First Budapest Steam Mill ltd
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásukra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
The so-called "high milling" method, which was widespread in Hungary, was as follows: the grain was first taken from the warehouse to the mill, where it was cleaned of major impurities and the husk in the milling machine. The task of the 'tarar' was to clean the wheat grain before it went to the wheat classifier, which was able to sift out the defective grains. The thresher was responsible for filtering out the kernels and the brushing machine for removing the dust. The last operation before milling was conditioning, during which water equivalent to 2-3% of the weight of the wheat grains was added to the wheat. This was followed by a resting period and then the cleaned wheat was subjected to repeated crushing to obtain a fine flour. To obtain a larger grain size, it was milled into flour using roller mills or roller pairs.
Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságot 1863-ban, pesti kereskedők (Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa pesti nagykereskedő, Flesch Mór terménykereskedő) egy csoportja hozta létre Első Budai Gőzmalom Társulat néven. A malom felépítésére a mai Balaton utca, Nagy Ignác utca, Stollár Béla utca és Szemere utca által határolt telken került sor. Az üzembe helyezés időpontja 1866. december 1-je volt.
A cég még 1863-ban megvásárolta, majd 1864-ben üzembe helyezte a Berger-malmot. 1867-ben az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Részvénytársaság eladta az egykori budai Berger-féle malmot egy pesti kereskedők által alapított, Budai Király Gőzmalom Részvénytársaságnak. A vállalat 1865-ben változtatta meg a nevét Első Pest-Budai Gőzmalom Társulatra.
1876-ban az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság árverésen megvásárolta és új berendezéssel felszerelve már 1877-ben üzembe helyezte második malmát Budán, a későbbi Zsigmond utca 55–59. számú telken. Ezt a gőzmalmot 1852-ben Werther Frigyes létesítette, halála után a hagyatékra megalapították a Budai Gyárudvar Részvénytársaságot. A malom 1868-ban bekövetkezett tűzvész okozta veszteségéből nem tudott kilábalni a vállalat. Ezért fő hitelezője, az Angol-Magyar Bank árverésre bocsátotta.
Az 1890-es években az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság kapacitása meghaladta az 1 millió mm-t és megközelítette az 1,4 milliót évente. 1895 óta több malom, így ez a vállalat is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozott.
A századforduló első éveiben a többihez hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie a malomnak. Az Amerikából érkező olcsó gabona okozta verseny jelentős hátrányokat hozott a fővárosi malmoknak, amelyek ráadásul még egymással is versengtek. Ennek legalább részben történő megoldására az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság három, jelentékeny őrlési képességgel rendelkező malom összevonására tett javaslatot. Míg a hazai piacon áremelkedés ment végbe, addig az osztrák piacon a kedvezőbb termelés olcsóbb búza beszerzését és ezáltal a liszt olcsóbb előállítását tette lehetővé. A malom jelentős voltát jelzi ugyanakkor az, hogy 1907-ben sikerült az Első galatzi gőzmalom részvénytársaságban részesedést szereznie, mely malom felügyeletére létrejött a Csillag-malom részvénytársaság. Ez a vállalat 1909 augusztus elején kezdte meg működését. Az ezzel párhuzamosan továbbra is fennálló nehézségek miatt több hónapon keresztül kényszerült heti négy napból álló termelésre a malom az 1910-es évek elején. Ez az üzemkorlátozás egyet jelentett a termelés csökkenésével. 1913-ban mindezt a gabonatermés csökkenése, illetve a zsák árának radikális emelkedése tétezte. Nyeresége az alábbiak szerint változott az első évtized fordulóján.
Az első világháború új helyzet elé állította a malmot. Az áremelkedés, a vasúti forgalom és hajózási szállítás feltételeinek megnehezítése, a készletek lefoglalása, a sorozások és az otthonmaradt családtagokról való gondoskodás (drágasági pótlék, jótékonyság stb.) kényszere, illetve a nyersanyag beszerzésének kérdése problémát okozott. A gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság intézte, s ez mindössze kétszer tette lehetővé a malmok számára a gabona megvásárlását a háború teljes időtartama alatt. Ráadásul, a fennálló nehézségek miatt a Haditermény Részvénytársaság gyakran még az általa vállalt, csekély gabona leszállítását sem tudta teljesíteni. A földművelésügyi miniszter 1915-ben a teljes korpatermelést is lefoglalta, s létrejött a Korpaközpont. Mindemellett, amikor a hadvezetőség az üzemet katonai felügyelet alá helyezte, kötelezte a malmot az üzemképesség fenntartására. Az állam által megoldásként bevezetett árszabályozás, illetve rekvirálás a nyereséges üzem működtetését tette lehetővé. Mindehhez járultak az olyan problémák, mint, hogy a vállalat érdekeltségébe tartozó Erzsébet Gőzmalom Társaság malomtelepe 1914. szeptember 19-én leégett.
