Emil Wolf

Wolf Emil 1886. január 2-án született Budapesten. A Pesti Izraelita Hitközség anyakönyvében szerepelt, hogy édesapja, Wolf Mór ekkor festék nagykereskedő volt a fővárosban. Saját üzlettel rendelkezett a Nagymező utcában.

Wolf Emil Budapesten végezte középiskolai tanulmányait. Az V. kerületi Állami Főreáliskolában érettségizett 1903-ban, jeles eredménnyel. Ezt követően Münchenben és Berlinben végzett egyetemet, vegyészetet tanult. 1907-ben kapta meg vegyészmérnöki diplomáját. 1909 végéig itt, majd az ugyancsak németországi Tribuswinkelben, egy vegyi gyárban dolgozott vegyészként 1910 nyaráig.

Ezt követően hazatért Magyarországra, s a Richter Gedeon kőbányai gyár dolgozója lett. Míg Németországban megismerte a korszak modern szintetikus gyógyszer-előállítási szintetikus eljárásait, addig Kőbányán az állati szervek és növényi extraktumok felhasználásának módjáról szerzett tapasztalatokat. Egyetemi évfolyamtársával, Kereszty Györggyel (1885–1937) ekkor határozták el, hogy a modern szintetikus eljárásokra alapuló gyógyszergyártásba kezdenek. Az „Alka Vegyészeti gyár, dr. Kereszty, dr. Wolf vegyészmérnökök és társa” elnevezésű vállalat telephelyét az angyalföldi Petneházy utca 23. szám alatt állapították meg. A működési engedélyt a cég 1910. szeptember 7-én kapta meg.

A vállalat 1912. január 15-én részvénytársasággá alakult. pénzügyi befektetőnek Krausz Simon bankárt kérték fel, aki 250 ezer Koronát nyújtott a vegyészek számára. Krausz későbbi visszaemlékezésében is megemlékezett a fiatal vegyészek kérelméről.

A gyógyszergyártás 1912 júniusának végén új telepen, Újpesten kezdődött meg, miközben a vállalat is új nevet nyert „Dr. Kereszty, dr. Wolf és Tsa Vegyészeti Gyár R.t.” néven. A „Chinoin” nevet 1913. november 21-én vették fel. Tekintve, hogy rövidesen kitört az első világháború, a vállalat szerepet vállalt fertőtlenítőszerek előállításában és a központi hatalmak vegyszerszükségletének ellátásában. A két háború közötti időszakban valódi fejlődést produkált a cég: miközben számos leányvállalatot alapítottak világszerte, olyan fontos vegyületek gyártása indult meg, mint az inzulin, a C-vitamin vagy éppen a TBC elleni Rubrophen készítmény.

Wolf Emil közéleti tevékenységével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy más vállalatokban is vállalt szerepet. Az 1930-as években igazgatósági tagja volt az Agro Növényvédelmi és Mezőgazdasági Részvénytársaságnak, illetve az 1920-as évektől a Magyar-bolgár kereskedelmi és mezőgazdasági kamarának is. Ekkor szintén felügyelő-bizottsági tagja volt a Nemzetközi Viszont- és Társbiztosító Részvénytársaságnak.

Wolf Emil magánéletéről a házassági anyakönyvek bejegyzései tudósítanak. Első felesége Eulenberg Erzsébet volt, akit 1917. november 17-én vett nőül. A pár 1924 májusában elvált, erről a budapesti királyi törvényszék ítélkezett. Másodjára 1933. március 18-án nősült, amikor a római katolikus felekezetű Csuppay Vilma Erzsébet Etelkát vette feleségül. Felesége felekezetének abból a szempontból van jelentősége, hogy a szélsőjobb sajtó szerint felesége révén nem viselt sárga csillagot az internálótáborban, mielőtt deportálták. Feltehetőleg az első zsidótörvényt követő időszak következményeitől tartva, 1938. december 6-án az Újpesti Református Egyház lelkészi hivatala szerint a református vallásra tért át.

A háborús években a gyár vezetése lényegesen megváltozott: a zsidótörvények hatására 1941-ben Wolf Emil benyújtotta lemondását. Ezt követően változatlan fizetéssel, de alacsonyabb pozícióban foglalkoztatták a cégnél 1944-ben bekövetkező, Németországba (Theresianstadt) történő deportálásáig. A sajtó tudósított róla, hogy a megpróbáltatásokat túlélte, s 1945 júniusában tért vissza Magyarországra.

A háború és az azt követő első évek jelentős megpróbáltatást helyeztek a cégre. A vállalatnak felszerelése egy részét jóvátételként kellett felkínálnia. A cég külföldi kapcsolatainak élénkítése céljából utazott külföldre. Belgiumban, 1947. július 15-én érte a halál.

Halála után a vállalat létrehozta a Wolf Emil díjat, amit kiemelkedő tevékenységért, fejlesztésért ítélnek oda a dolgozóknak. Emlékét mellszobor őrzi Újpesten, az István út és Nyár utca sarkán. A szobrot Tóth Dávid szobrászművész alkotta meg és a Chinoin alapításának századik évfordulóján, 2010. szeptember 23-án avatták fel.

 

Irodalomjegyzék

BFL Budapest Főváros Levéltára, VIII. Intézetek, intézmények. 36.b Budapesti V.  kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskola iratai. Anyakönyvek, tanulói nyilvántartások.

Fábián Éva 2011: „Az ő szellemében dolgozunk tovább”. In: Vámos Éva – Vámosné Vigyázó Lilly (szerk.): Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből: Újabb eredmények a hazai tudomány-, technika- és orvostörténet köréből: Természettudományos, műszaki és orvostudományi fejlődés a hosszú 19. században. Budapest. 59–63.

Hermecz István: Egy 100 éves innovatív vállalat: sanofi-aventis/Chinoin. Természet Világa 2010/141 (12) 546–549.

Kovács Ramóna: A Chinoin gyógyszergyár története, 1914–1945, TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK XXXI., Debreceni Egyetem, 2023

Kovács Vilmos: A honvédtüzérség és a magyar ipar részvétele a vegyi hadviselésben 1916–1918.  Honvédségi Szemle, 1994. 1. sz. 47–48.

Mráz Ferenc et al.: A Chinoin Gyár története. Budapest, 1964.

Great Hungarian Compass 1910-1943/1944.

Sipos Antalné – Bencze Géza – Bikki István – Korbonits Dezső 2006: Egy mindig megújuló vállalat: a Chinoin története. Budapest.

Születési anyakönyvek (Familysearch.org)

Harc, 1944 (nem derül ki, hogy a fotó hányadik lapszám és hányadik oldalon van)