Sarbó (Schön) Vilmos de Szepesváralja

Schön (1898-tól Sarbó) Vilmos 1829-ben született Szepesváralján. Korának egyik legjelentősebb biztosítási szakembere. Középiskolai tanulmányait követően hivatalnoki pályáját az Osztrák Phönix Biztosító Intézetnél kezdte meg, majd a Pesti Biztosító szolgálatába állt. 1868–1899 között harminc éven át a társaság vezérigazgatója, majd lemondása után 1906-os haláláig az igazgatóság tagja. Számos bank és iparvállalat nagyrészvényese, felügyelőbizottsági tagja. A közgazdaságtan terén végzett munkásságáért 1898-ban szepesváraljai előnévvel magyar nemességet kapott.

Sarbó – születésekor Schön – Vilmos 1829-ben született valószínűleg Szepesváralján zsidó kispolgári családban. Biztosítási hivatalnoki pályáját az 1860-ban alakult Osztrák Phönix Biztosító Intézetnél kezdte meg Pesten. A Pesti Biztosító 1864-es megalakulása után csatlakozott a társasághoz és 1867-ben már annak vezérigazgatója volt. Feleségétől Lőwy Auréliától öt gyermeke született: Teréz, Elza, Leó, Artúr és Emil. Schön Vilmos 1898-ig az időközben Foncière Pesti Biztosító névre átkeresztelt társaság vezérigazgatója és 1906-os haláláig igazgatósági tagja maradt. Első Magyar Általános Biztosító Társaság (EMÁBIT) szolgálatába állt és 75 éven át, haláláig abban is maradt. Legidősebb fia Leó (1864–1916) szintén a biztosító hivatalnoka volt, majd annak nyugdíjba vonulása után a társaság elsőszámú vezetője lett. Második fia, Artúr (1867–1943) nemzetközi hírű ideggyógyász, logopédus, egyetemi magántanár, szintén Foncière alkalmazottja volt. Schön Vilmos a közgazdaságtan terén végzett eredményes munkásságáért 1898-ban szepesváraljai előnévvel magyar nemességet kapott. A Sarbó nevet már néhány évvel korábban is használta, de hivatalosan 1898-ban vette fel. Sarbó Vilmos rövid betegség után, 77 évesen budapesti otthonában halt meg. A rákoskereszttúri temetőben temették el.

Schön Vilmos korai pályafutásáról nem sokat tudunk. Az osztrák Phönixhez 1864 augusztusában, 35 évesen csatlakozott, amikor a bécsi székhelyű biztosító vezérügynökséget hozott létre Pesten. Schönnek ekkor már kellet, hogy legyen biztosítási vagy cégvezetési tapasztalata, mert első titkárként, ő volt vezérügynökség első számú vezetője. A Pesti Biztosító Intézet 1867-ben megürült vezérigazgatói posztjáért – a sajtóhírek szerint – az Első Magyar károsztályának vezetőjével, Ormody Vilmossal versengett és végül 1867. májusában elnyerte a pozíciót. Az ekkor mindössze két éve működő cég a pesti „kisválság” közepette komoly pénzügyi nehézségekkel nézett szembe, de Schön vezetésével ezt, és az 1873-as bécsi tőzsdekrachot is sikerült átvészelnie a cégnek. A válságok utáni konszolidációt már új tulajdonosi szerkezettel hajtotta végre a Pesti Biztosító. 1879 év végével francia és bécsi befektetők vették át az ekkor Foncière Pesti Biztosítóra átkeresztelt céget. Schön munkáját az új tulajdonosok is elismerték, mert további 19 évig maradt a társaság vezérigazgatója. Közel 70 évesen 1898-ban vonult vissza a vállalat közvetlen irányításától. A vezetésből ugyanakkor 1906-os haláláig nem távozott, előbb az igazgatóság elnöki posztját vállalta el, majd ebből visszalépve egyszerű igazgatósági tagként szolgálta tovább a társaságot. A cég operatív vezetését legidősebb fiára, Leóra és az egyik – szintén a kezdeti évektől meghatározó szerepet játszó – nagyrészvényesi család tagjára, Reich Mórra hagyta. A két társ ügyvezetőt Schön már korábban kiszemelte utódául. A két fiatal hivatalnok 1893-ig Schön Vilmos titkáraként, attól fogva pedig igazgatóként dolgozott.

A Schön – illetve ekkor már Sarbó – család Leó 1916-os halálával sem tűnt el a Foncière vezetéséből. Schön Vilmos középső fia, Artúr – már nemzetközi hírű ideggyógyászként – 1915-től 1843-as haláláig a társaság vezető főorvosa volt. Ez a pozíció a piac egyik legjelentősebb életbiztosítási szereplőjénél messze nem csupán dekórum, vagy jövedelemkiegészítés volt a kórházi és az egyetemi magántanári fizetés mellett.

Schön Vilmos közéleti szerepéről nem szólnak a források. Biztosítótársasági vezérigazgatóként elsősorban mecénási, támogatói szerepben jelent meg. Egyetlen, a nevéhez fűződő alapítványról tudunk, amelyet nemsokkal nyugdíjba vonulása előtt 60 forint értékben tett, és amelyből a Budapesti Kereskedelmi Akadémia diákjai pályázhattak ösztöndíjra.

Schön a gazdasági életben természetesen a biztosítási szektoron kívül is megjelent. Igazgatósági tagságainak ugyan nem találtuk nyomát, de a századforduló környékén megtaláljuk őt a kolozsvári székhelyű Magyar Jelzálog-Hitelbank, a Magyar Helyi Érdekű Vasutak Részvénytársaság, a Felső-Magyarországi Bánya- és Kohómű Részvénytársaság és a Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat felügyelőbizottságában is.

Schön Vilmos emlékezete leginkább középső fián, Sarbó Artúron keresztül maradt fenn. A Foncière vállalati iratain és a cégbírósági iratokon kívül leginkább a róla szóló publikációkban találkozhatunk a nevével.

Név nélkül 1898: Szepesváraljai Sarbó Vilmos. Ország–Világ. (19.) 24. 1.

Név nélkül 1903: Szepesváraljai Sarbó Vilmos. Ország–Világ. (24.) 1. 11.

Horváth Gyula – Tamás Gábor 2019: A Foncère Pesti Biztosító. Biztosítás és Kockázat. (6.) 2. 104–107.

Kempelen Béla 1913: Magyar nemesi családok. 8. kötet. Budapest.

Újvári Péter (szerk.) 1929: Magyar zsidó lexikon. Budapest.