939), p. 81-83.
[17] https://www.mgyosz.hu/tortenet/
[18] A Magyar Munkaadók Központja, in: Magyar Gyáripar XIV (1923) 1-2, p. 15; Chorin Ferenc elnökünk lemondása, in: Magyar Gyáripar XXXII (1941) 6, p. 2-4.
[19] NMC 62/2 (1938), p. 32-42; Magyarország tiszti cím- és névtára 1938, p. 198, 201, 202, 217, 222, 462.
[20] Széchenyi, Ágnes, Mecénások a 20. századi magyar irodalomban és kultúrában, in: Híd 80 (2016) 6, pp. 99-114, p. 101; NMC vonatkozó évfolyamai.
[21] Vida, 1977, p. 368; Magyarország tiszti cím- és névtára 1938, p. 471-475.
[22] Vécsey 1931, pp. 56-58.
[23] “a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931: XXVI. Tc. értelmében alakított 33-as Országos bizottság”
[24] A Sturm-féle Országgyűlési almanach vonatkozó évfolyamai.
[25] Chorin beszéde a Felsőház 68. ülésén, 1939. április 17-én. Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett országgyűlés felsőházának naplója, IV. kötet. Budapest, Athenaeum, 1939, pp. 179-181.
[26] https://www.kozterkep.hu/28005/id-es-ifj-chorin-ferenc-emlektablaja