Géza Kovács
Kovács Géza 1868-ban született, valójában eddig ennél sokkal többet nem is lehetett tudni róla, holott a XX. század első felében meghatározó személye volt a magyar gazdasági életnek.
Kovács Géza apja nem az üzleti életben tevékenykedett, hiszen apja Kohn Sámuel főrabbi volt, aki kora elismert történészeként a zsidóság magyarországi történetét kutatta. Fia, Géza 1868-ban született Budapesten. Nevét 1897-1898-ban Kovácsra magyarította, mert 1897-ben még Kohn Gézaként jegyezte el Kuffler Józsát, Kuffler Lipót pádéi földbirtokos leányát, de az esküvő idején, 1898-ban már, mint Kovács Géza szerepelt.
Első munkahelye a fiumei Kőolajfinomító Rt-nél volt, itt hivatalnokként kezdett dolgozni, innen ment át a Magyar Általános Hitelbank kötelékébe. Kovács Gézának az alapos közgazdasági ismeretei kifejezetten jó üzleti érzékkel párosultak, emiatt gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1898-ban, esküvője idején már cégvezető volt a Hitelbanknál. Királyi tanácsosi kinevezését 1911-ben kapta a királytól, ekkor a Hitelbank Tőzsdeosztályának főnökeként dolgozott, a kinevezés indoklása szerint a „a legutóbbi pénztár-jegy- és járadék-kibocsátásnak fényes sikere alkalmából a magyar államgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül” kapta e címet. Egy év múlva, 1912-ben már királyi tanácsosként igazgatóvá nevezték ki, a következő években egészen a bank ügyvezető igazgatói posztjáig emelkedett, valamint az igazgatóságának is tagja lett.
Az Általános Hitelbankban betöltött tisztségén felül számos más vállalkozásnál volt igazgatósági tag, 1923-ban példának okáért a Rokka kötszövőgyár igazgatóságába választották taggá. Igazgatósági elnök volt még a „Hermes“ Magyar Általános Váltóüzlet Rt.-ben, igaz ide a részvénytársaság alapítója, a Hitelbank delegálta. Ezek a megbízások viszonylag komoly pluszjövedelmet is jelentettek, egy 1931. évi statisztika szerint jövedelme 47 377 pengő volt évente, az 1930-as évek végén ez még több volt, hiszen 1938-ban csak a Pamutkikészítőgyártól évi jövedelemként 7 931 pengőt kapott.
Kovács Géza a VI. kerületi Lendvay u. 18. alatt lakott, a ház az ő és feleségének tulajdonában volt. A ház kedvelt lakhely volt a budapesti felsőbb körökben, 1916-ban itt lakott például Budai Goldberger Leó textilgyáros, valamint Benczúr Gyula festőművész is. A Lendvay utcai ház mellett volt egy nyári lakjuk a XII. kerületben, a Menyét út 7. szám alatt.
A pénzügyi életben kedvelt személyiség volt, a Hitelbank úszói 1940-ben a Kovács Géza díjat is elnyerték, amelyet vélhetően a bankigazgató alapított. A „köz érdekében pénzügyi téren szerzett érdemeik elismeréséül” 1922-ben Horthy Miklós kormányzótól kincstári főtanácsosi rangot kapott, azaz a kormányzat is elismerte tevékenységét.
Jó barátságot ápolt ő és a felesége a kor népszerű osztrák hegedűművészével, Erica Morinivel, amit jól mutat, amikor a művésznő 1925-ben Budapesten járt, a kíséretében lévő édesanyjával egyetemben nem egy luxusszállodában, hanem a Kovács családnál szállt meg.
Kovács Géza 63 évesen, 1931-ben vonult nyugalomba a Hitelbank ügyvezető-igazgatói pozíciójából egészségi állapotára hivatkozva. Kovács azonban az igazgatóságnak tagja maradt.