A háború alatt került sor a Karcagon lévő malomtelep és tárház megvásárlására a Karczagi Népbanktól. A vállalat ennek üzemeltetésére új részvénytársaságot alapított Tiszavidéki hengermalom és tárház részvénytársaság címen. 1916-ban az érdekeltség bővítésére került sor egy kisebb mezőtúri malomtelep, valamint egy gyomai, villanyteleppel egybekötött gőzmalom felvásárlásával. Ezzel párhuzamosan szintén megszerezte a Váci Hengermalom Részvénytársaságot, a Zombori Hengermalom Részvénytársaságot, illetve a Pancsovai Hengermalom Részvénytársaságot. Ugyanebben az évben magába olvasztotta a Pesti Hengermalom Társaságot. Ennek köszönhetően, a vállalat 1920-ban három budapesti malommal rendelkezett. A nyilvántartások szerint a lisztkivitel Németországba, Franciaországba, Angliába, Brazíliába, valamint ázsiai és afrikai gyarmatokra is irányult.
A Nagykörút építése miatt az egykori Klotild utcai malomtelep nem üzemelhetett az 1910-es évek után. Ezt követően itt már csak a részvénytársaság irodája működött, a malom átköltözött a Szemere utca 17-be. A régi telken lévő épületek lebontását követően, 1934-ben lakóházak építésére került sor.
Az 1920-as években szükség volt a kapacitás csökkentésére, így a konszern malomkoncentrációt hajtott végre. 1926-ban olvasztotta magába a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaságot, a Váci Hengermalom Részvénytársaságot és a Szolnoki Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Részvénytársaságot. Érdekeltségébe ekkor a Lujza-Gőzmalom, a Csillag-malom Részvénytársaság (Galac), a Zombori Hengermalom Részvénytársaság, a Pancsovai Gőzmalom Részvénytársaság, a Kőrösvidéki ipari és áruforgalmi Részvénytársaság, az Export malomipar Részvénytársaság (Versec), a Zentai hengermalom, illetve a Bánáti hengermalom (Nagykikinda) tartozott.
A malom azon kevés üzemek egyike volt, amely még a második világháború idején is működött. Az üzem a háború alatt azonban súlyos sérüléseket szenvedett, ezért nem sokkal később lebontották. Helyére 1977 és 1980 között épült fel a KISZ székháza a Pozsonyi úton, amelyet 2018-ban szinten lebontottak, hogy egy lakópark épülhessen a helyére.
Sources
Bolla Zoltán (2019): Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest, Ariton Kft.
Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság. Online weboldal: http://remlac.hu/angyalfold_htk/13angyalfold_htk__cimekszerint/karpatutca16_18/karpatutca16_18.html. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 7.
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1943/1944.
Pogány Ágnes (2020): Kartell vagy fúzió? A budapesti nagymalmok stratégiái a 20. század első harmadában. In: Hálózat és hierarchia: Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajnal István Alapítvány, Budapest. 327–360.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Vilmos Sándor (1959) The development of the Budapest milling industry, 1839-1880.Studies on the Past of Budapest 13. 315-422.
Date of foundation: 1868
Date of cessation: 1947
Alapítók: Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa, Flesch Mór
Decisive leaders:
1878-1891 | Lajos Rósa |
1892-1900 | Bash Fülöp |
1901-1913 | Haggenmacher Károly |
1914-1919 | Leó Lánczy |
1920-1931 | Henrik Fellner |
1932-1937 | Sándor Stux |
1938-1943 | Ferenc Marschall |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, dara, korpa)
Main products are not set
Seats:
1878-1881 | Budapest Váci út – Kórház utca |
1882-1925 | Budapest V. Klotild utca 10–12. |
1926 | Budapest V. Szemere utca 17. |
1927-1936 | Budapest V. Klotild utca 12. |
197-1943 | Budapest V. Rothermere utca 27. |
Locations are not set
Main milestones are not set
Author: Róbert Szabó
Date of foundation: 1868
Alapítók: Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa, Flesch Mór
Decisive leaders:
1878-1891 | Lajos Rósa |
1892-1900 | Bash Fülöp |
1901-1913 | Haggenmacher Károly |
1914-1919 | Leó Lánczy |
1920-1931 | Henrik Fellner |
1932-1937 | Sándor Stux |
1938-1943 | Ferenc Marschall |
Főtevékenység: gabonaőrlés (búza, dara, korpa)
Main products are not set
Seats:
1878-1881 | Budapest Váci út – Kórház utca |
1882-1925 | Budapest V. Klotild utca 10–12. |
1926 | Budapest V. Szemere utca 17. |
1927-1936 | Budapest V. Klotild utca 12. |
197-1943 | Budapest V. Rothermere utca 27. |
Locations are not set
Main milestones are not set
Author: Róbert Szabó
First Budapest Steam Mill ltd
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásukra hatott a főváros és gazdasági szerepének fejlődése. A gőzmalmok alapítását a dunai gőzhajózással kialakult kedvező szállítási feltételek, illetve a század közepén kialakuló agrár-konjunktúra tették lehetővé az európai városok urbanizációja következtében. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott a gabonára, ami azt jelenti, hogy megfelelő felvevőpiaccal is rendelkezett. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. A gőzgép alkalmazásához mégis jelentős vízmennyiséget igényeltek a gőzmalmok: ennek köszönhető, hogy a Duna közelébe építették őket.
