András Mechwart from Belecska

Mechwart András, illetve akkor még Andreas Mechwart 1834-ben született Bajorországban, Schweinfurtban. A szegény családból származó Andreas az elemi iskola után lakatosnak tanult. Vizsgaműve, egy zárszerkezet annyira lenyűgözte a bírákat, hogy városi ösztöndíjjal végezhette el az augsburgi műszaki egyetemet, ahol 1855-ben mérnöki oklevelet szerzett. Pestre 1859-ben nem munka miatt érkezett, hanem azért, hogy felkeresse Eichleter Antalt, aki ekkor már a budai Ganz vasöntödében dolgozott. Barátja bemutatta Mechwartot Ganz Ábrahámnak, aki a fiatal bajor mérnököt rábeszélte arra, hogy a korábban Mechwartnak felajánlott galíciai vasúti munka helyett inkább a kis budai öntöde gépműhelyében dolgozzon.

Mechwart tehát dolgozni kezdett a Ganznál, amely ekkor főképp vasúti kerekeket gyártott a Ganz Ábrahám által kidolgozott kéregöntési technikával, ami igencsak sikeres volt. A Budán öntött kéregöntésű kerekeket összesen 59 vasúttársaságnál használták, ennek ellenére a Ganz vasöntöde még mindig csak egy maximum közepes magyar vállalat volt.

A gyárban 1867-ben készítették el a 100 000. kéregöntésű kereket, ám nem sokkal ez után Ganz Ábrahám – valójában pontosan nem tisztázott okból – öngyilkos lett.

Ganz örökösei, felesége, fogadott lánya, valamint a Svájcban élő távolabbi rokonok nem kívánták maguk üzemeltetni a vállalkozást, de el se akarták adni. A cég vezetését inkább a vállalat kiválasztott munkatársaira bízták, akik közül az egyik, az ekkor is csak még 33 éves Mechwart András lett, Eichleter Antal és Keller Ulrik mellett. Mechwart a műszaki igazgatói posztot töltötte be. A Ganz 1869-ben alakult részvénytársasággá, ekkor vette fel a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. nevet. A vállalatot is megtépázta az 1873-as bécsi tőzsdekrach, ráadásul Mechwart mellől a másik két vezető távozott is, így ő lett a Ganz vezérigazgatója.

Mechwart hihetetlenül aktív volt, nemcsak jó menedzser, hanem jó mérnök és tevékeny feltaláló, összesen 27 szabadalmát tartják számon. Ezek közül az egyik a kéregöntésű hengerszék, amellyel pont akkor állt elő, amikor az 1873-as tőzsdei összeomlás miatt a Ganz nehéz helyzetbe került. A találmány lényege hasonló volt, mint a vasútnál évtizedek használt, és Ganz Ábrahám által tökéletesített kéregöntésű keréknél. A kéregöntésnél speciális öntési technikával – a hűlési folyamat kémiai anyagokkal való szabályozásával – elérték azt, hogy az öntöttvas kerék széle keményebbé váljon, mint a belső része. Az öntvénynek ez a tulajdonsága annak élettartamát lényegesen megnövelte. Mechwart ezt az eljárást a malmoknál, az őrlésre használt hengerekre is kidolgozta (addig leginkább kerámia őrlőhengereket és hagyományos malomköveket alkalmazták). A Mechwart rendszerű kéregöntésű hengerszék letarolta a világpiacot, a Ganz gyártmányú hengerszékekből 1907-ig összesen több mint 30 ezer készült. A találmány jelentőségt jól mutatják Eötvös Loránd szavai:

„Ő állította fel azt a hengerszéket, amelyen a magyar gazda acélos búzáját megőrli; Ő eresztette útnak a kocsik ezreit, melyek anyaföldünk termékeit piacra szállítják; Ő és munkásai terjesztik legfényesebben szerte e hazában a jelenkor varázserejű világosságát.”

A fentieket a magyar tudomány egyik legnagyobb személyisége akkor mondta, amikor 1898-ban átadta Mechwart Andrásnak a Magyar Tudományos Akadémia Wahrmann érmét. Ezen kitüntetést ekkor adták ki első alkalommal.

Mechwart alatt a Ganz egyre nagyobb vállalattá vált. Jó érzékkel találta meg a piaci réseket, és ismerte fel a fiatal tehetségeket. Az ő döntése volt, hogy 1878-ban az akkor még igencsak gyerekcipőben járó elektrotechnikai kísérletekre önálló osztályt hozott létre, ahova tehetséges fiatalembereket csábított. Ez a lépés olyan találmányokhoz vezetett, mint például a transzformátor, és megalapozta, hogy a Ganz a századfordulóra a világ elektrotechnikai iparának az élvonalába tartozzon.

Ugyanilyen előrelátó döntése volt, amikor egy fiatal, 29 éves, alig négy éve a cégnél dolgozó mérnök, Kandó Kálmán rábeszélésére a Ganz elvállalt egy olyan munkát, amelyet más elektrotechnikai világcégek sorra visszautasítottak, mert teljesíthetetlennek vélték. A megbízás az olasz Tellina völgyben tervezett vasútvonal teljes villamosítására szólt, akkor, amikor nagyvasúti nagyfeszültségű villamosított vasútvonalak nem léteztek. Az 1897-ben kiírt pályázatra nem akadt jelentkező. A vállalat 1898-ban jelentkezett a munkára, aminek eredményeképp 1902-ben elindult a világ első nagyvasúti, magas feszültséget használó villamos vontatású vasútja, amelynek minden elemét, az erőműtől a felsővezetéken át a mozdonyokig a Ganz szállította.