Felesége 1939-ben betegség következtében elhunyt. Gyermekeik vélhetően nem voltak, ugyanis a családtagok gyászjelentéseinél, például felesége, Kuffler Józsa édesanyjának gyászjelentésénél nem szerepeltek gyerekek, míg például Kuffler Józsa testvérénél igen, és ugyancsak nem említettek gyerekeket a feleség, Kuffler Józsa gyászjelentésénél sem.
Kovács Géza halálának körülményei nem ismertek. Kovács Gézának a Lendvay utcai lakásán 1942-ben még élt a telefonszáma, az 1944-es Magyarország tiszti cím és névtárában még a királyi kincstári főtanácsosok között sorolták fel. Az 1944-es lakás összeírásban viszont, ahol az egyes házakban szereplő lakókat írták össze – a tekintetben, hogy érintik-e a lakókat a zsidótörvények –, neve már nem szerepelt, holott Kovács érintett volt e diszkriminatív törvények által. A háború utáni telefonkönyvekből neve már hiányzik, azaz valószínű, hogy a II. világháború valamely eseményének, akár a deportálásoknak, akár az ostromnak vált névtelen áldozatává.
Points of interest
Kovács neve egy érdekes eset nyomán, áldozatként került bele a hírekbe 1923-ban. Egyike volt ugyanis a kor egy hírhedt betörőjének, Gombos Imre áldozatainak. A „betörők mestere”, ahogy egy cikkben nevezték, ugyanis 1923-as elfogásakor számos budapesti betörését ismerte el, ezek közül az egyikben Kovács Gézához tört be, és 900 000 korona értékben lopott tőle ruhaneműt.
Literature:
Geszler Ödön: Másfél évszázad az óbudai kékfestők és textilnyomók között. A Pamutkikészitőgyár története 1826-1976. 1. Tőkés gazdasági környezetben (Budapest, 1976)
A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)
Született: 1868
Place of birth: Budapest
Halál ideje: 1944?
Halál helye: Budapest?
Foglalkozás: bankigazgató
Szülők: Kohn Sámuel
Házastársak: Kuffler Józsa (1898-?)
Children:
Author: by Domonkos Csaba
Született: 1868
Place of birth: Budapest
Halál ideje: 1944?
Halál helye: Budapest?
Foglalkozás: bankigazgató
Szülők: Kohn Sámuel
Házastársak: Kuffler Józsa (1898-?)
Children:
Author: by Domonkos Csaba
Géza Kovács
Kovács Géza 1868-ban született, valójában eddig ennél sokkal többet nem is lehetett tudni róla, holott a XX. század első felében meghatározó személye volt a magyar gazdasági életnek.
Kovács Géza apja nem az üzleti életben tevékenykedett, hiszen apja Kohn Sámuel főrabbi volt, aki kora elismert történészeként a zsidóság magyarországi történetét kutatta. Fia, Géza 1868-ban született Budapesten. Nevét 1897-1898-ban Kovácsra magyarította, mert 1897-ben még Kohn Gézaként jegyezte el Kuffler Józsát, Kuffler Lipót pádéi földbirtokos leányát, de az esküvő idején, 1898-ban már, mint Kovács Géza szerepelt.
Első munkahelye a fiumei Kőolajfinomító Rt-nél volt, itt hivatalnokként kezdett dolgozni, innen ment át a Magyar Általános Hitelbank kötelékébe. Kovács Gézának az alapos közgazdasági ismeretei kifejezetten jó üzleti érzékkel párosultak, emiatt gyorsan emelkedett a ranglétrán, 1898-ban, esküvője idején már cégvezető volt a Hitelbanknál. Királyi tanácsosi kinevezését 1911-ben kapta a királytól, ekkor a Hitelbank Tőzsdeosztályának főnökeként dolgozott, a kinevezés indoklása szerint a „a legutóbbi pénztár-jegy- és járadék-kibocsátásnak fényes sikere alkalmából a magyar államgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül” kapta e címet. Egy év múlva, 1912-ben már királyi tanácsosként igazgatóvá nevezték ki, a következő években egészen a bank ügyvezető igazgatói posztjáig emelkedett, valamint az igazgatóságának is tagja lett.