The so-called "high milling" method, which was widespread in Hungary, was as follows: the grain was first taken from the warehouse to the mill, where it was cleaned of major impurities and the husk in the milling machine. The task of the 'tarar' was to clean the wheat grain before it went to the wheat classifier, which was able to sift out the defective grains. The thresher was responsible for filtering out the kernels and the brushing machine for removing the dust. The last operation before milling was conditioning, during which water equivalent to 2-3% of the weight of the wheat grains was added to the wheat. This was followed by a resting period and then the cleaned wheat was subjected to repeated crushing to obtain a fine flour. To obtain a larger grain size, it was milled into flour using roller mills or roller pairs.
Az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaságot 1863-ban, pesti kereskedők (Weiss B. A., Deutsch József, Brüll Miksa pesti nagykereskedő, Flesch Mór terménykereskedő) egy csoportja hozta létre Első Budai Gőzmalom Társulat néven. A malom felépítésére a mai Balaton utca, Nagy Ignác utca, Stollár Béla utca és Szemere utca által határolt telken került sor. Az üzembe helyezés időpontja 1866. december 1-je volt.
A cég még 1863-ban megvásárolta, majd 1864-ben üzembe helyezte a Berger-malmot. 1867-ben az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Részvénytársaság eladta az egykori budai Berger-féle malmot egy pesti kereskedők által alapított, Budai Király Gőzmalom Részvénytársaságnak. A vállalat 1865-ben változtatta meg a nevét Első Pest-Budai Gőzmalom Társulatra.
1876-ban az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság árverésen megvásárolta és új berendezéssel felszerelve már 1877-ben üzembe helyezte második malmát Budán, a későbbi Zsigmond utca 55–59. számú telken. Ezt a gőzmalmot 1852-ben Werther Frigyes létesítette, halála után a hagyatékra megalapították a Budai Gyárudvar Részvénytársaságot. A malom 1868-ban bekövetkezett tűzvész okozta veszteségéből nem tudott kilábalni a vállalat. Ezért fő hitelezője, az Angol-Magyar Bank árverésre bocsátotta.
Az 1890-es években az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság kapacitása meghaladta az 1 millió mm-t és megközelítette az 1,4 milliót évente. 1895 óta több malom, így ez a vállalat is a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozott.
A századforduló első éveiben a többihez hasonló nehézségekkel kellett szembenéznie a malomnak. Az Amerikából érkező olcsó gabona okozta verseny jelentős hátrányokat hozott a fővárosi malmoknak, amelyek ráadásul még egymással is versengtek. Ennek legalább részben történő megoldására az Első Budapesti Gőzmalmi Részvénytársaság három, jelentékeny őrlési képességgel rendelkező malom összevonására tett javaslatot. Míg a hazai piacon áremelkedés ment végbe, addig az osztrák piacon a kedvezőbb termelés olcsóbb búza beszerzését és ezáltal a liszt olcsóbb előállítását tette lehetővé. A malom jelentős voltát jelzi ugyanakkor az, hogy 1907-ben sikerült az Első galatzi gőzmalom részvénytársaságban részesedést szereznie, mely malom felügyeletére létrejött a Csillag-malom részvénytársaság. Ez a vállalat 1909 augusztus elején kezdte meg működését. Az ezzel párhuzamosan továbbra is fennálló nehézségek miatt több hónapon keresztül kényszerült heti négy napból álló termelésre a malom az 1910-es évek elején. Ez az üzemkorlátozás egyet jelentett a termelés csökkenésével. 1913-ban mindezt a gabonatermés csökkenése, illetve a zsák árának radikális emelkedése tétezte. Nyeresége az alábbiak szerint változott az első évtized fordulóján.