Mechwart más területen is megtalálta a megfelelő szakembereket. A Ganz megvett egy osztrák gyárat, ahol sok használhatatlan benzinüzemű stabilmotor volt. A nem működő motorok üzembe helyezésére Mechwart 1887-ben a fiatal Bánki Donátot kérte meg, akinek a tapasztalt mesterember, Csonka János a Műegyetem gépműhelyének vezetője lett a társa. A közös munkájuk eredménye lett a porlasztó szabadalmaztatása.

Mechwart egészen 1899-ig vezette a vállalatot. Egy kicsi, de nagyon sikeres budai öntödét vett át, és amikor nyugdíjba vonult, egy multinacionális céget hagyott hátra, amely sok területen a világ élvonalában, sőt sokszor előtte járt.

Mechwart András nemcsak fetaláló volt, hanem jó vállalatvezető is, aki az alkalmazottait jól megfizette, és a korszakhoz képest jó szociális juttatásokat is biztosított részükre. Például munkásházakat épített, betegsegélyező pénztár, nyugdíjalap működött, a munkások képzésére saját iskolát hozott létre. Nyugdíjba vonulásakor a Vasárnapi Ujság ezt írta 1899. december 10-én:

„Különös megemlítést érdemel az a jó viszony, mely Mechwart igazgatósága alatt a Ganz-gyárban a vezetőség, a hivatalnokok és a munkások között fennáll. A vállalat hivatalnokai részére nyugdíjalapot, a munkások részére pedig segélyezési alapot létesített, s munkásházakat is építtetett. A Ganz-gyár valóságos iskolája nemcsak a magyar, hanem sok esetben külföldi mérnököknek is; sok, ma már vezető állásban levő férfi került ki ebből a jó hírű iskolából. S hogy Mechwart valóban hű fia lett második hazájának, Magyarországnak, bizonyítja az, hogy a Ganz-gyár ma már ügyviteli nyelvében s alkalmazottainak származását tekintve is, majdnem teljesen megmagyarosodott; tisztviselőinek 90%-a magyar, s vállalatainak sikerei hazai iparunknak sikerét és diadalát jelentik.

Mechwart érdemei eddig is sokféle elismerésben részesültek: ismételten irányult feléje a legmagasabb elismerés is. Tulajdonosa a Ferencz-József-rend középkeresztjének, a III. oszt. vaskorona – rendnek, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének, a napokban pedig magyar nemességgel tüntette ki a király. Ezeken kívül német és belga rendjelekkel is kitüntették.”

Feleségül Eichleiter Antalnak, barátjának a húgát, az akkor 20 éves Eichleiter Lujzát vette el 1866-ban, akitől három gyermeke született. Magyarul nagyon nehezen tanult meg, de szerette a magyar irodalmat, szeretett énekelni, ő alapította meg a gyár dalárdáját. Mechwart András 1899-ben belecskai előnévvel nemességet kapott Ferenc Józseftől.

Budapesten, 1907. június 14-én tüdőgyulladásban hunyt el, szobrának felállítására azonnal adakozás indult.

 

Interesting facts 

Nevét nemcsak egy budapesti közterület, szobor, valamint egy debreceni szakgimnázium őrzi, hanem a 2005. november 4-én felfedezett 255257-es sorszámú kisbolygó is.

A II. kerületben álló szobrának sorsa is egyedi. Az eredeti alkotást Stróbl Alajos készítette, és az akkori Statisztikai parkban állították fel 1913-ban, amit 1926-ban neveztek át Mechwart ligetté. A szoborcsoport a II. világháborúban megsemmisült, és sokáig nem is állították helyre. A ma is látható, a korábbinál egyszerűbb kivitelű, Kocsis András készítette mellszobrot csak 1965-ben avatták fel.

A megsemmisült eredeti szoborcsoport egy mellékalakja, amelyet Pospischil Mihály öntőmunkásról formáztak megmaradt, és II. világháború után a Kiscelli Múzeumba került. E szobrot 1971-ben az egykori Ganz gyárban megnyílt Öntödei Múzeum kertjében állították fel.

Mechwart András hiába volt zseniális mérnök, néha ő is tévedett, így nem látta meg a lehetőséget a porlasztóban. A feltalálók, Bánki Donát és Csonka János hiába szorgalmazták, hogy a Ganz kezdje gyártani e berendezést, Mechwart nem kívánt a belsőégésű motorokkal komolyabban foglalkozni, és nem érdekelte ez a termék.

A II. világháború után Mechwart Andrást nem igazán kezelték érdemeinek megfelelően, ezt nem csak az mutatja, hogy szobrát 20 évvel a háború után állították csak helyre, de például 1945-ben ezt írta róla Illyés Gyula: „Én azt tudtam csak róla, hogy Belecskán – Tolnaozora mellett – földesúr volt.”

Literature

• LENGYELNÉ KISS Katalin – PÉNZES István: Mechwart-emlékek az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeumában in: Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből = Studies into the History of Science, Technology and Medicine . Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Tudomány- és Technikatörténeti Bizottság, Budapest, pp. 123-125.
• Albert Enikő: Ki is volt az a Mechwart? : Pest Buda december 7. 18:01• Domonkos Csaba: Aki naggyá tette a Ganz-gyárat – 115 éve hunyt el Mechwart András PestBuda 2022. június 17. 11:30
• Pénzes István: Mechwart András 1834-1907 Öntödei múzeumi füzetek 8., 2001