Az Általános Hitelbankban betöltött tisztségén felül számos más vállalkozásnál volt igazgatósági tag, 1923-ban példának okáért a Rokka kötszövőgyár igazgatóságába választották taggá. Igazgatósági elnök volt még a „Hermes“ Magyar Általános Váltóüzlet Rt.-ben, igaz ide a részvénytársaság alapítója, a Hitelbank delegálta. Ezek a megbízások viszonylag komoly pluszjövedelmet is jelentettek, egy 1931. évi statisztika szerint jövedelme 47 377 pengő volt évente, az 1930-as évek végén ez még több volt, hiszen 1938-ban csak a Pamutkikészítőgyártól évi jövedelemként 7 931 pengőt kapott.
Kovács Géza a VI. kerületi Lendvay u. 18. alatt lakott, a ház az ő és feleségének tulajdonában volt. A ház kedvelt lakhely volt a budapesti felsőbb körökben, 1916-ban itt lakott például Budai Goldberger Leó textilgyáros, valamint Benczúr Gyula festőművész is. A Lendvay utcai ház mellett volt egy nyári lakjuk a XII. kerületben, a Menyét út 7. szám alatt.
A pénzügyi életben kedvelt személyiség volt, a Hitelbank úszói 1940-ben a Kovács Géza díjat is elnyerték, amelyet vélhetően a bankigazgató alapított. A „köz érdekében pénzügyi téren szerzett érdemeik elismeréséül” 1922-ben Horthy Miklós kormányzótól kincstári főtanácsosi rangot kapott, azaz a kormányzat is elismerte tevékenységét.
Jó barátságot ápolt ő és a felesége a kor népszerű osztrák hegedűművészével, Erica Morinivel, amit jól mutat, amikor a művésznő 1925-ben Budapesten járt, a kíséretében lévő édesanyjával egyetemben nem egy luxusszállodában, hanem a Kovács családnál szállt meg.
Kovács Géza 63 évesen, 1931-ben vonult nyugalomba a Hitelbank ügyvezető-igazgatói pozíciójából egészségi állapotára hivatkozva. Kovács azonban az igazgatóságnak tagja maradt.
Felesége 1939-ben betegség következtében elhunyt. Gyermekeik vélhetően nem voltak, ugyanis a családtagok gyászjelentéseinél, például felesége, Kuffler Józsa édesanyjának gyászjelentésénél nem szerepeltek gyerekek, míg például Kuffler Józsa testvérénél igen, és ugyancsak nem említettek gyerekeket a feleség, Kuffler Józsa gyászjelentésénél sem.
Kovács Géza halálának körülményei nem ismertek. Kovács Gézának a Lendvay utcai lakásán 1942-ben még élt a telefonszáma, az 1944-es Magyarország tiszti cím és névtárában még a királyi kincstári főtanácsosok között sorolták fel. Az 1944-es lakás összeírásban viszont, ahol az egyes házakban szereplő lakókat írták össze – a tekintetben, hogy érintik-e a lakókat a zsidótörvények –, neve már nem szerepelt, holott Kovács érintett volt e diszkriminatív törvények által. A háború utáni telefonkönyvekből neve már hiányzik, azaz valószínű, hogy a II. világháború valamely eseményének, akár a deportálásoknak, akár az ostromnak vált névtelen áldozatává.
Points of interest
Kovács neve egy érdekes eset nyomán, áldozatként került bele a hírekbe 1923-ban. Egyike volt ugyanis a kor egy hírhedt betörőjének, Gombos Imre áldozatainak. A „betörők mestere”, ahogy egy cikkben nevezték, ugyanis 1923-as elfogásakor számos budapesti betörését ismerte el, ezek közül az egyikben Kovács Gézához tört be, és 900 000 korona értékben lopott tőle ruhaneműt.
Literature:
Geszler Ödön: Másfél évszázad az óbudai kékfestők és textilnyomók között. A Pamutkikészitőgyár története 1826-1976. 1. Tőkés gazdasági környezetben (Budapest, 1976)
A magyar társadalom lexikonja (Budapest, 1930)