Az első világháború új helyzet elé állította a malmot. Az áremelkedés, a vasúti forgalom és hajózási szállítás feltételeinek megnehezítése, a készletek lefoglalása, a sorozások és az otthonmaradt családtagokról való gondoskodás (drágasági pótlék, jótékonyság stb.) kényszere, illetve a nyersanyag beszerzésének kérdése problémát okozott. A gabona elosztását a Haditermény Részvénytársaság intézte, s ez mindössze kétszer tette lehetővé a malmok számára a gabona megvásárlását a háború teljes időtartama alatt. Ráadásul, a fennálló nehézségek miatt a Haditermény Részvénytársaság gyakran még az általa vállalt, csekély gabona leszállítását sem tudta teljesíteni. A földművelésügyi miniszter 1915-ben a teljes korpatermelést is lefoglalta, s létrejött a Korpaközpont. Mindemellett, amikor a hadvezetőség az üzemet katonai felügyelet alá helyezte, kötelezte a malmot az üzemképesség fenntartására. Az állam által megoldásként bevezetett árszabályozás, illetve rekvirálás a nyereséges üzem működtetését tette lehetővé. Mindehhez járultak az olyan problémák, mint, hogy a vállalat érdekeltségébe tartozó Erzsébet Gőzmalom Társaság malomtelepe 1914. szeptember 19-én leégett.
A háború alatt került sor a Karcagon lévő malomtelep és tárház megvásárlására a Karczagi Népbanktól. A vállalat ennek üzemeltetésére új részvénytársaságot alapított Tiszavidéki hengermalom és tárház részvénytársaság címen. 1916-ban az érdekeltség bővítésére került sor egy kisebb mezőtúri malomtelep, valamint egy gyomai, villanyteleppel egybekötött gőzmalom felvásárlásával. Ezzel párhuzamosan szintén megszerezte a Váci Hengermalom Részvénytársaságot, a Zombori Hengermalom Részvénytársaságot, illetve a Pancsovai Hengermalom Részvénytársaságot. Ugyanebben az évben magába olvasztotta a Pesti Hengermalom Társaságot. Ennek köszönhetően, a vállalat 1920-ban három budapesti malommal rendelkezett. A nyilvántartások szerint a lisztkivitel Németországba, Franciaországba, Angliába, Brazíliába, valamint ázsiai és afrikai gyarmatokra is irányult.
A Nagykörút építése miatt az egykori Klotild utcai malomtelep nem üzemelhetett az 1910-es évek után. Ezt követően itt már csak a részvénytársaság irodája működött, a malom átköltözött a Szemere utca 17-be. A régi telken lévő épületek lebontását követően, 1934-ben lakóházak építésére került sor.
Az 1920-as években szükség volt a kapacitás csökkentésére, így a konszern malomkoncentrációt hajtott végre. 1926-ban olvasztotta magába a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalom Részvénytársaságot, az Erzsébet Gőzmalom Részvénytársaságot, a Váci Hengermalom Részvénytársaságot és a Szolnoki Tiszavidéki Hengermalom és Tárház Részvénytársaságot. Érdekeltségébe ekkor a Lujza-Gőzmalom, a Csillag-malom Részvénytársaság (Galac), a Zombori Hengermalom Részvénytársaság, a Pancsovai Gőzmalom Részvénytársaság, a Kőrösvidéki ipari és áruforgalmi Részvénytársaság, az Export malomipar Részvénytársaság (Versec), a Zentai hengermalom, illetve a Bánáti hengermalom (Nagykikinda) tartozott.
A malom azon kevés üzemek egyike volt, amely még a második világháború idején is működött. Az üzem a háború alatt azonban súlyos sérüléseket szenvedett, ezért nem sokkal később lebontották. Helyére 1977 és 1980 között épült fel a KISZ székháza a Pozsonyi úton, amelyet 2018-ban szinten lebontottak, hogy egy lakópark épülhessen a helyére.
Sources
Bolla Zoltán (2019): Újlipótváros építészete 1861–1945. Budapest, Ariton Kft.
Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaság. Online weboldal: http://remlac.hu/angyalfold_htk/13angyalfold_htk__cimekszerint/karpatutca16_18/karpatutca16_18.html. Utolsó letöltés dátuma: 2024. november 7.
Klement Judit (2010): Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Budapest.
Klement Judit (2012): Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Klement, Judit (2023): Budapest és a malmok, 1841–2008. Történelmi Szemle 65. 1. 155–167.
Nagy Magyar Compass 1876–1943/1944.
Pogány Ágnes (2020): Kartell vagy fúzió? A budapesti nagymalmok stratégiái a 20. század első harmadában. In: Hálózat és hierarchia: Magyar Gazdaságtörténeti Évkönyv 2020. Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Hajnal István Alapítvány, Budapest. 327–360.
Sajtóanyagok 1876–1926.
Vilmos Sándor (1959) The development of the Budapest milling industry, 1839-1880.Studies on the Past of Budapest 13. 315-422.